Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-30 / 43. szám

1994. OKTÓBER 30. , SZEKSZÁRDI TASARNAP 3 F M J gyik választásból ki, a másikba be. Hogy éli meg ezt a napi kormányzati munka mellett? - Nagyjából számítani lehetett erre, amikor a közéleti, politikai szereplést vállaltam. Most már így megy lassan hat éve, 1988 óta, az életem a politika foglalja le. Ebben benne van egyfajta hullámzás is, most már az országos és a helyi szintű politika is jelentkezik. Rendkívül nehéz, gyors aklimatizálódást igényel. Ez az élet természetes rendje, hozzátartozik a demokráciához, melynek kialakulásáért annak idején nagyon sokan különböző pozíciókból sokat tettünk. - Emberileg hogyan tudja a háromféle ént összhangba hozni: a választott képviselőt, a kormányzati vezetőt, és a mozgalmi embert? - Azt gondolom, ehhez érzékenység kell: az ember ne keveije össze a különböző szerepeket, pontosan tudja, hogy a kompetenciahatárok hol húzódnak. Tudni kell azt, ha valahová államtitkárként megy, ne beszéljen pártpolitikáról, ha pedig pártpolitikai fórumra hívják, akkor politikai szempontból adjon magyarázatot például a kormányzati magatartásra, törekvésekre. Ugyanez igaz az országos és a helyi szint viszonylatában. Úgy érzem sikerült eddig elválasztanom, nem összekevernem a szerepeket és talán ennek köszönhető, hogy néhányakkal a politika felszínén tudtunk maradni. - Milyen mértékben folyik bele az önkormányzati választási kampányba? - Abban a mértékben százszázalékig, amennyi ideig Szekszárdon tartózkodom. Ez dönti el. A hétvégeken azért igyekszem minden olyan rendezvényen megjelenni, segíteni a jelölteket, ahol a kampány megjelenik. - Tényleg, mennyi időt tölt Szekszárdon? - Ez nagyon változó. Általában a péntekeket igyekszem Szekszárdon tölteni, ez a fogadónapom is. Az utolsó két héten jól alakult, az elmúlt héten Bátán sikerült fogadónapot tartanom, ma délután Decsre megyek. Pénteken rendszerint helyi rendezvényekre is eljutok, ma például Kölesdre, tornacsarnok-avatóra, a főiskolán pedig egy előadásra várnak. A hétvége általában a szekszárdi életemé. - A művelődés nem tartozik a sikerágazatok közé. Nem tart attól, hogy későbbi életét is maghatározó módon negatívan befolyásolhatja a tárca esetleges kedvezőtlen megítélése? - Azt gondolom, hogy az itteni megítélésemet elsősorban a parlamenti munka fogja meghatározni, bár azzal szembe kell nézni, hogy az'ember népszerűsége erodálódik az országos politikai munka során. Itt elsősorban a szakmai kör az érdekes. Döntő, hogy ebben a körben mennyire tudja érzékeltetni az ember a mozgástér korlátozottságát, úgy, hogy ezen belül vállalja mindazt, amiért elvállalta ezt a pozíciót, s azokat a prioritásokat tartja szem előtt, melyeket a kormányprogram megfogalmazott. Eddig viszonylag sikeres volt a kormányzaton belül az a harcunk, amit az oktatás és a kultúra elsőbbségének megteremtéséért tettünk. Talán a mostani költségvetési törvény is tükrözi majd ezt, hiszen egyetlen tárca lesz valószínűleg az oktatás és a kultúra, amelyben a tavalyi költségvetési támogatás fölé tudtunk menni egy 10-15%-os fejlesztési támogatással. Egy pici előrelépés még a szűk lehetőségek között is. Belső erőforrások átcsoportosításával tudtuk megvalósítani azokat a prioritásokat, melyeket az SZDSZszel közösen fontosnak tartottunk. Hogy például az óvodák fejlesztésére kell, hogy pénzeszköz legyen, a kollégiumok helyzetének rendezése már elindult, a felsőoktatásban eddig is sokat tettünk. - Érzékel-e valamilyen nyomást, elvárást a helyiek részéről, hogy a „hazai" intézmények, szervezetek számára jáijon ki, lobbizzon pénzeket, lehetőségeket? - Természetesen érzem ezt az el"várást és természetesen megpróbálok mindenben segíteni, amiben tudok. Budapesti életem 1-2 napja már azzal telik, hogy az itthoni fogadóórákon felmerült problémákra próbálok választ adni. Ez a képviselői munkám fontos területe. Eddig is sok privatizációs ügyben sikerült viszonylag rendezetté tenni a helyzetet, most éppen gőzerővel dolgozunk a húsipar problémájának megoldásán. De próbáljuk például a könyvtár fejlesztésének kormányzati forrásait is megtalálni, hiszen egy megyei könyvtár nem csupán a helyi társadalom ügye. - Nem vált ki ez a „hazahúzás" rosszallást a tárcán belül? - Nem, mert nem tisztességtelenül végzi az ember. Sok esetben az információ hiánya, amiért nem tudnak forráshoz jutni az intézmények, ehhez nyújtok segítséget, hogy megtalálják a hozzám fordulók. - Jogos-e a félelem, hogy fél-egy év múlva Budapestre költözik Szekszárd egyéni országgyűlési képviselője? - A mai politikai közéletben nagyon nehéz megmondani, mi lesz fél év múlva. A politikában az ember életét tekintve napról napra él, noha nyilván hosszabb távra tervez. E kettő feszültsége mindennap érzékelhető, ezért reménytelen megjósolni mi lesz. Egyelőre úgy rendezkedtünk be, hogy a család itthon maradt és én próbálok már öt éve hétvégi apuka és hétvégi férj lenni. Hosszú távon ez nem tartható, a következő év elején át kell gondolni, mi az amit tenni lehet az ügyben. - Legendás diplomáciai érzéke változott-e az évek alatt? - Igen, változott, mégpedig abban az irányban, hogy a kormányzati szerep sokkal nagyobb fegyelemre kényszeríti az embert, mint a politikai szereplés. Nyugodtabb, higgadtabb, óvatosabb lettem, mert ezen a területen rengeteg a csapda, óvatosan, okosan lehet csak mozogni. (Folytatás a 4. oldalon.) „A hétvége a szekszárdi életemé" Dr. Jánosi György talán azon kevesek közé tartozik, akiknek nincsenek irigyei. Három olyan feladatot lát el, vállalt magára, amelyek közül egyetegyet is csak kevesen mernének. Szekszárd és körzetének egyéni országgyűlési képviselője, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára és pártjának (MSZP) alelnöke. Ma, radt szekszárdi lakos és ugyanazon a szerény, közvetlen ember, mint évekkel ezelőtt. Pártja önkormányzati képviselő-jelöltjeinek bemutatkozását követően beszélgettünk.