Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-14 / 45. szám

1993. NOVEMBER 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Dzsinovics visszanéz „Valaha nem voltam rosszabb, mint a Szavicsevics" A pechsorozat után kezet fog-e a Fortunával? Bekövetkezett az, ami már hónapok, hetek óta bent volt a pakliban. Emir Dzsinovics, a szekszárdi sportélet közelmúltbeli kimagasló egyénisége a jól ismert kényszerből eligazolt Szekszárdról. Hogy mit vesztettünk vele, azt az elkövetkezendő fordulókban tudjuk meg igazán. A csapat egy szinte mindig, mármár gépiesen kitűnőt nyújtó, védelmet irányító, a társakat mindig kisegítő tartópillért, a szurkolók pedig egy időközben hozzájuk nőtt szimpatikusán szerény egyéniséget. Mert az eldudvásodó sportágunkban a szó igazi értelmében focista volt a sok labdarúgó között. Fájdalom e sorok írójának is -e búcsúbeszélgetés. jj^Bek a kölcsönös szimpátián túlmenői - ez magánügy - van egy prózai oka (ez már aligha privát szféra) is: ha csak egy kicsit is normálisabbak a körülmények az egykori jugó akár végleg is megtartható lett volna... Szekszárd hozta vissza a futballba - Dzsinó! Lenne okod az örömre, végtére is egy NB l-es csapathoz, a BVSC-hez kerülsz, de mégsem vagy feldobódva! - Erre két nyomós okom van. Eddigi profi pályafutásom, már ami az anyagiakat, az egzisztenciát illeti, balszerencsék sorozata, már nehezen tudok hinni abban, hogy egyszer végre valahára jóra fordul a dolog. Ami a nyáron Cipruson velem megesett - amit a „Vasárnap" olvasóival is megosztottam - az szinte egész pályafutásomon végigkísért. Ne vegyed nagyképűségnek, de szűk tíz évvdfcelőtt a magam posztján semmivel s^Woltam rosszabb játékos, mint a világhírnévig jutott, most a Milanban játszó Szavicsevics vagy a Marseillevel Európa-kupát nyerő Boksics és Dragan Sztojkovics. De amikor az ő otthoni karrierjük elindult, én egy súlyos lábtörést szenvedtem. Felépülésem után is meghatározó tudtam lenni a jugó bajnokságban, de a nagyobb nemzetközi érvényesülés lehetősége tovatűnt. A Radnickiben és a Cselikben lehúzott 5, illetve 2 év után persze, hogy kijutottam külföldre. Játszottam egy kis időt Törökországban és Belgiumban, de komoly menedzser hiányában gyakorlatilag bagóért. Visszatérve, jugóba" hitegettek a menedzserek: hamarosan újra lesz egy menő első ligás csapatom. Biztattak, ne álljak le, játsszak addig a Zomborban, ahová nősülés folytán kerültem. -Az a néhány profi év sem hozott jelentősebb összeget a konyhádra?Más egy-két év alatt - bárhol, bármilyen szintű nyugati csapatban is játsszon - a hazatérés után újrakezdéshez szükséges pénzt biztosan megszerzi. - Olyannyira naiv maradtam, hogy engem a játék, a csapat, maga a futball érEmir Dzsinovics, a tavalyi bajnokság őszi idényének hazai nyitó mérkőzésen átveszi a Szevasz-kupát dekel. A körülötte világszerte zajló szövevényes dolgokba sosem ütöttem bele az orromat. Itt Szekszárdon is „kívül maradtam" olyan dolgokban, ami nem az én asztalom. Amikor tudtam, hogy téma vagyok sok csapatnál, visszahallottam, hogy kik keresnek, nem kezdtem eszeveszett önmenedzselésbe. Nem hívtam az adott klubot, nem ajánltam, de nem is ajánltattam magam közvetítő menedzsernek. Vártam... Aki akar valamit az úgy is megkeres. Ez a mentalitás lehet, hogy hiba, de harmincévesen már aligha változom. A belgáknál az volt a gond, hogy túl sok pénzt kért értem az átadó klub, így hiúsult meg a már jól fizető szerződési lehetőség. A törököknél magamat okolhatom, mert egy napot gondolkodtam az aláíráson, mire a menedzser gyorsan talált nálamnál dörzsöltebb játékosokat, akik a szerződési pénzből iksz összeget azonnal felajánlottak. Gyakorlatilag ez történt a nyáron Cipruson is. Az egész kálváriában az az őrjítő, hogy valójában mindenhol beváltam, az első edzés, mérkőzés után kalapot emeltek és mégis... - Maximális a szolidaritásom... Defelettébb érdekel a viszonylagos egykedvűség másik oka is. - Nehéz szívvel hagyom el ezt a szimpatikus kis várost, Szekszárdot. Nekem talán mindegy hol vagyok, de a család nagyon megszeretett itt. El tudtuk volna képzelni itt a további életünket, de sajnos úgy alakult, hogy a futballból való átlagos megélhetést nem tudta biztosítani a város, illetve a klub számomra, így... nyugodtan