Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-23 / 42. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. OKTÓBER 23. A meghívó a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára 1994. őszi levéltári napjának rendezvényeire, e hét csütörtökére szólt. A programban kiállításmegnyitó, tudományos felolvasóülés és a helytörténeti pályázat értékelése, díjátadása szerepelt. Az eseményeket magunk is figyelemmel kísértük, mindezen túl arra is lehetőséget nyújott e nyitott nap, hogy az évszázados falak közé zárt intézmény mindennapi munkájába is betekintést nyeljünk. A legrégibb megyei intézményről van szó, melyet az 1723-as törvény alapján hoztak létre. Elsőként Simontornyán alapítottak levelestárat (1727-ben) majd Szekszárd megyeszékhellyé válásával városunkba került az anyag és - kisebb költözésektől eltekintve - jószerével a mai napig változatlanul a vármegyeháza épületében található. A bevezetőben leírt zárt falakat emlegetni manapság nem is egészen ildomos, hiszen a hetvenes évek eleje óta - az intézmény megyei irányítás alá kerültével - fokozatosan kinyílt, részben hozzáférhetővé vált a korábban teljességgel megközelíthetetlen, ólomfalak közé zárt intézmény. Akkortájt jutott - fizikai értelemben is - nagyobb területhez az anyag, a korábbinál nagyobb raktározási, begyűjtési terület állt rendelkezésre - a munkatársak létszáma is ekkor nőtt a mai húsz körülire. Mindez lehetőséget nyújtott az anyagok pontosabb feldolgozására, a kutatók kiszolgálására. Már évi 600-900 kutatási esetet regisztrál az intézmény. Tömeges kárpótlás - A változások másik oldalát azjelentette - tudósít minket dr. Dobos Gyula főlevéltáros, igazgató -, hogy a kárpótlási törvények megjelenésével az utóbbi öt évben ugrásszerűen megnövekedett az igény a levéltár szolgáltatásai iránt. Ennek az az oka, hogy a végrehajtáshoz szükséges telekkönyvi bejegyzések, földosztással összefüggő iratok csak a földhivatalokban és a levéltárakban találhatók. A problémák ott kezdődtek, hogy mi erre a munkára nem voltunk felkészülve. A korábbi évi kétszáz körüli megkereséssel szemben ez idő tájt öt és félezer ügy is akadt egy esztendőben. Ennek következménye az lett, hogy itt hosszú időn keresztülsegédlevéltáros és levéltáros egyaránt csak a kárpótlási megkeresésekkel foglalkozott. - Jutott azért idő a „hagyományos" levéltári munkára is, melyet nemcsak az új sorozat, a Le1 véltári füzetek már megjelent négy kötete jelez, de erre utalnak a kiadott vagy megjelenés előtt álló helytörténeti monográfiák, valamint a munkatársak egyéb publikációi, melyek nem csak helytörténeti, történeti folyóiratokban, hanem kevésbé tudományos, némileg populárisabb orgánumokban is helyet kapnak - gondoljunk csak Kaczián János levéltáros lapunkban rendszeresen megjelenő cikkeire. Visszatérő „vendégmunkások" Az anyagokat természetesen „külső" szakemberek is rendszeresen igénybe veszik, olyanok, akik nem levéltári munkatársként végeznek kutatást. Munkájuk egy része mégis levéltári „hasznosítású" - mások a levéltártól független feltárást, anyaggyűjtést végeznek. Az igazgató a visszatérőket sorolja: - Dr. Szita László nemzetiségi témában kutat, várhatóan ez évben készül el egy ötéves tanulmánnyal. Solymár Imre - bankszakember lévén a Szekszárd-monográfia banktörténeti részét kuFeltárások fagypont körül A kutatási kedvvel bizonyára nincs közvetlen összefüggésben, ám semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt években korszerűbb körülmények között dolgozhatnak úgy a levéltár