Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-30 / 43. szám

4 SZEKSZÁRDI 1994. OKTÓBER 16. Szekszárdi történetek A rádióról Pár éve Bátán jártam. Egy ismerős család udvarán felfedeztem a csodát. Ez a csoda egy rádió volt. Egy háború után készült Orion rádió. Nekünk otthon a családban egy ugyanilyen rádió volt az egyetlen, de akkor tökéletesen megfelelő, nap mint nap és szinte minden óránkat végig kisérő műszaki berendezésünk, amin ma már egy teenager csak nevet. Aki olyan vén, mint én, az megérti. Az ötvenes, hatvanas évek elején nem volt tévé. Volt viszont rádió, nem is akármilyen és most természetesen nem magára a készülékre gondolok, hanem elsősorban a műsorra. A zene szinte állandóan szólt, természetesen a rádióból. Apám meg anyám, akik valamilyen fokon zeneértők voltak, anyám zongorázott, apám szépen hegedült, szóval ők voltak azok, akik a zenére irányították figyelmünket. Hogy kell ezt csinálni? Nem tudom, de sejtem. No szóval a rádióban elhangzottakhoz mindig volt véleményük. Arra emlékszem, hogy apám nem szerette az amerikai jazzt. Azt mondta rá, macskazene. 0 csak a szép, magyar, hegedűre való nótákat tartotta sokra, azokatjátszotta. Anyám ebben is modernebb volt, ő nem mondta, hogy macskazene, de maga nem művelte ezt a nehéz műfajt. Olyanokat játszott, hogy „Hogyha nekem sok pénzem lesz, fel megyek én Budapestre". No mindegy, mi azért hallgattunk az operettől kezdve sok mindent. De nemcsak zenét. A rádiónak köszönhetem 1954et, a svájci labdarúgó vb-t, meg kettővel előbb el ne feledjem Helsinkit, a tizenhat aranyat és most kettővel ötvennégy után, természetesen ötvenhatot. Aki élt és mozgott, az ott ült a rádió előtt és hallgatta. Ma nem érti meg senki sem, aki ezt nem élte át, az csak legyint és magyarázza igen gyatra bizonyítványát, hogy ö bizony elhitte, sokáig elhitte, hogy az bizony ellenforradalom volt. Aki ezt mondja, az nem ült ott a rádió mellett, mert még nem élt, csecsemő volt, vagy már idősebb, így régen megfertőzték valami Európától idegen, keletről jött eszmék. Az a rádió, amin ezeket a dolgokatátéltem, már nincs meg, katona koromban dobták ki szüleim. De ez a bátai, amit ott az udvarban találtam ugyanolyan. Ma is szól a hosszú, a közép, meg a sok-sok rövid hullámú sávján... ... Add kölcsön a hangosítódat! Születésnap lesz a Zrínyi utcában Legalább háromezer ember hivatalos arra a születésnapi rendezvényre, amelyet december 9-én tartanak a Zrínyi utcai iskolában. Ennyi tanuló került ki ugyanis az elmúlt negyedszázad alatt a 2. Számú Általános Iskolából. 25 év azonos úton Éppen 25 éve, hogy oda költözött Szekszárd egyik legrégebbi intézménye, amelyik hajdanán még polgári leányiskola volt, ezernél több tanulóval. Az évforduló azért jelent 25 évre való visszaemlékezést, mert a Zrínyi utcában már más tanintézmény tevékenykedett és azóta is lényegében ezt az utat járják: sok testnevelési óra, s délután még edzések, labdarúgás, atlétika, kosárlabda. Természetesen az egyéb követelmények ugyanazok, mint máshol. Erre talán legjellemzőbb példa, hogy egy tanulójuk első lett a kémiai tanulmányi versenyen. Fociban persze általános a sikerélményük az itt nevelkedő diákoknak, sőt külföldről, például Olaszországból is hoztak már győzelmi trófeát. A legidősebb öreg diák: 39 éves Sajtótájékoztatón tudtuk meg, milyen érdekes, sokszínű program lesz december 9-én, és hogy nemcsak vendégeket, hanem kiállításra kerülő emléktárgyakat, valamint segítséget is várnak az iskola vezetői. A városházán tartott sajtótájékozatón Kalász János igazgató elmondta, hogy a legidősebb öregdiákjai 39 évesek, tehát azok, akik 25 éve végezték el a nyolcadik osztályt, így bizonyára nagy sikere lesz a divatbemutatónak, éppen úgy, mint a sportvetélkedőknek, hiszen a mérkőzések között tanár-diák