leírhatod: kényszerből megyek a magyar NB I-be. Nekem már úgy különben nem hajtóerő az élvonal, éveket nagyon sok meccsel - töltöttem el benne odaát. - Ez az erős érzelmi kapocs Szekszárdhoz, számomra - lehet, hogy nem vagyok kellően szentimentalista - nem igazán világos... - Most ne az itt eltöltött két és fél évet nézd! Az a legfontosabb, s ezért hálás lehetek ha mostantól kezdve esetleg jobbra fordulnának a dolgaim ennek a városnak -, hogy ott lent, már jugó „5-ben" amikor a végleges visszavonulás gondolatát is fontolgattam, újra felfedezett (a főérdem alighanem a régi elnöké, Kalász Jánosé - a szerk.), s visszahozott a futballba. Még a legjobbkor, a háború kitörése előtt. BVSC volt a legkomolyabb - Ezt a nemes gesztust azzal viszonoztad volna, hogy hosszabb távra vagy esetleg végleg itt maradsz a városban a futball szolgálatában, ha... ? - Amit korábban erről mondtam, nyilatkoztam, azt ma is vállalom, pontosabban vállalnám. Ha nekem, mint családfenntartónak biztosítják a nettó 35-40 közötti havi fizetést, akkor teljesen hidegen hagynak az ennél lényegesen zsírosabb ajánlatok. De a klub időközben anynyira tönkrement, hogy egyszerűen nem volt miről tárgyalni - sajnos. Pedig nyáron úgy hittem: csak átmeneti káoszról, pénzügyi gondokról van szó. - Ha valami csoda folytán valamilyen rendű-rangú SZPSE-vezető benyitna ebbe a szobába, ahol beszélgetünk, s előre kifizetné az általad kért összeget egy teljes évre, maradnál? (Beszélgetésünk időpontjában - a Pestre költözés előtt néhány órával - még nem írta alá a szerződést a BVSCvel, de már mindenben megállapodtak - a szerk.) - Roppant rázós kérdés... Nagyon vívódnék, merthogy Mezei és Tóth uraknak a szavamat adtam és az legalábbis engem, kötelez. A beremendieket például nem nagyon. Lecsábítottak, s mindjárt a leutazásomkor egy látszólag apró dologban megszegték az egyezséget: az utazás költségeit egy „majd későbbel" intézték el. Aki ebben simlis, az valószínűleg nagyobb dologban is. Jöttem is gyorsan vissza. - S mégse Pécsre - pedig!... A nyári „majd nem leigazolás"után ennek volt a legnagyobb valószínűsége. Miképpen előzött a BVSC? - Úgyhogy szeptembertől ők is figyeltek. Ettől függetlenül egy szerdai napon a PMSC-t vártam, de helyettük egy BVSC-s telefon érkezett. Ők másnap már itt voltak értem, míg a Pécs számomra komolytalan benyomást keltő újabb, valamelyik napra hivatkozott. Ennyi... „Soha senki nem kérdezett meg" - Őszintén, kendőzetlenül, mi a véleményed az itt eltöltött két és fél évről? - Az, hogy óriásit vesztett azzal a klub, de a város is, hogy nem tudta megtartani a tavalyi csapatot. Egy-két új játékossal, a meglevő értékek, tehetségeknek más típusú edzésmunka kibontakoztatásával már az idén az NB I-be jutásért játszana a csapat. Ha nem olyan anyagi helyzetbe kerülnek, mint a jelenlegi, ha megkérdeznek, akkor ilyen tudású középpályást, csatárt, mint én vagyok, könnyűszerrel Szekszárdra tudtam volna hozni a volt Jugoszláviából. Ellenben ami számomra mindmáig furcsa és érthetetlen: akkor sem kérdezett meg engem senki semmiről. Csak eltöltöttem hét évet a jugó élvonalban, aztán külföldön. Tudtam volna tippet adni arra vonatkozóan, hogy olyan tehetséges futballistáknál, mint például a Bozsér, a Kvanduk, a Horváth Péter, a Mészáros, miként lehet jelentősebb teljesítményjavulást elérni. Játszottam többször is itt a környéken alacsonyabb osztályú csapatok ellen. Legalább öt-hat vagy még több az előbbiekhez hasonló adottságú játékosra bukkantam, s bennem mindjárt felvetődött - akkor még pénz is volt! - miért nincsenek itt. Olyanok helyett, akik már nem fognak többet tudni, csak kevesebbet! - Kire, mire emlékszel vissza Szekszárdról az évek múltával is, amikor ki tudja, hol játszol majd? - Kubatovics úrra, aki a tolmácsom volt, s időközben'a segítőmmé, barátommá, ha úgy tetszik a menedzseremmé vált. No és a Szekszárdi Vasárnapra - ezt ne vedd kötelező bóknak -, mely kritikával, pletykáival, nyíltságával, szigorú osztályzataival számomra érdekes volt - és foglalkozott velem. Mivel viszonozhatok? - Azzal, hogy egyszer, leszervezel nekünk egy interjút a Milanban játszó kor-, pálya- és honfitársaiddal, Szavicseviccsel. - Részemről nem lehet ennek különösebb akadálya... Bálint György