Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-12-26 / 51. szám
1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRD! HSARNAP 19 Százhúsz éves a szekszárdi tűzoltóság Tüzek és tűzoltók Szekszárdon A város többször is leégett. A tüzek keletkezését segítette a szabálytalan építkezés, a gyúlékony anyagú tetőfedés. Közreműködött a szándékosság is. 1788-ban 32 ház égett le, de szomorú nap volt a város történetében 1794. augusztus 7., amikor szinte teljesen elpusztította a tűzvész a települést. A Bartina mögött felcsapódó lángok 600 házat hamvasztottak el, leégett a megyeháza, az apátsági templom. A város ismét fölépült. Negyedévenként 25 botütés... Alig három évtizeddel később 1825. május 25-én délelőtt a református negyedben, az erős szélben rettentő pusztítást végzett a tűz. A templom, a parókia leégett. Megsemmisült 450 ház, 60 présház. A tüzet Tokai József 12 éves gyerek okozta; parazsat tett az jdvaron lévő szalmaboglyába. Vasraverték, majd: „a hóhér palósa által az élők számábul kitöröltetni rendeltetett." - így szólt az ítélet. Kegyelemből egyéves vasban tartását rendelték el és minden negyedévben 25 botütést vertek rá. Ezek a tüzek védekezésre ösztönözték a város vezetőit. Vízipuskákat és fecskendőt szereztek be. A céhmestereket kötelezték a tűz oltásában való részvételre. Még jó néhány évnek kellett eltelni ahhoz, hogy az önkéntes tűzoltóság szervezésének gondolatáig eljutottak. Végül egy városi előkelőség présházának gyors leégése adta a végső ösztönzést. Az ún. haladókőrből indult ki a tűzoltóság megalakításának ötlete. Zászló közadakozásból A Tolna megyei Közlöny 1873 szeptemberi szármában egy felhívásban kérik a lakosságot, hogy csatlakozzanak e nemes elgondoláshoz. Október 26-án ideiglenes választmányt hoztak létre. Elkészítették az alapszabályt. A belügyminiszter jóváhagyta és 1973. december 21-én a megyében elsőnek - formáli» |an is megalakult a Szegszárdi Tornász Tűzoltó Egyet. Elnöke Georgevich Pál, főparancsnoka dr. Boda Vilmos lett. Az új szervezetnek 86 működő és 130 pártoló tagja volt, akik három évi díjfizetési kötelezettséget írtak alá. Már a következő évben fecskendőt, mentőponyvákat, bontóeszközöket vásároltak és 50 embert látnak el ruházattal. A tűzoltókat képzésben részesítették, majálisokat tartottak, műkedvelő gárda népszerű darabokat adott elő. Népszerűségére jellemző, hogy 1879-ben a város asszonyai és lányai gyűjtést szerveztek zászló készítéséhez. Több mint ezer személy járul hozzá bizonyos összeggel. A gyönyörű selyemből készült zászló egyik oldalán a város címere körül az egyesület neve, a másik oldalon a tűzoltójelvény körül „légy városunk nyugalmának éber őrzője" - fölirat található. A zászlóanyai tisztséget Perczel Dezsőné, az alispán neje töltötte be. A zenekart 1886-ban alakították. A tűzjelző telefonhálózatot pedig 1889ben építették ki. Hányszor kong a harang? 1893-ban alakult meg a megyei tűzoltószövetség. Ebben az évben adják ki a város tűzrendészeti szabályrendeletét, ami kimondja, hogy a város több pontján kis szertárakban fecskendőket helyezzenek ki. így az újvárosban, a Kablár-közben és a régi kórház mellett létesültek ilyenek. A harangkongatások számával jelezték, hogy a tűz mely városrészben van. Dr. Boda Vilmos országgy űlési képviselő, a tűzoltóság alapítója, főparancsnoka, a szövetség elnöke A tűzoltók az ott lévő fecskendőkkel gyorsabban tudtak beavatkozni. Eközben sajnos, a lakosság elszokott az ilyenkor elvárható közreműködéstől. Ennek hiánya jelentkezett, amikor 1896. május 18-án kigyulladt az akkor két éve épített megyei börtön épülete. Alig fejeződött be a millenneumi ünnepség