Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-14 / 45. szám

12 , SZEKSZÁRDI M§ARMP 1993. NOVEMBER 14. Kulissza Noha a bajban levő egyesült paksi futball szakosztályelnöke azt nyilatkozta az edzőváltást illetően, hogy képlékeny, mobil a dolog, e héten már szárnyra kelt a hír, mely szerint az egykor Szekszárdon dolgozó, de momentán csapat nélküli Tornyi Barnabás már „melegít". A felröppent (ál)hirnek - elképzelhető, hogy a hátralevő két fordulóban a maximálisan begyüjthetö négy reményében adnak egy utolsó sanszot Teszler Vendelnek, tekintettel arra, hogy '90 tavaszán a kieső helyről hozta fel az ötödikre a Szekszárdot - nagy (lehet) a valószínűsége. Már azért, mert az NB I. világában eléggé stabilnak látszanak - legalábbis a tavasz derekáig - a kispadok. Az élvonalba viharos gyorsasággal berobbant Tornyi reménye - valahol eme ülőalkalmatosság roggyanása volt. Az NB Il-es ajánlatokkal nem is nagyon foglalkozott komolyan. Tíz hónap egy olyan vehemenciával bíró embernél, mint Tornyi, nagy idő. Úgy hogy..., ha anyagi motivációktól vezérelve nem szerződik ki egy jól fizető kis csapathoz külföldre, akkor... Könnyen elképzelhető, hogy elkötelezné magát a financiálisán nem romos állapotban levő paksiakhoz - de csak fél évre! Ebben az esetben - ha óhajt(?) Teszler edző is maradhatna... Valamilyen státusú pályaedzőként. Amit onnét „veszünk", hogy korábban valamelyik NB l-es csapatánál Tornyi márfelajánlotta ezt a lehetőséget neki... Kadettek a parketten Ha egy-egy hazai kosármeccs után csak tíz percre is ottfelejtkezünk a lelátón, akarva-akaratlanul is bepillanthatunk a legközvetlenebb utánpótlás, az ifik mérkőzésébe. Nos, aki esetleg nem spontán módon kíváncsi az utánpótlásra, hanem tudatosan még mélyebbre tekintene, annak a hét végén lehetősége van, hogy mindezt megtegye, legalábbis ezt kívánja a KSC ismert utánpótlás-nevelő edzője, Harsányi Mária által tavaly újra életre keltett Szekszárd-kupa: a kadett korosztály (1978. szeptember 1. vitán születettek) számára rendezett kosárlabdatorna. Szombaton és vasárnap fél kilenckor két csoportban két szekszárdi, két pécsi, egy komlói, egy bajai, egy bonyhádi csapat mérkőzik. SZEVASZ-kupa A ZTE-Szekszárd (3-0) mérkőzésen tudósítónk 0-6-ig a következőképpen értékelte az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (3) - Novak (3), Horváth J. (2), Pető (3), Somogyi (3) - Pilisi (2), Szabó T. (3), Mészáros (2), Kovács - Kálmán (2), Kulcsár (3). Csere: Rupa (3). Ezt már jegyzik Késő(?) Guót(h)-stílus a KSC-nél Van számomra - talán a szurkolók számára is! - egy etalonnak számító meccs a szekszárdi női kosárlabda „legújabbkori", általam önkényesen kiválasztott utóbbi négy évnyi fejezetéből. '89 őszén csodaszámba menően fogadtuk, hogy nyerni tudott a KSC a nagy BSE otthonában. Noha akkoriban szakmailag is kezdtek felsőfokon beszélni az éppen összerázódó csapatról, de mégis hajlandóságot éreztünk arra, hogy a „csak egyszer volt Budán kutyavásár" végkövetkeztetéssel intézzük el magunkban a bravúrt. Nem sokkal ezt követően megtörtént az újabb csoda: a kis Szekszárd hosszabbításban késztette az akkor és most is nagy Tungsramot - s ott is volt esélye... Mivel ez a meccs Szekszárdon megközelítőleg telt ház előtt zajlott, itt már nem lehetett a Fortunával takarózni. A vastapsban megnyilvánuló nyíltszíni elismerés önmagáért beszélt. A csapat trénere még most is az ország legjobb edzői között számon tartott Szabó Ödön volt. A Szekszárdhoz képest nagy Savaria legyőzése - de nem is ez, hanem a játék, a labda itt is gömbölyű, elvileg sok minden lehetséges - kellemes emlékidéző volt. Noha most nincs a magát Szekszárdon válogatott centerré kinövő Papp Katink, az élvonalbeli kosárlabdázást és a szabadidő eltöltését ideig-óráig harmonikus kontrasztba hozni képes Dóczink és Pott Andreánk, de az átlagszurkoló sem szkeptikus a tekintetben, hogy ebben a késő guót(h)ikát képviselő stílusú együttesben is benne rejtőzik egy, a mostaninál is nagyobb bravúr lehetősége. Az, hogy egyszerre táltosodott meg valamennyi bedobó, s ilyen jó százalékkal dobtak középtávolról, távolról..., az, hogy ma modernnek tartott, a zóna- és az emberfogás játékhelyzetekhez, ellenfélhez igazított vegyes védekezésből már felbukkantak csíraszemek..., az, hogy a hajrában - amikor egyenlített az ellenfél - a többnyire eddig jellemző gyakorlattól eltérően .volt fizikai és pszichés tartása a csapatnak..., az, hogy... - ennyi tényező együttes jelenléte nem a labda gömbölyűségéből adódó szerencsében keresendő. Sokkal inkább a szekszárdi kosárlabdába belépett késői Guót(h)-stílusnak, mely talán legyőzi(?) a messzire eddig nem vezető, sajátosan szekszárdi, avagy magyaros „klasszicistát".