Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-23 / 3. szám

% 14 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. JANUÁR 36. „Mindig a csillagokat néztem..." Száraz Mária hosszú hullámos fekete haja meg-meg csillan a lámpák fényében. Akárcsak a szeme, amikor a legbanálisabb kérdést teszem fel. - Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? - Mindig a csillagokat néztem, szerettem volna csillagász lenni, vagy űrhajós, vagy ilyesmi. Aztán állatorvos, mert nagyon szeretem az állatokat. - Mi volt a kedvenc tantárgyad? - Tengelicen, ahol lakunk, és ahol általános iskolába jártam, az irodalom és az orosz nyelv. Mindkét tantárgynál meghatározó volt ebben a szeretetben az, hogy kik tanították. A többiekkkel ellentétben én a kötelező olvasmányokat is szerettem. Mindegy, csak könyv legyen. Ma már megszűröm, nagyobbrészt időhiány miatt. - Természetes volt, hogy gimnáziumban tanulj tovább? - Azért választottam, hogy 4 év haladékot kapjak. Tanácstalan voltam, nem tudtam igazán milyen pályát válasszak. - Hozott valami „eredményt" a négy év gondolkodás? - Elsősorban egy 4-es érettségit. S nagyon szép négy évet a Garay Gimnáziumban. A továbbtanulásra azonban nem mertem gondolni, mert a matek és a fizika nagyon nehezen ment. Az az igazság, hogy teljesen humán beállítottságú vagyok. - Érettségi után? - Az osztályból többen elmentünk Palánkra és elvégeztük a gazdaaszszonyképzőt. Ezt talán megint azért választottam, hogy teljen az idő. Másfél évig tanultunk ugyan, de szakmának ezt nem ismerik el. Miután ez a „haladék" sem volt elég, s munkát sem találtam, munkanélküli lettem. Fél évig tartott az a borzasztó állapot. - Borzadva ejted ki azt a szót, hogy borzasztó... - Minden hónapban jelentkeznem kellett a munkaügyi központban, amit olyan megalázónak éreztem. Szabályosan szégyelltem magam, mintha valami rosszat követtem volna el. Az ott dolgozók mindent megtettek, hogy ezt a félelemmel vegyes szégyent eloszlassák, s nagyon sokat köszönhetek Frey Jánosnak és Ganczer Ferencnének, akik különböző tanfolyamokra hívták fel a figyelmemet. Azóta is „szülői" szemmel kísérik tanulásomat. - Ezek szerint sikerült választanod? - Budapesten indult egy nemzetközi repülőjegy-kezelői tanfolyam, amely tíz hónapos, a Malév és az Idegenforgalmi Főiskola közös szervezésében. - Felvételi is volt? - Igen. Középfokú angol nyelvvizsga és jó érettségi bizonyítvány volt a belépő. - Ha nem is repülsz, de úgy érzed közelebb kerültél a „csülagjaidhoz"? - Nagyon tetszik az, amit tanulunk. Eddig nem volt nehéz. Két vizsga, két négyes, bár ha megerőltetem magam, ötös is lehetett volna. Érdekes a tananyag és május 9rén Hollandiába repülünk, ahol hathetes gyakorlati oktatáson veszünk részt, különböző utazási irodákban. Utána jön a vizsga. - Hol tudsz majd elhelyezkedni ezzel a végzettséggel? - Légitársaságoknál és minden utazási irodában. - Barátokra is találtál ezen a tanfolyamon? - Nem szeretném elkiabálni, de azt hiszem szerencsés természet vagyok. Eddig bárhová kerültem iskolába, mindenhol jól éreztem magamat. Van egy jó barátnőm, bár ritkán látjuk egymást, mert ő itthon van. Van barátom, akivel már két és fél éve járunk együtt, jól megvagyunk és ő az én igazi barátom. - Családod, szüleid? ^^ - Szüleim örülnek, hogy megtald^P a helyem, úgyszintén annak, hogy a húgom Székesfehérvárott óvónőnek tanul. - Szerinted mi a legfontosabb dolog az életben? - A boldogság. Azt hiszem úgy lehet a legjobban elérni, ha az ember azt csinálja, amit szeret. Én most boldog vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Sas Erzsébet Pokorni az ,,F"-röl „Ez egy poroszos, hivatalnoki bérrendszer" Hétfőn városunkban járt, s nagyszámú érdeklődő körében oktatáspolitikai fóruinol tartott Pokorni Zoltán, a FIDESZ oktatáspolitikai kabinetjének vezetője, aki nem is olyan régen még a pedagógusok egyik érdekképviseleti szervezetének vezetője volt. A polgári klubban többek között szólt a közalkalmazotti törvény és annak decemberi módosítása által kiváltott viharokról is. A fórum után a fiatal politikus véleményét kérdeztem az iskolák köriili anomáliákról és a közoktatás