munkatársai, mint a külső kutatók. A fejlődés mozgatórugói részben a levéltárral szemben megnövekedett igények, részben a korábbi áldatlan állapotok tűrhetetlensége volt. - Elképzelhetetlen, hogy valaki napi 6-8 órát töltsön egy fűtetlen raktárban, márpedig nálunk az iratok kint vannak a raktárban és a tömeges megkeresések során dobozok tömegét kellett lapról lapra átvizsgálni. így tehát a központi fűtés beszerelése nálunk igen komoly lépést jelentett körülményeink megváltozásában. Ugyancsak nélkülözhetetlen volt a tűz- és füstjelző berendezések felszerelése, mely ma már elengedhetetlen feltétele a levéltári biztonságnak - korábban nem volt az. A kárpótlási terhek csökkentésére minisztériumi támogatáshoz jutott az intézmény, ezen számítógépeket, fénymásolókat vásároltak. Mindezek az eszközök, berendezések lehetőséget biztosítanak, hogy a kárpótlási huJ^É elültével immár korszerűbb felszereléssel^cgezhessék hagyományos munkáikat - évszázados falak között. ORBÁN GYÖRGY fotó: -kafiDr. Dobos Gyula fölevéltáros, igazgató tatja. Dr. Szilágyi Mihály ipartörténettel, kereskedelemmel, vallástörténettel kapcsolatos munkákat készít - ugyancsak a Szekszárd-monográfiának, mellesleg megírta közben Mórágy község történetét is. A felsorolt - és az itt fel nem sorolt - kutatók mellett természetesen akadnak olyan szakemberek is, akik nem számunkra, hanem saját maguk számára végeznek munkákat. Kanadától Németországigjárnak hozzánk olyan történészek, akik a kitelepítést mint Tolna megyei lakosok élték át vagy az őseik laktak itt - és most utólag Tolna megye és településeinek monográfiájával foglalkoznak. A kutatások száma úgy tűnik, nem változott számottevően az előző rendszer elmúltával, átlagában mintegy tíz év óta stabilnak tekinthető. Olyan előfordul, hogy egyik évben megugrik, a következőben „lelohad" a kutatási kedv - a kiugrások általában jelentősebb nemzeti évfordulók, kiemelkedő személyiségek születési évfordulója táján jelentkeznek, de ugyanez tapasztalható nagyobb tudományos művek - ilyen például a már többször említett Szekszárd-monográfia - megjelentetésének időszakában. Versengő munkák múltunkról A megyei helytörténeti pályázat értékelésére és a díjak átadására a levéltár olvasótermében került sor. Az évente meghirdetett tudományos versengésre több mint húsz éve érkeznek dolgozatok. Az eredeti kiíró a Tolna Megyei Tanács, a Levéltár és a Hazafias Népfront volt. Ez utóbbi szervezet megszűntév^— és kiválásával a Történeti Társulat helyi csi^P portja és az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola lépett a meghirdetők sorába. Ez évben nyolc - jeligésen benyújtott - pályamunka alapján döntött a szakmai zsűri a helyezések, díjak odaítéléséről. Az idei győztes dr. Kovács Jenő, „Tolna vármegye állategészségügyi igazgatása és állatjárványvédelme 1780-1980 között" című munkájával. Második helyezett Szauer János, teveli nyugalmazott iskolaigazgató lett. Pályaműve néhai Kircz János iskolaigazgató életét és pedagógiai munkásságát tárja az olvasók elé. A harmadik helyezettek: dr. Kolta László („A bonyhádi diákmozgalmak a huszadik század első felében"), Marth János („A Garay János Gimnázium cserkészcsapatának története") és Faludi Béla („Bonyhádiak Bonyhádért"). Munkajutalmat kaptak: Szász Gábor („Závod község rejtett értékei"), Molnár Péter („A tamási templom története") és Schroth Zoltán („Az ötvenhatos forradalom története lakóhelyemen - Bátaszék). A díjakatjutalmakat dr. Dobos Gyula levéltár-igazgató adta át. I Évszázadok iratai