Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-26 / 51. szám

, SZEKSZÁRDI USARNAP 1993. DECEMBER 24. ÚJÉVI ÜZENET „ Jöjjetek utánam és én emberhalászokká teszlek titeket 9J „...Ő a mi békességünk.." Efézus 2;14/a. (Krisztus a mi békességünk!) Máté ev. 4,19 Az elmúlt év során az Evangélium c. rovatban lelkésztársaimmal együtt igyekeztünk megszólaltatni az evangélium üzenetét. Most se legyen másképp: szóljon újévkor is az evangélium, a Megváltó Jézus Krisztus szava. Nem hallgattathatom el azokat a hangokat, melyek oly sokakat csábítanak vagy sodornak maguk után. Mégis azt szeretném, ha a ránk köszöntő esztendőben többen hallhatnák meg, hogy Jézus hívja őket: személy szerint. Nem attól lesz könnyebb vagy jobb nekünk vagy bárkinek, ha továbbra is agyonhalmozzuk önmagunkat munkával, s így se vasárnap, se ünnepnap nem hallgathatjuk Megváltónk szavát. Kérdezzük meg magunkat: nem ugyanerre szoktatjuk rá az utánunk jövő nemzedéket? Nem zsúfolódik össze annyi különóra, sok elfoglaltság az iskolás gyermekek hétköznapjain és a hétvégeken, hogy lehetetlenné válik számukra Jézus szavát hallgatni. - Fájdalommal tölt el, hogy sok reformátusnak megkeresztelt gyermek és ijjú életéből kimarad a legnagyszerűbb szó! Nem akárki, hanem Jézus akar személy szerint, egyen-egyenként velünk szóba állni. Természetesen itt többről is szó van. Jézus szava nem futó beszélgetés, kellemes kikapcsolódás. Szava átalakító erő. A múló évszázadok tanúi a jelenben is bizonyítják velünk együtt, hogy Jézus szava átalakító erővel hatott nemcsak rájuk, hanem hatott rajtuk keresztül is. „En emberhalászokká teszlek titeket. " Ebben egészen egyedülálló Jézus. Csak egyedül ö képes „emberhalásszá" tenni. Valamilyen áradatban, valamilyen fuldoklássá fokozódó bajban pótolhatatlan mentőmunka hárul mindnyájunkra. A bajból ki kell tudjuk „halászni" a mellettünk fuldokló embertársunkat. Szeretném, ha az új esztendő az „emberhalászok éve" lenne! Szilvássy Géza református lelkész „Jézus a mi békességünk!" (Efézusi lev. 2,14.) Ezerféle vágy fogalmazódik meg bennünk ezekben a napokban. Ismerjük életünk visszásságait, s ezért fogadkozunk: az új évben megpróbálunk értelmesebben élni, emberibben cselekedni. Őszintén szólva már magunk is mosolygunk ezen, hiszen tudjuk korlátainkat, képességünk határait. Ettől aztán (joggal) nyugtalanok leszünk, s a nyugtalan ember (és a környezete) éhes a békére. De lesz-e az új esztendőben ebből a hiánycikkből legalább annyi, hogy kibírjuk a napi stresszhelyzeteket, s elviseljük az élet visszásságainak sorozatát? Nem valószínű! - az eddigi tapasztalatok ezt bizonyítják. Az újév az egyház számára nemcsak polgári ünnep, hanem Jézus neve napja. Jézus nevében indulunk az újabb útra: miatta nem reménytelenül, csüggedve, bizonytalankodva, hanem egy biztos pontot tudva. Jézus a mi békességünk, mert béke ott van, ahol van megbocsátás, van tolerancia, van szeretet, s van öröm. Nála mindezek bőséggel megtalálhatók: nemcsak beszélt a megbocsátásról, hanem megbocsátott (még keresztre juttatóinak is), nem üres szólam volt nála a tolerancia, hanem elviselt mindenkit, aki más volt, nemcsak prédikált a szeretetről, hanem minden mozdulatából sugározta azt, s nemcsak látszatörömöt kínált a követőinek, hanem maradandó, örök örömmel ajándékozta meg őket. Ö ma is él, s mindenkit megajándékoz közelségével, aki kéri tőle. Azt nem tudom, hogy megoldódik-e a délszláv válság, s azt sem tudom, hogy