Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-17 / 28. szám

1994. JÚLIUS 17. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Volt (8.) Az iparosszékház Az iparosszékház a mai Gyermekek Háza, azt megelőzően úttörőház helyén állt. A város iparosai pénzén épült és hát azt a célt szolgálta, hogy összejöhessenek benne a város iparosai, családtagjai. Színházterme a legkülönbözőbb rendezvényekre volt alkalmas. Az ötvenes évektől kultúrházként funkcionált, de a bunyómeccsektől a pártrendezvényekig, a színházi előadásoktól a tánciskoláig sok mindennek adott otthont, mígnem húsz évvel ezelőtt lebontották az egészet. Kár volt érte. A reklámok Rövid idő alatt kedvencemmé vált a Ballépések könyve Dávid Frost-tól. Rossz döntésekről, híres tévedésekről, történelmi melléfogásokról mesél benne. Óriási kő gördült le a szívemről, eleddig azt hittem e témában a magyarokat nem lehet túlszárnyalni. Úgy látszik tévedtem. Most mégsem politikai, hadvezetési balfogásokat szeretnék citálni (azokat majd egy másik alkalommal), hanem egy elfuserált reklámkampányról írnék, illetve idézem az iát, remek humora miatt, szó szerint: •Az 1950-es években a Pepsodent Corporation agresszív exporttevékenységbe kezdett termékeivel Délkelet-Ázsiában. Úgy vélték, ami működött az Egyesült Államokban, megteszi ezen a piacon is." Reklámhadjáratukat a régi és jól bevált jelmondatra építették: „Vajon hova tűnik el a sárga, ha A Szekszárdi Autószerviz Kft. munkatársakat keres: - 1 fő munkafelvevő csoportvezetőt, követelmény: rátermettség és legalább technikusi végzettség vagy autószerelő mestervizsga, - 2 Tó autószerelőt, - 2 fő karosszérialakatost. Továbbá adminisztratív munkakörbe pályakezdő, könyvelési vagy igazgatási szakon középfokú végzettséget szerzett fiatalokat. Jelentkezni személyesen lehet: Szekszárd, Palánki u. 1., munkaügyi csoport. Pepsodent használ fogára?" Napjainkban talán megkérdőjelezhető, vajon ez volt-e a legjobb módja e termék beharangozásának egy olyan piacon, ahol a vásárlók nem kifejezetten az északi típushoz tartoznak. Mindenesetre egy alelnök, aki nem átallott elmenni a térségbe, és megtudakolni, vajh a kampány miért végződött elkeserítően jelentéktelen eredménnyel, titokzatos okot fedezett fel. Délkelet-Ázsia sok lakója úgy rágja a bételt, mint az amerikaiak a rágógumit. Viszont a bétel lényegesen drágább a rágóguminál, és még meg is festi az élvezőjének fogait. Történetesen - ez a bételrágás velejárója - pirosassárgára. Ennek megfelelően a piros-sárga fog a gazdagságot is szimbolizálja. Ugyan kinek van szüksége olyan árucikkre, amivel napnál világosabban kiderül használójának „csórósága"? Nem minden cég tanult az esetből. Itt van például egy ápolt háziasszony nagy dilemmája: mit is főzzön vacsorára? Nagy szerencséjére ráakad egy ízletes mártásra, pont erre van szüksége, hisz a hús már előkészítve, csak az öntet hiányzik. Ha jártak volna, mondjuk csak a mi lépcsőházunkban, piackutatók, megdöbbenve tapasztalták volna, hogy nálunk meg pont az a fránya hús hiányzik. Rizsünk akad, bár nem az a sohasem tapadós típus. - ganszler Evangélium ...olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. (Mk. 6., 30-34.) Jézus első követőit, az apostolokat, visszaküldte oda, azokhoz az emberekhez, akik közül elhívta őket, hogy amit Jézustól kaptak, odaadják kortársaiknak. Küldöttek voltak az emberekhez, hogy tanúságot tegyenek Jézusról, aki megváltoztatta az életüket; hirdessék, hogy Isten Atya, aki szeret, ember, aki Jézusban közöttünk él