Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

8 , , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. február 20. Éjjelre is alig enyhült a kánikula. Az emberek nyugtalanul aludtak a kisvárosban. A puszta felől megmozdult néha a levegő, de csak száraz homokat kavart fel, s a nyitott ablakokon meleg homok szitált a lakásokba. A hajnali enyhe lehűlés feledtette a meleg éjszakát, de reggelre megint felhőtlen volt az ég, s acélkéksége az elmúlt napok hőségére emlékeztetett. A városi rendelőintézet folyosóin is megszorult a meleg. 10 óra felé már csak itt-ott kopogott valaki az ajtón. - Nem főzne egy jó erős kávét, Irénke - szólt Nagy doktor egy idő múlva. Ráérősen megtörölte szemüvegét. - Ilyen melegben is csak az jön orvoshoz, akinek feltétlenül kell. - A szokásost, doktor úr? - Igen, abból a jobbik fajtából. Irénke megszokott mozdulatokkal készítette elő a kávéfőzőt. Átnézett az orvoshoz. 20 éve dolgoznak együtt. Együtt őszültek meg, már egymás gondolatait is ismerik. - Kopognak, doktor úr. - Tessék, tessék! - feltette szemüvegét. Az íróasztal előtt egy meztelen asszony állt. Csak nagy, poros gumicsizma volt a lábán, semmi egyéb. Az asszony állt ott 180 centiméter magasan, ősz méltósággal. Irénke letette a kávéfőző tetejét, az orvos meg csak nézett maga elé. - A doktor urat keresem - szólt az asszony elnyújtott hangon. - Én vagyok. Hány éves a néni? - Hetven. - Es mi a panasza? - Semmi. - Semmi? Majd segítek. Szokott fájni a feje? - Nem az. - A gyomra? - Nem. - Szokott szédülni? - Nem. - Volt már itt a rendelőintézetben a néni? Van lapja? - Nem voltam. - Soha? - Soha. - Es honnan jön a néni? - A Gábor tanyáról. Nem a szomszédban van az. - Tudom, tudom. A, most már látom! Itt ezek a kék és zöld foltok! Ej, ej! Miért nem ezzel kezdte, hogy látleletet akar? Nem kell ezt szégyellni. Gyakori ez a mai világban, különösen fiataloknál. - Nem kell nékem látlelet. Az uram tette. Jó néznék ki, ha látlelet kéne. - Pedig...szóval ne tessék haragudni, de nagyon csúnyán néz ki. Forduljon csak! Jaj, Jaj! Ejnye, ejnye! - Az én uram törődik velem. - Akkor mi a probléma, néni? - Csak receptet akarok a kisunokámnak. - Es így nekivetkőzött? - Kint olvastam, hogy csak megfelelően levetkőzve lehet az orvoshoz bemenni. - Akkor már a csizmát is levethette volna - Hogyne, hogy ellopják! Az uramé. (fischer) „Meij mozdulni! Sejtelmes és fojtó feketeségben - kis fénypontok jelennek meg és eltűnnek, majd újra megjelennek. Grimaszoló arcok, amelyeket váratlanul világít meg egy zseblámpa fénye, groteszkek és fantomszerűek. A svájci DA MOTUS táncegyüttes legújabb, FATA MONDANA című előadásának kezdő képsorai ezek, amelyet február 27én este hét órakor kezdő képsorai ezek, amelyet február 27-én este hét órakor láthat a szekszárdi közönség a Babits művelődési ház színpadán. A társulat törzsét két táncos alkotja: az egyik Brigitte Meuwly aki 1986-ban végzett a párizsi Nemzetközi Tánc- és Művészeti Koreográfiai Egyetemen. A másik Antonio Bühler, ő a nyoni 9. koreográfusverseny 2. helyezettje volt. Pályázatokból és alapítványok támogatásából 1987 óta tartják fenn színházukat és csak a táncnak élnek. Mivel Brigitte francia, Antonio pedig olasz-német szülők gyermeke, így előadásaik ötvözik a három nép szokásait, kultúráját, de mindenkihez szólnak. Játékukat belülről építik fel, s minden akciójuknak konkrét célja van: az embereket szeretnék meggyőzni, a természetes élet mellett agitálnak. A DA MOTUS, melynek