a világ kisebb-nagyobb konfliktusai megszűnnek-e. De azt tudom, hogy ott, ahol egy-egy ember, vagy közösség szóhoz hagyja jutni Jézust, s az ő életstílusával kísérletezik, ott több lesz a béke, s áradóbb a békesség - 1994-ben is. Ilyen kicsiben kell, s érdemes elkezdeni, s akkor lesz folytatás is! Hafenscher Károly evangélikus lelkész Az ország számára megrázó eseménnyel zárult az 1993. év. Várható volt és mégis megdöbbentette az ország népét az államfő halála, sokakban a jövőkép bizonytalanná vált. Isten igéjének üzenete azonban mindig biztos pont, így a jövő évben is. - KRISZTUS A MI BÉKESSÉGÜNK! A békesség nem magától van, azt meg kell teremteni és meg kell tudni őrizni is. Többféle békességet ismerünk: tud az ember békét erőszakkal teremteni, tud parancsra békességet színlelni, amely mögött érdek húzódik meg. Szomorú, hogy olyan kevesen ismerik a Békesség Fejedelmét: Jézust,V aki a Krisztus, az Élő Isten Fia! Az igazi békesség tőle van. A többi békesség hamis, amelynek nincs szilárd alapja. Isten az, aki ezt a békességet adta nekünk. A békétlenségünk az Élő Istennel való kapcsolat hiányának eredménye. Méltatlankodásunk gyökere: haragban vagyunk Istennel! Sokszor még magunknak sem merjük ezt bevallani - még inkább hangosan megfogalmazni. Nekem, - mint Isten méltatlan szolgájának, a következő az új évi üzenetem: „...Krisztusért kérünk béküljetek meg az Istennel..." 2Kor. 5;20. Megbékülni Istennel nem jelent mást, mint elfogadni, befogadni az Ő Fiát, Jézus Krisztust, aki a békesség szerzője. Kereszthalálával megbékéltette az emberrel az Istent. Ezért üzenheti Isten az embervilágnak: „...Én reád többé nem haragszom..." Ésa. 54;9. Isten az, aki békejobbot nyújt az ember felé Jézus Krisztusban az Ö Fiában, aki Szűz Mária engedelmessége által öltött emberi testet. A békességet megnyerve küldetésünk van, hogy a békesség munkálói és követei legyünk. Ámen Gyurkó József metodista lelkesz Boldog új évet! : Az óév végén, szilveszterkor, újév napján és az év elején köszönésünk nem a szokványos. Boldog új évet kívánunk egymásnak. Ez lehet a szívnek őszinte, mély jókívánsága; ez lehet fölszínes konvenció is. Ez az, ami engem foglalkoztat. Ha teljesen azonosulok a kívánsággal, - ha az arcom, tekintetem, kifejezésem, hangom, kézfogásom is benne van, szereztem felebarátomnak egy kedves pillanatot; de nem vonatkozik-e rám a Szentírás figyelmeztetése: (I Ján 3,18) „...ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!" - mert nem adtam meg fázó és éhező embertestvéremnek, amire szüksége van, hanem eltanácsoltam szép szóval: „Menj békével, melegedj meg és lakjál jól!" (Jak 2, 15-16) - azaz a boldogságra epekedőnek 'boldog új évet' kívántam. - W. Haag Bibliai Lexikona ezt írja a boldogságról: „Az ógörög felfogásban egyértelmű volt a gondtalansággal és a szenvedés hiányával...; A zsidók körében az anyagi jólétet is magában foglalta...; Keresztény szempontból a boldogság szellemi érték, s az Isten országából való részesedés folyománya." A „boldogságot" bármely értelemben vegyem, emberbarátomnak nem használok sem az immánens megérzéssel, sem a puszta jókívánsággal, azon a leheleten túl, melyet fent kedves pillanatnak neveztem. Mi ez egyévnyi boldogsághoz képest?... Mi ez az igazi, azaz örök boldogsághoz képest?... A magam részéről minden embertársamnak ezt az értelemszerű, minden közvetlent és minden konvencionálist meghaladó, boldog új esztendőt kívánom. Mim Ede plébános