és vágyódik minden egyes ember után. Szavukra az Isten meggyógyította a betegeket, halottak keltek életre, s az élőhalottak, a kiégett emberi roncsok, a megkeseredett, reményt vesztett, vagy közömbös emberek hívő emberekké váltak. Az emberek megérezték, hogy velük van az Isten, s ők az Istent hozták el hozzájuk. Hatalmas tolongás vette őket körül, mert nem szép szavakat, emberi segítséget adtak, hanem a mindenható Istent kínálták fel társul az embereknek. Amikor Jézus meglátta a segítségre, szeretetre, hitre és reményre éhező tömeget, „megesett rajtuk a szíve", mert nem volt vezetőjük. A mai kor embere is ide-oda kapkod, fut mindenki után, akitől segítséget remél, egymásnak adják a kilincset a nagy hírű természetgyógyászoknál és nem akar csak járókelő, személytelen tömegember lenni, hanem követni akar valakit, akiben bízhat, aki segíteni tud, s aki törődik vele. Jézus mai küldötteinek, a papoknak és minden kereszténynek az a küldetése, hogy a pusztasággá vált világunkban elvezessék a boldogabb földi és az örök élet forrásához, Jézushoz az embereket; mert Ő a ma is köztünk élő Isten, aki egyedül segíthet, akit érdemes követni! SZABÓ OSZKÁR, szekszárdi káplán Szekszárdi történetek Estéink Hol vagyunk esténként? Hát ez az. Nézem a moziba menőket, kevesen vannak. Sokba kerül a jegy. Pláne egy munkanélkülinek. Valamikor, még a Garay téri mozi idejében Szekszárdon háromféle mozijegyár volt. A legolcsóbb egyharminc, aztán kettőharminc, meg háromharminc. Ma ez nem így van, tehát nemigen járunk moziba, de hát akkor hova? Jó, jó, most itt a vb, a férfiemberek közül sokan otthon ülnek és nézik a meccseket, közben meg isszák a söröket. Ez sincs ingyen. Sem a tévé, sem a sör. Mindenesetre otthon vannak, vagyunk. Az éttermek, vendéglök este üresek. Ott nemigen lehet meccset nézni és a száz forint körüli korsó sör drága, ha valaki vacsorázni szeretne, az még drágább. Valamikor nagyon jó esti programot jelentett a kertmozi, vagy ugyanott a szabadtéri színpad, ahol kitűnő előadások voltak. Nagyon jó zenekarok jöttek Szekszárdra. Valamelyik este láttam a tévében a Holéczy Ákosról egyórás műsort. Nos, ö és együttese még a fasorban, az iparosszékházban nagyon sokat játszott. Szinte minden évben egyszer felléptek itt. De mások is. Nagy sikere volt régen a helyi színjátszásnak, működtek helyi csoportok, melyek komoly műsorral tudtak a közönség elé állni. A hetvenes évek elején a megyeháza udvarán tartottak főleg komolyzenei estéket. Zárt helyen elmélyült muzsikálás volt a hallgatók jutalma, nem került egy vagyonba, mégis a napi munka után igenis nagyon jó kikapcsolódás volt egy ilyen program. Százak táncoltak este, még hétköznap este is a Sörkertben. Egy-két sör, bambi meg málna mellett kellemes élőzene szólt minden nap. Jöttek aztán valamikor cirkuszok. Ki látott mostanában ilyet? Akadt persze bóvli is, de voltak hatalmas nagy cirkuszok igen szinvo* nalas műsorral. Magyarok is meg külföldiek. Rengeteg állattal, naponta több előadással és hogyhogy nem megteltek a széksorok itt Szekszárdon is. Ma este üres a városközpont, még az sincs, mint régen, hogy este tízkor ellepi a második műszak a városközpontot. Nincs már második műszak, sok helyen még első sem. Ha meg nem dolgozik az ember, akkor miből menne esténként szórakozni? Jó lenne egy kis változás ezen a téren. Otthon ülni, tévét nézni minden mennyiségben. Ma csak ez jut a többségnek. Akinek meg egy kicsit jobban megy, az sem különb, az is a tévét nézi, hisz nincs is hova elmenni... -tüke-