esélyeiről. - Mi a véleménye a közalkalmazotti besorolásokról, a bértáblázatról, különös tekintettel a sokat emlegetett „F" kategóriára? - Ezt a problémát nem lehet „túlbeszélni", sem „túldimenzionálni" - hiszen közel 350 ezer munkavállalót, s köztük nemcsak pedagógusokat érint. Már az egyeztető tárgyalások során, 1992-ben is látszott, hogy ez a bérrendszer sajnos nem lesz jó. Megjelenése másnapján kiderült, hogy rossz, de legalább történt végre valami elmozdulás. Jelenleg csak országos szinten dől el a képzettségtől és a pályán eltöltött időtől függő bér nagysága. Ez egy poroszos, hivatalnoki bérrendszer, amely érzéketlen az egyéni teljesítmény és a közösség által elismert munka minősége iránt. Ami az „F" kategóriát illeti: lehetetlen igazságos és méltányos helyzetet teremteni. Ugyanis már az első besorolás is igazságtalan és méltánytalan volt. Szükség volt az újraszabályozásra, de visszamenőlegesen, különösen a jó munka alapján besoroltak körében rosszul történt. Ez így sérti ajogbiztonságot és hiányzik a kiszámíthatóság. érthető, de nem elfogadható az önkormányzatok költségcsökkentő törekvése sem. E téren egyébként a szekszárdi művelődési bizottság javaslata a bértömeg bizonyos százalékára vetített feljebbsorolási lehetőség, illetve támogatás - előremutató. Végső soron a kialakult helyzetért az a felelős, aki felelőtlenül ígérgetett és nem garantált magyarul: a kormány. - Mi várható az Alkotmánybíróság döntése után? - Az Alkotmánybíróság vissza fogja vonatni a módosító rendeletet. Az ugyanis ott ment túl a törvény adta lehetőségeken, hogy az önkormányzatoknak mérlegelési lehetőséget adott, s ez a jogbiztonságot sérti. Kényszerhelyzetbe hozta az önkormányzatok nagy részét, mert a pedagógusbéreknek nincs meg a fedezete. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy szándékos politikai játszma volt letolni a felelősséget az önkormányzatok szintjére. A rendelet visszavonatásának persze az is a következménye lesz, hogy ez a „cirkusz" még tovább folyik. - De 1995-től ismét új, méghozzá központi bérelosztást tervez az oktatási kormányzat... - A centralizáció visszalépés lenne, nivellál, veszélyezteti a munkahelyeket, és 350 ezer foglalkoztatott esetében megoldhatatlan. Az önkormányzati törvény elfogadása óta a közoktatás nem központi, hanem államilag szabályozott helyi közszolgáltatás, így sem a minisztériumoknak, sem a parlamentnek nincs módja közvetlenül beleszólni abba, melyik önkormányzat mennyit költsön a maga iskoláira. - Egyik kérdésre válaszolva a „ karrierpálya" kifejezést használta. Lehet a pedagóguspálya karrierpálya? - Ha megfelelő bért biztosítunk, lehetővé tesszük a továbbképzést és teret kap a tudományos munka elismerése, akkor a mostanihoz képest azzá válhat. A minőség megfizetése, a magasan kvalifikált és jól dolgozók elismerése előtérbe kerülhet, mert ez mobilizál és motivál. - Az iskolaszerkezet változásai miatt sok pedagógusfél a munkanélküliségtől. Az önök oktatáspolitikusai szerint szükség van iskolaszerkezeti reformra? - Nem akarunk iskolaszerkezeti reformot. A költséges „cégtáblacserék", a^^ folyamok átszámozása, az iskolák elnevezésének váltogatása helyett minden pénzt a meglévő intézmények fejlesztésére, minőségük és hatékonyságuk javítására kell fordítani. Ebben a rendszerben megférnek a 6 és 8 osztályos gimnáziumok is, de nem szabad, hogy a szülők ebben lássák a tehetséggondozás egyetlen zálogát. Ez korábbi pályaválasztást jelentene, melynek hátterében a szülők szociális helyzete a meghatározó, s az általános iskolák 7-8. osztályának „lefejezésével" a szegregációt erősítené. Nincs szükség általános iskoláink és középiskoláink egész szerkezeti rendszerének oktalan felborítására. - Ha kormányzati szerephez jut, pártja igyekszik-e megszerezni a művelődési tárcát? - Nem is titkoljuk, hogy van ilyen szándékunk. Egyrészt tagságunk és az egész fiatalság érdekének képviselete motivál bennünket ebben, másrészt az elmúlt három és fél év során bizonyítottuk elkötelezettségünket az oktatás-és művelődésügy iránt De erről majd inkább májusban kell - ha lehet - beszélni. Udud Teréz Ö Is „mai" fiatal