Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

1994. FEBRUÁR 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Gréczy Tamástól, a Tolna Megyei Kárrendezési Hivatal munkatársától azt kértem, hogy ne jogszabályokat tárjon az olvasó elé, hanem olyan eseteket, amelyek számára is emlékezetesek maradtak. „A kárpótlást kérők többsége kitárulkozó ember. Évtizedekig várta ezt a pillanatot, újságban mégsem olvasnák szívesen a nevüket. Minden egyes ügy mögött egyegy család tragédiája rejlik" mondja Gréczy úr. Erkölcsi elégtételt •

Az apa 100 katasztrális hold ddel rendelkezett 1949-ben. A fia a háborúban fogságba esett. Fogsága ideje alatt meghalt az apja. A fiú, mint egyedüli gyermek, természetesen megörökölte az apa után a birtokot, hiszen az örökség nemcsak a főidből, hanem a hozzá tartozó házból és gazdaságból állt. Hazatért a fiú a fogságból. Egy napot sem dolgozott a birtokon, mert azonnal kuláklistára került, majd egy koncepciós per áldozataként börtönbe. Ezalatt megfosztották házától, földjétől, minden vagyonától. Feleségét, leányát rokonok fogadták be és tartották el. Időközben a leány felnőtt, külföldre ment férjhez, főhősünk a börtönbüntetés után nem sokkal meghalt. A külföldön élő leány most a negyvenes éveiben jár, hazautazott, mert Akyedüli leszármazottként csak ő icerheti a kárrendezést. Édesanyja már nagyon idős, beteges, nem valószínű, hogy bármit is hoz számára a kárpótlás. Igaz, nem szenved semmiben hiányt, a lánya mindennel ellátja, csak időnként támadnak vitáik, hogy édesanyja mindazok ellenére, amit végigélt, nem kívánja elhagyni az országot, s lányához költözni. Mikor megkérdeztem az elegáns hölgytől, hogy miért a fáradság, az idő, az utánajárás, hisz, mint mondta, a kárpótlás összegére nem is kíváncsi, ez volt a válasza: „erkölcsi elégtételt kívánok szerezni élő és halott szülőmnek egyaránt". Irodahelyiségek kiadók SZÜV Rt., Szekszárd, Wesselényi u. 15. Érdeklődni: a 74/316-822-es telefonon vagy személyesen, II/15., Pap Jánosnénál. Odajöttek, elvették Kovács volt valamikor a 91 éves bácsi. Lakóházának első szobájából alakította ki kovácsműhelyét egy kis faluban. írni sem tud. Egy szem fia, ahogy mondta, valahol a nagyvilágban. Teljesen egyedül él. Papírja nincs arról, hogy elvették a lakását, kovácsműhelyét. Úgy meséli, hogy odajöttek, elvették, neki pedig ki kellett költöznie. Két papírt azért hozott magával. Az egyik az építési engedély, hogy lakásának egy részét műhellyé alakíthatja, valamint bemutatott a lakóhelye szerinti illetékes földhivataltól egy igazolást, miszerint az ő egykori ingatlana most az áfész tulajdona. Mivel az elvételről nem volt csoltuk neki, hogy a tanúk aláírásával bizonyíttassa be műhelyének tulajdonjogát, ezzel kárigényének jogosságát. Amikor a fentieket alaposan megbeszéltük, a 91 éves bácsi gondterhelten ránk nézett; „már most sem tudom, mi a teendőm, és nem valószínű, hogy újra találkozunk". Menet közben még visszaszólt; „az odaát nincs messze, talán közelebb van, mint a kárpótlás". papírja, már azt hittük, nem tudunk rajta segíteni. Aztán a beszélgetés során kiderült, hogy két segéddel és két inassal dolgozott. Ezek az emberek élnek, felkutathatók, ezért azt tanáAz utolsó lehetőség. Ezt a meghatározást* nap niinl nap halljuk a kárpótlással kapcsolatban. Azok akik eddig nem kérték a kárpótlást, most 1994. MÁRCIUS 15-ÉN ÉJFÉLIG megtehetik. A kárpótlás ügyintézésével kapcsolatban az alábbi intézményeket kereshetik fel: a kárrendezési hivatal a Bezerédj utca 10-ben található, a levéltár a Béla tér 1. szám alatt az I. emeleten, a földhivatal a Széchenyi utca 54-58. szám alatt, az anyakönyvi hivatal