Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

1994. FEBRUÁR 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Gréczy Tamástól, a Tolna Me­gyei Kárrendezési Hivatal munka­társától azt kértem, hogy ne jog­szabályokat tárjon az olvasó elé, hanem olyan eseteket, amelyek számára is emlékezetesek marad­tak. „A kárpótlást kérők többsége kitárulkozó ember. Évtizedekig várta ezt a pillanatot, újságban mégsem olvasnák szívesen a nevü­ket. Minden egyes ügy mögött egy­egy család tragédiája rejlik" ­mondja Gréczy úr. Erkölcsi elégtételt • Az apa 100 katasztrális hold ddel rendelkezett 1949-ben. A fia a háborúban fogságba esett. Fogsága ideje alatt meghalt az ap­ja. A fiú, mint egyedüli gyermek, természetesen megörökölte az apa után a birtokot, hiszen az örökség nemcsak a főidből, hanem a hozzá tartozó házból és gazdaságból állt. Hazatért a fiú a fogságból. Egy na­pot sem dolgozott a birtokon, mert azonnal kuláklistára került, majd egy koncepciós per áldozataként börtönbe. Ezalatt megfosztották házától, földjétől, minden vagyo­nától. Feleségét, leányát rokonok fogadták be és tartották el. Időköz­ben a leány felnőtt, külföldre ment férjhez, főhősünk a börtönbünte­tés után nem sokkal meghalt. A külföldön élő leány most a negyve­nes éveiben jár, hazautazott, mert Akyedüli leszármazottként csak ő icerheti a kárrendezést. Édesanyja már nagyon idős, beteges, nem va­lószínű, hogy bármit is hoz számá­ra a kárpótlás. Igaz, nem szenved semmiben hiányt, a lánya minden­nel ellátja, csak időnként támad­nak vitáik, hogy édesanyja mind­azok ellenére, amit végigélt, nem kívánja elhagyni az országot, s lá­nyához költözni. Mikor megkér­deztem az elegáns hölgytől, hogy miért a fáradság, az idő, az utánajá­rás, hisz, mint mondta, a kárpótlás összegére nem is kíváncsi, ez volt a válasza: „erkölcsi elégtételt kívá­nok szerezni élő és halott szülőm­nek egyaránt". Irodahelyiségek kiadók SZÜV Rt., Szekszárd, Wesselényi u. 15. Érdeklődni: a 74/316-822-es telefonon vagy személyesen, II/15., Pap Jánosnénál. Odajöttek, elvették Kovács volt valami­kor a 91 éves bácsi. La­kóházának első szobá­jából alakította ki ko­vácsműhelyét egy kis faluban. írni sem tud. Egy szem fia, ahogy mondta, valahol a nagyvilágban. Telje­sen egyedül él. Papírja nincs arról, hogy el­vették a lakását, ko­vácsműhelyét. Úgy meséli, hogy odajöttek, elvették, neki pedig ki kellett költöznie. Két papírt azért hozott magával. Az egyik az építési en­gedély, hogy lakásá­nak egy részét műhellyé alakíthat­ja, valamint bemutatott a lakóhe­lye szerinti illetékes földhivataltól egy igazolást, miszerint az ő egy­kori ingatlana most az áfész tulaj­dona. Mivel az elvételről nem volt csoltuk neki, hogy a tanúk aláírásá­val bizonyíttassa be műhelyének tulajdonjogát, ezzel kárigényének jogosságát. Amikor a fentieket alaposan megbeszéltük, a 91 éves bácsi gondterhelten ránk nézett; „már most sem tudom, mi a teendőm, és nem valószínű, hogy újra találko­zunk". Menet közben még visszaszólt; „az odaát nincs messze, talán köze­lebb van, mint a kárpótlás". papírja, már azt hittük, nem tu­dunk rajta segíteni. Aztán a beszélgetés során kide­rült, hogy két segéddel és két inas­sal dolgozott. Ezek az emberek él­nek, felkutathatók, ezért azt taná­Az utolsó lehetőség. Ezt a meghatározást* nap niinl nap halljuk a kárpótlással kapcso­latban. Azok akik eddig nem kérték a kárpótlást, most 1994. MÁRCIUS 15-ÉN ÉJFÉLIG megtehetik. A kárpótlás ügyin­tézésével kapcsolatban az aláb­bi intézményeket kereshetik fel: a kárrendezési hivatal a Be­zerédj utca 10-ben található, a levéltár a Béla tér 1. szám alatt az I. emeleten, a földhivatal a Széchenyi utca 54-58. szám alatt, az anyakönyvi hivatal a Béla