Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-31 / 30. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. JÚLIUS 31. 8 H La van ember, akit az elmúlt hetekben senki nem irigyelt pozíciója miatt Szekszárdon, az minden bizonnyal dr. Kis Mária városi tisztiorvos. Érdekek kereszttüzében kellett képviselnie a főorvos asszonynak a hatóság álláspontját, de mindenekelőtt az emberek egészségének védelmét. Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz körülhatárolni, hiszen különböző behatásokra, vírusfertőzésekre másként reagál minden emberi szervezet. Egyiknek kutyabaja, míg a másikat ágynak dönti, netán kórházi kezelésre szorul. Előbbi tehát túlzónak találhat egyegy koriátozó intézkedést, amit utóbbi páciens a saját bőrén érzékel. Egyáltalán nem véletlen, hogy kedden délelőtt nem az irodájában, hanem Dombodban találtuk meg dr. Kis Máriát. - Nagyon sokan vádolják önöket, a hatóság önkényének, kitolásnak, sőt egyesek Dombon tönkretevőinek nevezik az ANTSZ-t. Hogy viseli ezt? - Volt, aki megkérdezte tőlem, hogy még ki merünk jönni Dombodba? Nézze, nekünk az a dolgunk, hogy információt adjunk, jelezzünk. Méréseket végzünk a jogszabályokban foglaltak szerint, és ezeknek az eredményét nyilvánosságra hozzuk. A döntés, az üdülőteleppel kapcsolatban minden konkrét lépés a tulajdonoson, vagyis a faddi önkormányzaton múlik. - A minősítés mégiscsak az intézettől, sőt személy szerint öntől függ. Hiszen egészen más kategória, hogy nem ajánlja és megint más, ha tiltja a fürdőzést. A kettőt pedig gyakran csak egy hajszál választja el egymástól. Nehéz dönteni? - Nagyon. Ha igent mondok és megbetegedések következnek be, akkor joggal vonnak felelősségre az emberek: miért engedtem? Ha nemet mondok, akkor támadások zúdulnak rám, úgy gondolják, kerékkötő vagyok, pedig az senki nem szeret lenni. „Már tavasszal jelezniük kellene" Dombori 1994. nyarán nemigen talál magára. Igaz, jó néhány éve már, hogy hiába keresnénk az igazi nyári üdülői kavalkádot, kiürültek a volt vállalati, munkahelyi üdülők, manapság kevesebben engedhetik meg a nyaralást maguknak. Ezzel együtt talán nagyobb vonzerőt jelenthetne a környékbelieknek, belföldi vakációzóknak is az aránylag - Balatonhoz mérten feltétlenül - olcsóbb fürdőhely. Csakhogy az idei szezon úgy kezdődött, hogy tiltó tábla került a strand bejáratára, a vizet fürdésre alkalmatlannak minősítette az ÁNTSZ helyi intézete. Mondják, ezzel egy időben a kempingből 58 sátorozó közül másnapra mindössze nyolc maradt, és arra statisztika nincsen, hányan csomagoltak össze vagy maradtak otthon a rossz hír miatt. Két hete aztán lekerült a tábla és talán az első igazi vasárnap múlt hét végén július 24-én volt, amikor úgy istenigazából „úsztak délidőfűn is láttam erre példát. Arröl sincs információnk, hogy a nyaralók után fizetett pénzek vagy a vállalkozók helypénzei, befizetései mire mennek el... Hát, tény, hogy soha ilyen elhanyagolt nem volt Dombori, már ami a közterületeit illeti. Por, szemét, még az egykori felső szaben" a helyi büfések. Vagyis bőven volt munka, nehezen bírták. A vállalkozók mégis egykedvűek és már csak abban bizakodnak, hogy a nagyobb veszteséget megússzák. Ők egyébként még a szerencsésebbek, mert van olyan magánzó, aki már most százezrekben méri a ráfizetést. Egyikükkel beszélgettünk, több mint öt éve dolgozik Domboriban, előtte műszakiként ugyancsak foglalkozott ezzel a területtel, sőt üdülőtulajdonosi minőségében is érintett az ügyben. Nem ingerült, csak tényeket közöl és kérdez. - Egymásra mutogat mindenki Dombori ügyben. Mi nem az ÁNTSZ-t hibáztatjuk, csak azt kifogásoljuk, hogy a megoldásra semmiféle javaslatot, jelzést nem adnak. Már tavasszal jelezniük kellene, hogy mit kéne tenni, mennyibe kerülne, hogy megőrizze a víz jelenlegi állapotát, ne következzen be a július eleji helyzet. Egyszerűen rá tudnánk készülni, hogy mi várható! Biztosan van megoldás. Közös fellépésre is készek az üdülőtulajdonosokkal együtt, hiszen a probléma közös. Mindannyian a holtág vizétől függnek, Dombori elképzelhetetlen víz nélkül. - A faddi önkormányzatban szeretnénk képviseletet kiharcolni, hiszen nincsen senki, aki ezt megtenné. A formát nem tudom, de ha másként nem, egyesületként biztosan lehetséges volna a döntéshozásban részt venni, mint ahogy Ortelnek milyen lehetőségei vannak. Nos, az őszi helyhatósági választásokon elvileg indulhat bárki, nem helyi illetőségű személy is, ám hogy képviselőnek választják meg, annak vajmi kevés az esélye. Alakíthatnak egyesületet, baráti kört, létrejöhet bármely más szerbadstrand szélén sem tud úgy a víz szélén leülni, hogy csikkbe, papírba ne ülne az ember. Mintha egyre nagyobb teher volna Fadd községnek ez a kisebb falunyi üdülőövezet, de főként a holtág gondja. Ráadásul a faddiaknak meg kell birkózniuk a Volent-öböl problémájával is, hiszen a község mellett szintén egy hétvégi - pihenőövezet - nőtt ki a földből házakkal, vendéglátással, szolgáltatásokkal. Egységesen soha nem léptek fel... A legnagyobb gond persze az, hogy egységesen soha nem lépett fel a dombori üdülőtulajdonosok, vállalkozók, szimpatizálók tábora és csak most ébredtek arra, hogy fontos volna hivatalosan is képviseltetni a dombori érdekeket. Ez egy fontos célkitűzésük, tudtuk meg beszélgetőtársunktól, de a módját még igazán nem tudják. A nyári szabadságok idején a község jegyzőjét elérni nem tudtuk, mégis választ kerestünk arra, hogy ennek az üdülőtulajdonosi részvéveződés, az az önkormányzat gesztusán múlik, hogy külső meghívottként, bizottsági tagként vagy más státusban helyet biztosítanake, a „Dombori-képviselő" számára. És a döntés természetesen ezután is a helyi szenátoroké. Bízva a faddi képviselők bölcsességében is, az igazi kérdés újra és újra az: vajon lesz-e elegendő pénz a tanulmánytervben foglaltak megvalósítására. A válasz az eddigi koncepciókra sajnos „nem" volt. Most azonban^ egy egészen új megoldásról folj^P nak a tárgyalások a település vezetője, Tóth Ferenc polgármester és Dr. Kis Mária: „Nekünk az a dolgunk, hogy információt adjunk, a többi a tulajdonoson múlik..." Drámai Dombon