^^ Súlyemelő vébé a kenguruk földjén Jő-e ez, hogy Czanka az esélyes?... Kérem szépen, a nagy világdicsőséghez yezető eredmény útja rengeteg lemondással, nagy akaraterőt igénylő elszántsággal van kikövezve. A már Melbourne-ban tartózkodó Európabajnokunk, Czanka Attila a hétfő reggeli Szekszárdról történő elutazása előtt is lement a megszokott környezetbe, a szekszárdi sportcsarnok edzőtermébe, s edzett még egy czankásan megszokott keményet. Valóságos bűntudata volt, hogy a valószínűleg egy kisebbfajta vírus okozta rossz közérzet miatt kimaradt egy napja Tatán. Ezen a szinten ezen múlhat? Vagy éppen az ő szintjén múlhat minden ezen? Esélylatolgató gyanánt próbálom megfejteni: mi az a minden. Miközben magabiztosan löki a 170-et. Ketten vannak az edzőteremben: ő és a felesége, e sorok írója az ajtóból figyel. Elégedetten nyugtázunk mindent, a sok jó szereplést sejtető előjelet. Időnként feszült csend telepszik közénk. Mindenki kínosan ügyel, hogy túlságosan ne ecsetelje a papírformát. Azt, hogy a minden tekintetben szekszárdivá vált Czanka Attila a minden idők legnagyobb melbourne-i súlyemelő világbajnokság egyik nagy esélyese. Mert papíron is magyarként eddigi pályafutása során mindig akkor jött be valamilyen gikszer, amikor esélyesnek kiáltották, ekkor úszott el a bőn óhajtott nagy eredmény. Kérdezem, hogy menynyit kell, illik leszámolni a legjobb öszszetett edzéseredményéből, a 335-ből, amit 68-69 kilós testsúllyal ért el. Megegyezünk minimum egy tízesben. Fantasztikus lenne a 325! Ennél egy ázsiai sem tudhat többet. De a 320, amire mindenképpen számít, már az is nyerő lehetne. Milyen könnyű leírni, de ott az ausztrál dobogón a ménkű nagy súlyok alatt elég egy kis sérülés, rossz mozzanat, máris szertefoszlódhat minden. Maradjunk annyiban, hogy vasárnap (november 14.) Czanka Attila a 64 kg-os kategóriában világranglista-vezetőként lép dobogóra. A többit az Eurosportból!... „Árucsere" Három paksi - Nagyfalusiért Gondolom, az SZPSE kérésére, még a pénz megjelenése előtt áruforgalmi viszonyokat alkalmazott a szekszárdi és paksi labdarúgó szakosztály a legutóbbi ügymenetben. A még fejletlen ókorban például gyakran előfordult, hogy egy kőbalta három nyilat ért. Az előbbi áru Pakson a szekszárdi Nagyfalusi képében jelent meg, s ennek ellentételezéseként a három „nyíl" Paksról, az ottani bő keretből: a hátvéd-középpályás Horváth József, az emberfogó Somogyi, a középpályásnak is alkalmazható csatár Kulcsár. Miképpen Zalaegerszegen, biztosan a BKV Előre ellen is beveti őket Laki Zoltán edző. A meccs szombaton 13 órakor kezdődik. „Vissza fog • •• • jönni a Léna!" A Garay téri fákon ülő - de inkább az alatta álló!... - verebek, drukkerek olyasmit csiripeltek, hogy a Szigma Lénája esetleg nem tér vissza december 1-jére (amire kell!) a magyarnál feltehetően nagyobb ukrán télből. Van, aki a megpattant Krementsovával példálózik, van, aki csak az utóbbi hetekben unott egykedvűséget mutató mosolytalan arcára hivatkozik. ^^ - Na jó - fakad ki a Szigma d^B nöke, Horváth Ferenc akkor mondjam vagy mutassam?!... - Elég a szóbeli közlés. - Mielőtt hazautazott, 1995ig meghosszabbította nálunk a szerződését. Pletykákat cáfolandó, ennél hatásosabbat nem mondhatok. - Aligha. Viszont nemcsak a pénz, hanem időnként a pénztelenség is nagy úr. Arra gondolok, hogy a tehetősebb „keresztanyának", a Vasas-Drehernek - különösen most, hogy nincs a legjobb passzban - még érdekes lehet a Léna. Mit lép arra a Szigma, ha újfent beígérik érte Oraveczet? - Álláspontunk nem változott: ez így önmagában kevés. Ha mellette még „megkínálnának" bennünket a kis Simiccsel, valószínűleg tárgyalóasztalhoz ülnénk. Nem mindegy, hogy kit adnának. De különben nincs „forró drót" ez ügyben a két klub között. £