tér 1. szám alatt balra a földszinten. A kárrendezéshez szükséges nyomtatványcsoma­got a szekszárdi postán lehet megvásárolni. SAS ERZSEBET Heti levél Piroska Piroska - ezúttal farkas nélkül - mivelhogy felnőtt és be­lépett az Á VÓ-ba. Az ötvenes évek legeleje; Kist arcsára kite­lepített nők beszélnek egy tévébeii dokumentumfilmben. Hogy miért is ?Mert anyák voltak, feleségek, szeretök - rövi­den, mert szerettek valakit, akit lecsuktak. A legszebb, hogy a vidéki lány fölmegy Pestre - istenkém, egy szerelmi kaland - és egy csók az utcán. Véletlenül Rákosi kertjének hátsó kapujánál; rossz helyen, rossz időben - a következmény há­rom év Kistarcsán. Erről beszélnek és még Piroskáról, aki őrizte őket. Piroska sokgyerekes család sarja, a nép egysze­rű lánya, nem is kell sokáig agitálni, belép a pártba, majd az A VO-t erősíti. Egy jó állás neki már előrelépés, átképzi ma­gátfarkasnak. Majd egy rendezői fordulat; összehozza Kis­tarcsán az egykori elítélteket és Piroskát. Szevasztok lá­nyok, nyit be Piroska az egykori terembe. Csönd lesz ekkor ­sokféle csönd van, az emeletes vaságyak melletti csönd. Idősödő hölgyek, a legtöbbjén érződik az, amit tartásnak nevezünk. Lehetetlen helyzetbe kényszeritett emberek vergő­dése, viaskodása egymással, háttérben a rendszer. Mit lehet itt mondani? Megbocsátás van, felejtés nincs. Kár volt oda­menni, Piroska! Ilyen idők járták, Piroskákból farkasok lettek és ettől elromlott a mese... A ki nem élt abban az időben, annak szinte megvilágoso­dás volt a nyolcvankilences év, amikor tucatjával jelentek meg a korról szóló dokumentumok, korábban nem látott könyvek, beszámolók. Keserves megvilágosodás volt ez; ennyi mocskot se addig, se azóta nem olvasni emberekről, korról, rendszerről. A korábban tiltott müvekből belakott az ember, mint a lakodalmas kutya. Démoni század. Szá­momra talán legmaradandóbb Variam Salamov elbeszélé­sei a Gulag-ról. Neki sikerült leginkább ebből a sötétségből hozni néhány történetet. Megrendítő beszámolók a remény­vesztettség, az állati lét és az emberi élet pereméről, találko­zásáról. Szülei tíz évig térítettek Amerikában - apja pra­voszláv pap -, majd az 1905-ös forradalom hírére visszatér­nek Oroszországba, a szabad sajtó és lelkiismereti szabad­ság megszületésének reményében. Hát nem született meg egyik sem. A legkisebb fiút már az egyetem után letartóztatják. Nem kellett csinálni semmit; a feltételezett szándékot, illet­ve annak szintén feltételezett veszélyességét is ellenforradal­mi cselekedetnek minősítették. Salamov megtagadja a val­lomástételi - három év lágert kap. Akit egyszer a gépezet el­kapott, azt nehezen, vagy egyáltalán nem engedte. Menet közben is lehetett kapni újabb büntetést, és még ezután is ráhúzhattak éveket - így ment ez a remény szikrája nélkül. Kolima bányái, Magadan negyvenfokos hidegei. Nem ma­radt senki és semmi. Se család, se külvilág, még a fogolytár­sak is árnyékok lettek, a legmélyebb időszakban csak a tes­tétfigyeli a fogoly. A vegetálás alapfoka; enni, pihenni, kímélni a gyengülő korpuszt, ápolgatni a fágyás okozta sebeket, lerágni a kör­möt, a kissé megvastagodott, piszkos és a fagytól megpu­hult bőrt - ezt hívták ott higiéniának. Észak konzerválta az embereket, megrekedtek a letartóztatás idején lévő szintjü­kön, elmaradtak az élettapasztalatok. Aki iskolás volt, is­kolás maradt, aki bölcs,iiz bölcs. De nem lesz bölcsebb - ír­ja egy helyütt. Mintha magáról is szólt volna. Húsz év tábor után szabadult, de nem találta helyét, a szabadság össze­roppantotta, elmegyógyintézetben végezte. Ama könyv meg­maradt, fényesebben csillog, mint az arany, melyet Kolima sötét bányáiból vérrel mostak ki. - st -

Next

/
Oldalképek
Tartalom