Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-08 / 18. szám

1994. MÁJUS 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Nyelvi bajaink Egy egész újságíró-generációt taní­tott a magyar nyelv pontos, szabatos használatára dr. Bencédy József. Több, mint egy évtizeden át gyomlálta nyelvi hibáinkat az Andrássy úti székházban - akkor az utcát másként hívták ahol a padlásszobákban az újságíró-iskola működött. Később az újdondászképzés és a mi­nisztériumi főosztályvezetői poszt he­lyett egy új tanítóképző vezetését vál­lalta. A napokban pedig Szekszárdon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán, a leendő tanítók országos nyelvi vetélke­Édőjén a zsűri tagja volt. Itt kérdeztem, ^niként látja most a sajtó nyelvét? - Nagy reménnyel voltunk '89-'90­ben, éppen a sajtónyelvet illetően, hogy a rendszer változása itt is hoz né­mi javulást. Kétségtelenül, hozott ab­ban, hogy a mondatok már kevésbé bo­nyolultak. Viszont, sajnos, újabb káros jelenségek keletkeztek. Az írott sajtót például az oldottságnak egy eltúlzott változataként, a durva és trágár szavak özöne öntötte el, miként a közéletet is. Durva szavak közt olyanokra gondo­lok, mint a röhög, a pofa, vagy a múlt­kor az egyik, egyébként nyelvtanilag is legjobban szerkesztett lapunkban, az egyik politikusra mondva, hogy béna kacsa. Ezek nemkívánatos jelenségek, hiszen, ami a sajtóban megjelenik, az nem egyszerűen tükrözést jelent az ol­számára, hanem helyeslést, elfo­gadást. A másik nagy gond, ez koráb­ban is gond volt, de feldúsultak ba­jaink, az idegen szavak áradata. Renge­teg ebben a sznobság, hogy „én is tu­dok így". Vissza kellene ezeket szorí­tani. Póker bútorház Konyháját szeretné berendezni? Nálunk nyolcféléből kiválaszthatja az Önnek megfelelőt. S ha igényli, hely­színi felméréssel és beszereléssel se­gítünk. Mindezt a legolcsóbban Póker bútorházból, valamint irodabútorok, szőnyegek és német import bútorok nagy választé­kával várjuk kedves vásárlóinkat, viszonteladókat is. Szekszárd, Rákóczi u. 132. (a Borkombinátnál). Telefon: 74/312-435, 312-526. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9-17.00-ig, szombaton 9-12.00 óráig. - És az elektronikus sajtó, a tévé, rá­dió nyelve? - Itt egyre jobban gyorsul a beszéd és aki ma gyorsan beszél, az sajnos általá­ban elnagyoltan képezi a hangokat, az pedig már zavarja a megértést. - Tanár úr az újságíró-palánták után a leendő pedagógusokat okította. Rájuk bízzuk - túlzás nélkül mondva - legna­gyobb értékünket, gyermekeinket. Ok ho­gyan beszélnek, tanítanak? - Az itteni verseny is bizonyítja, hogy a főiskolákon a beszédművelés, a nyelvművelés jó. Hogy a pedagógusok ebből mit visznek az oklevelükkel együtt az életbe, az már nem ilyen egyértelmű. Mert, és a képzésben is ta­pasztaljuk, hogy a hallgatók nagyobbik része inkább irodalmárnak tartja ma­gát, inkább az irodalommal foglalkozik és kevesebb gondot fordít az anyanyelv ápolására. Itt is általános gond a hada­rás, a pöszeség, a helyesírási hiba. Ha a pedagógusok elmélyültebben foglal­koznának az anyanyelvvel, akkor eze­ket a gondokat csökkenteni lehetne. - sz 1 ­• • Tudja-e On? ...hogy a homogénezett, pasztő­rözött dobozos tej nyáron 4, télen 5 napig is eltartható. Kulturált csomagolásában fel­nyitás után is könnyen tárolható. A nyers tejben kisebb-nagyobb számban mindig megtalálható mikroorganizmusok életműködé­sükkel csökkentik a tej minőségét és rontják annak eltarthatóságát, az ember egészségét veszélyezte­tik, ezért nemkívánatosak a tej­ben. A pasztőrözéssel ezeket távolít­juk el és így növelni