záróakkordjaként a tűzijáték, amikor lángolni kezdett az épület. A tűzoltók víz hiányában csak nagy nehézségekkel tudták a tüzet megfékezni. „Ösztönző tűz" Szomorú volt az 1916-os esztendő, ekkor hunyt el dr. Boda Vilmos az egyesület alapítótagja, 40 évig főparancsnoka, a szövetségnek pedig 16 éven keresztül elnöke. Az új főparancsnok dr. Pesthy Pál lett. A háború miatt 1923-ban újjá kellett szervezni az egyesületet. Közben egyre jobban vetődik fel a hivatásos tűzoltóság szervezésének igénye. Már rendelet is kötelezte a városokat. Azonban egy „ösztönző" tűznek kellett keletkezni a megvalósításhoz. Meg is érkezett. 1925. október 25-én a belvárosi templom tornya égett le, december 8-án pedig a Pirnitzer (mai Otthon) Áruház égett ki. A helyi sajtó élénk szavakkal marasztalta el a képviselő-testületet. Ennek eredményeként december 12-i ülésen határozatot hoztak, hogy fizetett tűzoltókat kell beállítani. Még egy év elteltével 1927. januártól három személy Horváth Sándor, Szigeth Ferenc és László János megkezdte a szolgálatot. Később 12 főre növekedett a létszám. A városháza földszintjén kaptak egy szobát. A három lófogatból az egyik volt a „tűzsoros". A fogathajtó ezen a héten az istállóban aludt, riasztáskor vontatták a fecskendőket. Jeleneg IFA-gyártmányú fecskendők állnak szolgálatban, ezek azonban több mint tízévesek, gyakran elromlanak. Velük a vonulás bizonytalan. Ezért az országos tűzoltóparancsnokság a megyével és a várossal közösen új modern gépjárműfecskendőt szerzett be, átadására december 21-én, 10 órakor került sor. A Művészetek Házában ekkor ünnepelték a szekszárdi tűzoltóság 120., a szövetség 100. éves fennállását. CSÖGLEI ISTVÁN, a Tolna Megyei Tűzoltószövetség elnöke Fen ekes fesztivál A zebránál álltam, a Skálával szemben. Akkoriban (hónapokig) nem működött a forgalomirányító lámpa, így nagyon meg kellett gondolni, mikor induljon el az ember. Csak egy fiatalasszony volt mellettem, gyerekkocsival. Kitartóan kellett várni, rohangáltak az autók mindenfelöl. Három hátizsákos lány viszont sétálva közeledett azon a járdán, ahol mi álltunk. Amikor elhaladtak mögöttünk, a Garay tér irányába, ismét megnéztem őket, mert percek óta hói az egyik, hol a másik irányba kapkodtam a fejem, jön-e még autó. Szerencsésnek bizonyult ez a kényszerű fejforgatás. Ha minden simán megy, ha ég a lámpa, bizonyos, hogy nem bámulok a lányok után, mert elölnézetből nem volt rajtuk semmi különös. Átlagos arcok, középtermet, tucatruha, vagyis farmeröltözék. Mondom, szerencsés dolog volt utánuk nézni. A középső lány ruhája, ami elöl zárt volt, mégpedig hosszú, mint egy köpeny, hátul tökéletesen látni engedett mindent. Hogy jól megértsük egymást: a hosszú farmerruha a lány derekánál megszűnt, legalább 30 centis szélességben, tehát ott kizárólag a hölgy - egyébként szép formás - feneke, lejjebb pedig a combjai voltak láthatók. A kizárólag szó azt jelenti, hogy bugyi vagy legalább egy madzagszerű valami sem volt rajta, így ment végig Szekszárd főutcáján. Várakozó szomszédomat nem akartam megfosztani az élménytől, megkérdeztem hát a gyermekkocsis asszonyt: - Mit gondol, elég szellős annak a lánynak az öltözéke? Nagyot nézett, majd szégyenlős mosollyal felém fordult, s nem tudott megszólalni. Később kapcsoltam, hogy mi a helyzet. Városunk eme fiatal turistája a Csörge-tói rockbulira jött (aznap kezdődött a maratoni hejehuja), s végeredményben nagyon is stílszerű az öltözéke. Csörge-tó már nincs, csak tófenék van. Az úgynevezett együttesek is a fenéken vannak, az oda épített színpadon. A leány tehát joggal érezhette úgy, hogy fenekes fesztiválra igyekszik. Gemend Józse f