kosárlabda-viadal is szerepel. Ezúton is kérik az egykori tanítványokat, tegyék lehetővé, hogy minél látványosabb kiállítást tudjanak rendezni a régi dokumentumokból, emlékekből, a jutalomkönyvekből és az egyenruha-daraboktól a sportversenyeken szerzett díjakig mindent szívesen lát az iskola, természetesen csak 2-3 napra. A segítség ugyancsak elkelne, például egy jó minőségű hangosító berendezés a délután fél 5-kor a tornateremben kezdődő ünnepi műsorhoz. Köztudott, milyen kevés a pénz az iskolákban, a fenntartást is alig fedezi. Az este 8 órakor kezdődő bál belépési díja nem lesz elég minden kiadásra, a december 9-i ünnepség megrendezéséhez, hiszen várhatóan nagyszám^ vendégsereg, az egykori diákok és talp rok valóban vendégek lesznek a bált megelőző fogadáson. Ezt tartják méltónak a szép jubileumhoz. Az anyagi támogatást a következő számlaszámon kaphatja meg a Zrínyi utcai iskola: OTP 840-416645. A hétvége a szekszárdi életemé" (Folytatás a 3. oldalról.) - Érdekelne, mi az álláspontja a Szekszárdi Vasárnappal kapcsolatban? - A Szekszárdi Vasárnapot nagyon szereti a család, mi is magkapjuk, mint nagyon sokan mások. Informatívnak tartom a lapot, jól foglal össze egy-egy heti eseménysort, színvonalasan válogatja meg azokat a személyiségeket, akiket érdemes bemutatni. Jól szolgálja, kifejezetten a város belső, helyi társadalmi életét. Rendkívül fontos ez a csatorna. Fontos azért, mert egy-egy helyi társadalomban nagyon sok minden múlik az információ-áramoltatáson, sok felesleges konfliktusnak elébe lehet menni, ha kellő pillanatbai^a megfelelő információhoz jutnak ^B emberek. Szekszárd egy kis város, itt sokkal nagyobb szerepük van az emberközi viszonyoknak, mint másutt, ebben sokat segíthet a helyi televízió, a sajtó és természetesen a Szekszárdi Vasárnap. - A képviselő-testületen belül az MSZP frakciója nem támogatja a Szekszárdi Vasárnap működését, fenntartását. Ön tud erről, egyáltalán konzultál a frakciótagokkal? - A lapról nem beszéltünk. Nagyobb politikai ügyekben kommunikálunk, azt nem tudom, hogy viszonyulnak a Szekszárdi Vasárnaphoz. Nekem valószínűleg azért is sokat jelent, mert hétvégeken itthon lévén ez szinte az egyetlen tájékozódási forrásom arról, hogy mi történt a héten, és mi várható a városban. - Reméljük sokáig az is marad. Köszönöm a beszélgetést. Takács Zsuzsa fotó: -kafiEvangélium Missziósvasárnap Az egyház lelkében ott égnek Jézus szavai: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig." (Mt ev. zárószavai; hasonlóan Mk-nál is.) Ezek a 'küldésnek', a 'küldetésnek' szavai. Az egyház nagy őszinteségben próbál megfelelni ennek a missziónak. Már az apostolok szétszéledtek keletre - nyugatra, hogy Krisztus örömhírét vigyék a világnak. Mindig voltak a későbbi egyházban is nagy személyiségek, akik ezt a küldetést szívügyüknek tekintették. Aztán az intézményes egyházban intézmények alakultak a missiós gondolat szítására és megvalósítására. És mindezeket fűtötte a Krisztus iránti szeretet, amely az engedelmességben, azaz akaratának teljesítésében öltött testet. Ugyanakkor benne izzott az emberek iránti szeretet is. Annak a tudata, hogy az isteni megváltásban lehetek kiegyensúlyozott, békés és boldog; s ugyanabban szeretném részesíteni embertestvéreimet is. Az a belátás, hogy az istenszeretet tesz megférővé, egyetértővé és jóakaratúvá egymás között sok-sok embert, késztet arra, hogy a jó Istent megismertessem velük. Készültünkben a leghiánytalanabb boldogságra: az üdvösségre az Üdvözítőt, Jézus Krisztust - jóindulatú szándékaival - bemutassam nekik. Ezek a misszionálásnak alaptételei. És Te - hiszel?... Szereted az Istent és szereted embertársaidat?... Mindet?... Imádkozol értük?... Elvben és gyakorlatban támogatod a missziót?... Mim Ede római katolikus plébános