Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-30 / 43. szám

1994. OKTÓBER 30. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 - Miért nem adták át eddig az üzemet? - fordulok Grünfelder Károlyhoz. - Mert törvénytelen dolgokat észleltünk, és a törvényeket be kell hogy tartsák. - Átadták volna saját jószántukból egyáltalán az üzemet? - Át is adom. Én törvénytisztelő ember vagyok, éppen ezért csak törvényes körülmények között teszem. Bár méltatlannak tartom, hogy mi, akik most itt állunk az utcán, nem kaptuk meg az üzemet. Hanem valamikor itt dolgozott négy autószerelő, akik közül kettőnek menni kellett, most összeáll, és kettőmillió E-hitel különbséggel nyer nyolcvan, 21 éve itt dolgozó emberrel szemben. Azután elmúlik a hétvége. Rendőrökjönnek, rendőrök mennek, a bejáratot kitartóan őrzik, együtt, a ^ét ellenérdekű fél őrző-védő csaPatai. A gyors leltár elmarad. így hétfőn mégsem kezdődik meg a munka. A dolgozók pontosan megérkeznek, Grünfelder Károly többször is javasolja, engedjék be őket dolgozni, de Kerekesék mindig nemet mondanak. Az utcán hideg van, igazi ősz, de az emberek-nem tágítanak. Maguk közt halkan beszélgetnek, de ha kérdezem őket, nem mondanak semmit. Érthető, az állásukról van szó. Kerekes már utalt rá, hogy vannak elvárásai. S nem szeretne senki munkanélküli lenni. Egy férfi dohog, hogy itt most épül a kapitalizmus. De nem ám az - folytatja -, ami most virágzik nyugaton, hanem a vadkapitalizmus, ami akkor volt, mikor a mai gazdagok ősei megteremtették va|yonuk alapjait. Szekszárdon a Suzuki nyereniényautó keretében egy szerencsés nyertes 20 ezer forintos vásárlási utalványt nyert „Szigorúan őrzött terület" Kiderül, ő nem itt dolgozik. Csűr pán a Suzuki, reklámcélból egy vetélkedőt hirdetett, s jött, sokakkal együtt vidékről, hátha ő nyeri meg az autót. És itt tudta meg, most botrány van, s vele nem tudnak foglalkozni. A városban egyre többen beszélik felháborodottan a történteket. S szinte mindenki oda lyukad ki, az ÁVÜ a hibás. Van, aki azért szidja, mert nem az embert, az ötvenöt dolgozót, hanem a kevéssel több pénzt nézték, mikor döntöttek. Más meg azért, mert ha már így döntöttek, miért nem szereznek érvényt a határozatnak. Kedden délelőtt aztán, természetesen az ígértnél egy órával később, meg is érkezik az ÁVÜ helyett annak bizományosaként a Magyar Külkereskedelmi Bankból két úr. Az egyik jogász, de nevét nem árulja el, mondván, arra nem kapott felhatalmazást. Viszont, azt kategorikusan kijelenti, ők semmit nem mulasztottak, ők semmiben nem hibásak. - A bank az ÁVÜ megbízásából az üzletrész-átruházási szerződést teljesítette - mondja. - Azért vagyunk itt, hogy segítsünk ezt az ügyet a holtpontról kimozdítani. - Kinek lett volna dolga, hogy ezt az átadást, átvételt véghezvigye? - Szerződésben nem vállalt erre senki kötelezettséget. - Bedobták a gyeplőt a lovak közé? - Nyilván, akik akkor a szerződést megkötötték, ezzel nem számoltak. Dr. Nemes Árpádnak, Kerekesék jogi képviselőjének egészen más a véleménye. - Az eladó, az ÁVÜ bizományosaként eljáró Külker Bank a birtokbaadást elmulasztotta. A birtokbaadás és kártérítés iránt a pert már megindította a Kerekes és társai konzorcium a Fővárosi Bíróság előtt a Külkereskedelmi Bankkal szemben, s eddig 10-15 millió forintra tesszük azt a kárt, amivel számolni kell a tranzakció nem megfelelő teljesítése miatt. Még várnak a másik csapat jogi képviselőjére. Közben előkerül egy ezen a napon a Tolna Megyei Bíróságon, mint Cégbíróságon kiadott hiteles akta, melyen az áll, hogy az autójavító tulajdonosa a szekszárdi önkormányzat és az ÁVÜ, vezetője pedig Grünfelder Károly. Dél felé mindenki megérkezik, s zárt ajtók mögött elkezdődik a tanácskozás. A szünetben még csak arról kapunk hírt, hogy mindenki mondja a magáét, jegyzőkönyvezik az egymással ellenkező véleményeket. Délután négyre megszületik a döntés. A Magyar Külkereskedelmi Banknak a képviselője magára öltötte képletesen a bírói talárt, s ítélkezett. A bürokrácia dzsungelében rendet vágva úgy döntött, a pályázat eredménye alapján a cég a Kerekes konzorciumé. Kerekes László pedig, mint a vezetői poszt birtokosa, nyomban átnyújtotta az azonnali felmondást tartalmazó levelet a vállalat igazgatójának, Grünfelder Károlynak és a főkönyvelőnek, Horváth Gábornénak. Hozzátéve, az valójában csak akkor lép hatályba, ha a leltározást elvégezték. Az újságírókkal találkozva Kerekes László magabiztos, Grünfelder Károly leplezi elkeseredettségét. Az új főnök elmondja, most a leltár következik, s hétfőn kezdődik a munka. Grünfelder csendben megjegyzi, ő még nem vonta vissza a megbízását az őrző-védő csapattól, s talán holnap ők állják el a bejáratot. De végül ez nem történt meg. Szerdán reggel ő a szerviz bejárata előtt elköszönt a dolgozóktól, volt akivel több, mint két évtizeden keresztül együtt dolgozott. Aztán, hangsúlyozva, hogy az a természetes, ha dolgoznak, hiszen gondolniuk kell családjukra is, kérte, vegyék fel a munkát. Benn megkezdik a leltárt. A volt igazgató és főkönyvelő nincs ott. Ahogy az várható, az új tulajdonosok mindenben szabálytalanságot, hibát fedeznek fel. A dolgozók pedig - egy kivételével mindenki ott van - serénykednek. Van aki leltároz, mások rendeznek, takarítanak, mert egy új világ kezdődik ott. Szepesi László fotó: -kafíSzerelők - itt még munka nélkül