neve annyit jelent: „Merj mozdulni!" legszívesebben köztereken lép fel, ahol szokatlan jelmezükben élő szoborként hökkentik meg és késztetik gondolkodásra az utca embereit. Ok maguk mennek a közönséghez, hogy mozgásművészetükkel kapcsolatot teremtsenek ember és ember között. Csodálatos költészetet és furcsaságot valósítanak meg a „FATA MONDANA"-ban. Abszurditás, lelki mélységek, vakuszerű fények, csodálatos atmoszféra - besorolhatatlan műfaj ez. Az eltáncolt részeket olyan virtuóz ária ritmizálja és kapcsolja össze, amely néha gregorián stílusú éneklésbe csap át. Őstörténeti állatok (lárvaszerű) mozgása, szatirikus breakszerű tánccal és népi harmóniával keveredve. Miután hazajöttek a sevillai világkiállításról, hatalmas tempóban Legek... A kitartó próbálkozás rekordját Mrs. Git Kaur Randhawa (szül.: 1937. febr. 7. Hayes, Middlesex) tartja, aki 48. próbálkozásra, több mint 330 gyakorlati óra után 1987. június 19-én diadalmaskodott a gyakorlati vizsgán. Jelentették, hogy Mckinneyben (Texas) egy 75 éves férfi gépkocsivezető mindössze 20 perc leforgása alatt tíz büntetőcédulát kapott. Négyszer az út bal oldalán hajtott, négyszer ment neki más járműnek, mindannyiszor angolosan távozva, és hat balesetet okozott 1966. október 15A legtöbb megtett kilométer eg^ 1963-as bogárhátú Volkswagen nevéhez fűződik, 232068Í km. Ezt a távolságot 30 év alatt sikerült összeautókázni. A legösszetettebb nyelv az eszkimó, melyet az Észak-Amerikában és Grönlandon élő inuit nép használ: a jelen idő 63-féle formáját ismerik és egy főnévnek 252-féle ragozott változatát használják. megalkották A „FATA MONDANA"-!. Fennállásuk óta nem csak ott játszottak, hanem öt előadásukkal Európa szinte minden országában Angliától Zágrábig. Budapesten is, már kétszer, nagy sikerrel. Ez a darab egy szatirikus dráma és egy meseszerű parabola, éjszakai ballada a csodák világában világunk útjáról. Játszanak a formákkal, a fémarcokkal, bohócszerű robotokkal, gépekkel anélkül, hogy valójában bemutatnák ezeket. Ez egy varázslatos előadás, keveri a szentséget a közönségességgel, kissé nonszensz és dadaista is egyben. Vibrációk sorozata, arcok, személyek és utak folytatás nélküli szövevénye, olyan erős, mint egy sivatag. Fényeket, élő-holt maszkokat látunk, breaktáncokat svájci módra, dinoszauruszokat, de semmi sem stabil, amihez a tekintet kötődhetne. Csodálatos dramaturgia és koreográfia. Az is élvezi az előadást, aki megtalálja a jelentését és az is, aki csak nézi. Az előadást a Babits művelődési ház és az Art Kontakt Mozgásszínház közös szervezésében láthatják. Mindenkit szeretettel várunk! Sárvári János. DrescherJ. Attila: A főhorgász Ott kuksol, s lesi a csalit, amíg rá nem esteledik. ^ Együttérzés fűt sok halat: W „Szegény, dél óta pecázgat." Sententiae In memóriám Mc Pherson „Az ember, ki Istennek legnemesb teremtménye e földön, születik, felnő, él és meghal. Elete fő szakaszai az kisdedkor, az kisgyermekkor, az gyermekkor, az kamaszkor, az ifiúkor, az felnőttkor, majd az öregség. Az lelket művelni, tökéletesíteni kell, s azt egyedül tanulás álltai lehet tökélyre vinni. És ki nem vágy magányra, az társat vészen magához, mellyel olly kintset is szerze magának, melty örökké megmarad. Az házastárs az ember legfőbb társa, ki alatsony vagy magas, eröss vagy gyenge, öregetske vagy ifiú, s új avagy régi. Az rabszolgát hajdan beszéllő szerszámnak hitták. Rendess ember vigyáz az beszéllő társára. Óvja, nem rongálja. Nem is tsere-beréli."