Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-05 / 22. szám

9 1994. JÚNIUS 26. , SZEKSZÁRDI mas számú gyermekkörzet rendelője, azután az egyik legnagyobb forgalmú rendelőnk, a Mikes utca 9ben, ahol Klézli és Pozsonyi doktorok rendelnek, a harmadik pedig, amelyikre nem lehet végleges működési engedélyt kiadni, a Bezerédj utcai rendelő. - Várhatóan sokáig lesznek ideiglenesek? - Már vannak elképzelések arra vonatkozóan, hogyan lehet ezeket részben korszerűsíteni. De mivel lakásokban kialakított rendelőkről van szó, távlatilag új rendelők építése lehet csak megoldás - mondta dr. Csordás Jenő. Gemenci József Fotó: - ka Dr. Bisof Ilona Szekszárdi történetek Stopposok A sorompó után, a Dédász előtt két alak legyezett. A kocsiban ketten ültünk és a Sárköz volt az úticél. Szóval ketten lengettek, két fiú. Abban a pillanatban megálltunk, de csoda történt, mert, hogy honnan, nem tudom, de a két srác mellett akkor már egy harmadik, egy leány is állt. Ma sem értem, hogyan került elő ilyen hirtelen, de hát ha már megálltunk és ők elfértek hátul, hát beszállhatott az egész csapat. Úgy mondták Őcsénybe mennének. A leány mögém ült a sarokba, mellé a két fiú jobbról. Mentünk a Keselyüsi úton egészen az öcsényi elágazóig. Ott jobbra. Irány Őcsény. Csend volt, hatalmas csend. Meg sem mukkant senki sem a hátsó sorban. Mi elöl ugyan beszélgettünk, de a fiatal csapat mélyen hallgatott. Feszültséget lehetett érzékelni. Volt nekem egy nagy kollégám, az mondta: stoppost nem szabad felvenni. Abból mindig baj van. Nem az ő tapasztalata mondatta vele ezt, mert ö tényleg sohasem vett fel senkit és próbált bennünket is lebeszélni arról, hogy ilyet tegyünk. Ha nincs pénze, menjen gyalog vagy maradjon otthon - mondogatta és tulajdonképpen igaza is volt, mégis a gyakorlat az, hogy a stopposokat előbb-utóbb valaki felveszi, elviszi és hát ha ez a helyzet, akkor a stopposnak igaza van, ha próbálkozik. A falu előtt egy bal kanyar, aztán kétszáz méter után derékszögben fordul az út a kocsma mellett és innen már nyílegyenesen az út egészen a falu másik végéig. No a derékszögű kanyar után bátorkodtam megkérdezni a fiatalságot, hogy akkor ugyan meddig, meg hova. A fiúk azt mondták, hogy a templomnál, a két templomnál jó lesz. No odáig már nem sok volt az út, pár pillanat és megálltam. A két fickó kiszállt, ők ültek jobbról és ebben a pillanatban a leány egy ügyes mozdulatttal bezárta a jobb hátsó ajtót - belülről ő ugyanis nem szállt ki. A következő pillanatban pedig már folyt belőle a szó. - Menjenek tovább, nem akarok kiszállni. Ez a két fiú már Szekszárdon megvert és meg akarnak verni itt is Öcsényben. Megígérték. No én elindultam tovább. A két fickó a sötétben csak állt és nemigen hittek a szemüknek, hogy elviszem a leányt. Decsig még kiderült, hogy a leány a megye túlsó csücskében lakik, de egy fillérje sincs. Mielőtt Decsen kiszállt, kapott annyit, hogy visszajöjjön legalább Szekszárdig. Nagyon köszönte a pénzt, de tán mégjobban örült az ezúttal elmaradt verésnek, habár az elől úgysem futhat el. Előbb-utóbb összetalálkozik a fiúkkal. Igaz, azok talán addigra megbékélnek. A kollégámra gondolok, vele ez nem fordulhatott volna elő. A „megszokottól" eltérően szép tágas helyiségben várakozhatnak szülők a gyerekekkel - tüke Délután a másik gyermekorvost, dr. Bisof Ilonát kerestem meg. A kérdés lényegében ugyanaz, hiszen ezt tudakoljuk, ha már olyan sok pénzt kell költeni egy-egy új orvosi rendelőre: - Jobb itt dolgozni? - Igen. A bútorzatunk új, a rendelő tágas, világos, meleg, talán túl meleg is. Most már a megközelítés sem okoz gondot. Amikor kezdtünk, buckákon keresztül kellett közlekedni. De a parkosítás még nem történt meg. Jó lenne néhány kis padot is ide tenni az épület elé. Közbevetem, hogy talán magas sövény sem ártana, ami megszűri az országúti autózajt. Egyetért, mosolyogva bólint, majd elégedetten beszél arról, liogy ebben a rendelőben végre „emberi helyük van" a védőnőknek is. Azelőtt kis helyiségben szorongtak. - Sok itt a játék. Kézbeveszik azok a gyerekek, akik nem nagyon betegek? - Van, amikor nem akarnak hazamenni. Ha nem túl nagy a betegforgalom, eljátszadoznak a rendelőben. - Nagyon szép a rendelő - mondja Csordás főorvos Olasz csempék, padlólapok, korszerű világítás, új bútor. Riasztóberendezéssel is elláttuk a rendelőt. Főként a számítógépek miatt. ...Sajnos nagyon nagy területet lát el a 11. körzetben dr. Jámbor Margit, úgyhogy részben az ő területéből alakítjuk ki a közeljövőben szervezésre kerülő új körzeteket. Nevezetesen a csatári és a baktai körzetet. - Ez mikorra valósul meg? - A két új körzet már szeptemberben indul. Minden elő van készítve. Megvannak már a doktorok is. Ezjelentős fejlesztés, előrelépés, azonban változatlanul sok a gond. Sajnos több rendelőnk építészeti adottságaiban, nem felel meg az igényeknek. Nemrég kaptuk meg az ÁNTSZ városi tisztiorvosának közlését arról, hogy három rendelőnk számára csak ideiglenes működési engedélyt van módjában kiállítani. Ezek: a Béri Balogh Ádám utcai hárMűködés: csak ideiglenesen Dr. Csordás Jenő, Szekszárd Város Önkormányzata Szociális és Egészségügyi Gondnoksága főorvosa felügyeli a háziorvosi hálózat tevékenységét. Nagy örömmel gondol vissza még most is az ünnepre, amikor átadták a Csatári-torokban a rendelőketjanuár 31-én. Megkér, em•

tsem meg a riportban, hogy a paksi tomerőműtől is kaptak csaknem hárommillió forintot, bútorokra és műszerekre. Dr. Csordás Jenő