Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-05 / 22. szám

8 SZEKSZÁRDI 1994. JÚNIUS 5. K I égy hónapja adták át az orvosi rendelőket a Csatáritorokban, a város egyik legnépesebb részén. Az épület új és talán korszerű is. Mindenesetre a rendelők szomszédságában már korábban kialakított nagy áruház „egészséges". Megpróbáltuk alapos vizsgálat alá venni, hogy az orvosok és az ide járó betegek közérzete milyen. Két gyermekorvos rendel, felváltva, de a felnőttek gyógyítását egymaga látja el dr. Jámbor Margit. Mégpedig úgy, hogy az ő körzete a legnagyobb Szekszárdon. Rengetegen várakoztak a szép tágas teremben, ezért nem vitt rá a lélek, hogy rögtön megpróbáljak bejutni, noha előzetesen, telefonon erre engedélyt, biztatást kaptam. Másfél óra múlva kéretőztem be, de még akkor is legalább öten voltak, akik előbb érkeztek. - Sok a beteg és elég ritkán váltják egymást, tehát hosszú ideig bent van egy-egy. Lehet ezt győzni idővel? - kérdezem a doktornőtől. A beteg bizalmas - A rendelés intenzív. A rendelési időt betartani szinte sose tudom. Előbb itt vagyok és rendszerint később végzek. - Ön belgyógyász szakorvos. Ezért fordít több időt a beteg vizsgálatára? - Azt hiszem, túl hosszú időt töltöttem kórházban, 12 évig osztályon voltam. Megszoktam, hogy egy beteggel sokat foglalkozom, és ahhoz képest nekem ez most kevés. Nem szeretem a tüneti terápiát, hogy egy tünet, egy tabletta. Jobban szeretem az oki terápiát. - Ez a körzet mennyivel nagyobb az átlagosnál? - Szekrény sincs? - Nincs. Egy régi szekrényt ajánlottak, de annyira pici a hely, hogy a szekrény elfoglalná az öltöző felét. Csináltatni kellene ide. Tettem ajánlatot az önkormányzatnak, hogy ha a csináltatott bútor felét kifizetik, a másik felét hozzáteszem én. - A rendelő felszereltségével elégedett? - Igen. Csak a számítógép hiányA Csatári-torok már könnyebben gyógyul Dr. Jámbor Margit - Szekszárdon az átlag kétezer fölött van. Ebbe a körzetbe 2700 beteg tartozik. Azt gondolom, hogy a többi rendelő is viszonylag zsúfolt. A rendelés azért is megy lassabban, mert több mindent csinálunk. Az EKG-vizsgálat és a fizikoterápiás kezelés időt vesz el. Új helyzet, hogy külön vagyok az asszisztenstől, tehát kettesben a beteggel, ezért a beteg oldottabban, bővebben elmondja a személyes, bizalmas dolgait. Azt hiszem, hogy ez jogos igény és a betegnek is jó, de azzal a hátránnyal jár, hogy megnő a várakozási idő. Ha elindulnak az új körzetek, nyilván csökken a beteglétszámunk és ez a probléma megoldódik. - Hogy bírja a rengeteg munkát? - Úszók rendszeresen, ez fizikailag és pszichésen is pihentet. Ezenkívül semmi másra nincs időm. Csak munka és család. - Mindent egybevetve, azt is, hogy itt erős az utcai zaj, jól érzi magát? - Köszönöm szépen, jól. A régi helyen házi zajok voltak. Hallottuk, hogy megy a mosógép a szomszédban, hogy szól a magnó... Az öltözőnk viszont rosszabb, gyakorlatilag semmi nincs benne. zik. Várjuk mindennap, hogy hozzák. A gyerek nem igyekszik haza Dr. Bincsó Éva gyermekorvos örömmel közli, ők már megkapták a számítógépet. Segít majd a nyilvántartásban, megkönnyíti a gyógyító munkát. - Ebben a rendelőben sokkal jobb a szülőknek is, a gyerekeknek is - mondja. - Könnyebb a várakozás, a vetkőztetés, minden. Azelőtt, a régi helyen, majdnem föllöktem valakit a várakozók közül, ha kinyitottam az ajtót, olyan nagy volt a zsúfoltság. Most bőven van hely. Be lehet tolni a váróba a gyerekkocsikat. Régen az utcán ázhatott a kocsi az esőben, akár el is lophatták volna. - Érződik-e a betegek viselkedésén a kedvező változás? - Feltétlenül. A gyerekek is kevésbé türelmetlenek. - Milyennek tartja a rendelő f^A szereltségét? - Nem sokban tér el a régitől. A számítógép jelent leginkább változást. Van ugyan laborhelyiség is, de berendezés, felszerelés nélkül. Nem is hiányzik. Talán ha majd újabb körzetek indulnak, használni lehet a labort. Bincsó Éva - A kissé zajos rendelőben kényelmes körülmények között vizsgálhatjuk a betegeket i