tudjuk az el­tarthatóságát is. A homogénezés­kor a tejet nagy nyomással finom résen préseljük át. Az átpréselés­kor a zsírgolyócskák nagymérték­ben deformálódnak, majd a ho­mogénező hatás megszűntével apró zsírcseppekre szakadnak szét. így megszűnik a tej felfólöző­dése, az emészthetősége köny­nyebb lesz. Heti levél Hegyi kutya Az oroszlán nekem. En a kutyának. A kutya a macská­nak. A macska az egérnek. Az egér na minek? Tápláléklánc és csúcsragadozó, de most a helyzet nem ennyire kiélezett, most nyugodt, derűs, tavaszi délután van és mi nem csúcsra­gadozók, hanem békés utasok vagyunk a szőlőhegyi busz­megállóban. A végállomás ez és ha mi itt várakozunk, az azt jelenti, hogy el fogunk menni, nem pedigjövünk, ami a ku­tya szempontjából érdekes. Mert egy kutya jön, megszagol. A kóbor kutyák megvert, ideges pillantásával méreget ben­nünket, behúzott farokkal, menekülésre készen. Hegyes or­rú, hegyes fülű, fekete színű, ki tudja, milyen fajták kevere­désének eredménye. Bordái kilátszanak, horpasza beesett, a csöcsein látszik, hogy szoptat, kiskutyái vannak. Süt róla az éhség, de ez nem mostani, nem napi dolog, ez egy folya­matos állapot, igazi éhezés. Valaki diót rágcsál, a héját ledobja a földre, a kutya oda­fut, bekapja az üres dióhéjat, ráharap, majd furcsán fölhú­zott ínnyel kiköpi a földre. Kérincsélvejár körbe bennünket, de hiába böködi hegyes orrával idegesen a szatyrokat, nincs semmi, bármennyire szánjuk is. A befelé menők ritkán visz­nek ennivalót, jobbára krumpli van a szüttyőkben, alma, bor, ilyesmi - semmi ehető, mármint kutyaszempontból. Szegény kutya információhiányban szenved. Rosszkor jött ki a buszmegállóba. Az érkezőket kellene körbejárnia. A kertbe, szőlőbe igyekvők, akik hosszabb időre jönnek, hoznak némi elemózsiát. Aztán jó részükjószágszerető em­ber, maga is tart a tanya körül kutyát, macskát, annak hoz kaját, biztos kapna ez a gazdátlan fekete is pár falatot. Nincs információja arról sem, hogy a városban azért könnyebb lenne az élet. Nemrég lehetett látni egy zsemleszí­nű csapatot, úgy négy-öt kutyát, különböző korúakat, egyöntetű színükből ítélve egy szukát és kölykeit, amint laza kötelékben ügetnek, meglehetős célirányossággal; ez pedig az út volt egyik lakótelepi szemeteskonténertől a másikig. Táplálék és forrás. Akinek kertje, szőlője van kint a hegyen, az nemcsak a fáit, növényeit szereti, hanem a jószágainak is gondját vise­li. Kicsit ugyan ridegebb a tartás, mert kevesen laknak kint, de a legtöbbje ellátja a vállalt kutyát, macskát. Ha netán mégsem, a kutyák megpróbálják önállósítani magukat, de ez meglehetősen nehéz műfaj és veszélyes is, mert a végén jö­het a vadász a sörétessel, netán a mezőőr, ha van még olyan. A macskák ez ügyben önállóbbak, először is nincsenek bekerítve, megkötve, kevésbé függenek az embertől, sikere­sebb túlélői az elszakadásnak. Némelyik úgy elvadul, hogy kész vadmacska lesz, menekül az ember elöl. Hogy ez a hegyes fülű fekete itt, a buszmegállóban merre tanyázik, kölykei hol lehetnek, azt csak találgatjuk, valaki tudni vél egy elhagyott tanyáról, ott látta mozogni, mutatja is az irányt a völgy vége felé. Állítólag egy részeges alaké volt a kutya, afféle gömbö­lyűtalpú, aki úgy imbolyog, mint a keljfeljancsi. Sebes arcú­nak mondják, mert gyakran pofára esik, úgy átlag hetente padlót fog a piától, ezértfolyamatosan sebes arcú. A kutya meg itt kéreget. A macskák nem kéregetnek. A macskák az egérnek igen, a kutya a macskának nem biztos, akkor netán a macska a­kutyának? Hogy is van ez? - steiner •

Next

/
Oldalképek
Tartalom