a Béla tér 1. szám alatt balra a földszinten. A kárrendezéshez szükséges nyomtatványcsomagot a szekszárdi postán lehet megvásárolni. SAS ERZSEBET Heti levél Piroska Piroska - ezúttal farkas nélkül - mivelhogy felnőtt és belépett az Á VÓ-ba. Az ötvenes évek legeleje; Kist arcsára kitelepített nők beszélnek egy tévébeii dokumentumfilmben. Hogy miért is ?Mert anyák voltak, feleségek, szeretök - röviden, mert szerettek valakit, akit lecsuktak. A legszebb, hogy a vidéki lány fölmegy Pestre - istenkém, egy szerelmi kaland - és egy csók az utcán. Véletlenül Rákosi kertjének hátsó kapujánál; rossz helyen, rossz időben - a következmény három év Kistarcsán. Erről beszélnek és még Piroskáról, aki őrizte őket. Piroska sokgyerekes család sarja, a nép egyszerű lánya, nem is kell sokáig agitálni, belép a pártba, majd az A VO-t erősíti. Egy jó állás neki már előrelépés, átképzi magátfarkasnak. Majd egy rendezői fordulat; összehozza Kistarcsán az egykori elítélteket és Piroskát. Szevasztok lányok, nyit be Piroska az egykori terembe. Csönd lesz ekkor sokféle csönd van, az emeletes vaságyak melletti csönd. Idősödő hölgyek, a legtöbbjén érződik az, amit tartásnak nevezünk. Lehetetlen helyzetbe kényszeritett emberek vergődése, viaskodása egymással, háttérben a rendszer. Mit lehet itt mondani? Megbocsátás van, felejtés nincs. Kár volt odamenni, Piroska! Ilyen idők járták, Piroskákból farkasok lettek és ettől elromlott a mese... A ki nem élt abban az időben, annak szinte megvilágosodás volt a nyolcvankilences év, amikor tucatjával jelentek meg a korról szóló dokumentumok, korábban nem látott könyvek, beszámolók. Keserves megvilágosodás volt ez; ennyi mocskot se addig, se azóta nem olvasni emberekről, korról, rendszerről. A korábban tiltott müvekből belakott az ember, mint a lakodalmas kutya. Démoni század. Számomra talán legmaradandóbb Variam Salamov elbeszélései a Gulag-ról. Neki sikerült leginkább ebből a sötétségből hozni néhány történetet. Megrendítő beszámolók a reményvesztettség, az állati lét és az emberi élet pereméről, találkozásáról. Szülei tíz évig térítettek Amerikában - apja pravoszláv pap -, majd az 1905-ös forradalom hírére visszatérnek Oroszországba, a szabad sajtó és lelkiismereti szabadság megszületésének reményében. Hát nem született meg egyik sem. A legkisebb fiút már az egyetem után letartóztatják. Nem kellett csinálni semmit; a feltételezett szándékot, illetve annak szintén feltételezett veszélyességét is ellenforradalmi cselekedetnek minősítették. Salamov megtagadja a vallomástételi - három év lágert kap. Akit egyszer a gépezet elkapott, azt nehezen, vagy egyáltalán nem engedte. Menet közben is lehetett kapni újabb büntetést, és még ezután is ráhúzhattak éveket - így ment ez a remény szikrája nélkül. Kolima bányái, Magadan negyvenfokos hidegei. Nem maradt senki és semmi. Se család, se külvilág, még a fogolytársak is árnyékok lettek, a legmélyebb időszakban csak a testétfigyeli a fogoly. A vegetálás alapfoka; enni, pihenni, kímélni a gyengülő korpuszt, ápolgatni a fágyás okozta sebeket, lerágni a körmöt, a kissé megvastagodott, piszkos és a fagytól megpuhult bőrt - ezt hívták ott higiéniának. Észak konzerválta az embereket, megrekedtek a letartóztatás idején lévő szintjükön, elmaradtak az élettapasztalatok. Aki iskolás volt, iskolás maradt, aki bölcs,iiz bölcs. De nem lesz bölcsebb - írja egy helyütt. Mintha magáról is szólt volna. Húsz év tábor után szabadult, de nem találta helyét, a szabadság összeroppantotta, elmegyógyintézetben végezte. Ama könyv megmaradt, fényesebben csillog, mint az arany, melyet Kolima sötét bányáiból vérrel mostak ki. - st -