Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-14 / 6. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. FEBRUÁR 14. Kapitányosdi emberközelből x Schneider Konrád felül a biciklire Hídverés a főtitkár és az ellenzék kközött Szóba került a neve - kapitányként - amikor nem voltak ilyen zilált állapo­tok a kerékpársportban. Sőt!... Már ke­vesen emlékszünk rá, de a moszkvai olimpiát követően úgymond piedesz­tálra emelték a szakma legjobbjai Schneider Konrádot, a szekszárdi ke­rékpár atyamesterét. A hetvenes évek­beli látványos kibontakozás okán. Ak­kor csak egy év lett a rangos kapitá­nyosdiból. Mint mondja nem rajta - de nem is a szövetségen - múlott, hogy nem ma­radt funkcióban. A sors rendezte így: utolérte egy komolyabb sérülés (beteg­ség), s '82-re datálódik annak a munká­nak a kezdete, amit saját erős, saját ma­ga által irányított, saját maga által (is) végzett családiház-építkezésnek hív­nak. Maradt a klub, a Spartacus. Vele együtt a régi szokás: a letűnőket, az el­köszönőket újabb és újabb hazai élvo­nalra, mi több válogatottságra érdeme­sültek követték a szekszárdi klubnál. Ennélfogva ott volt gyakorta a neve a pakliban, mintjelöltté, de az elmúlt év­tizedben mégsem szegezték neki a kér­dést: Konrád, vállalnád? Mert Pesten mindig akadt egy ügye­letes önjelölt..., mert azt is tudták, hogy a szekszárdi kapcsok erősek, nem moz­dítható..., mert szakmailag járta a maga útját, néhány kérdésben más volt a vé­leménye, mint más éledzőnek. A gya­korlat azonban inkább őt igazolta, ez tetten érhető volt az elmúlt hét végi ke­rékpáros tisztújító közgyűlósen, ahol... - már ismert dolog - befutó lett. Mire e sorok megjelennek, már kiderülhet: el­fogadta-e a szövetség ajánlatát. - Az egy dolog, hogy mit kínál a szö­vetség - ez most nem feltétlenül anya­gilag értendő -, de mi az elvárása Schneider Konrádnak? - Legfőképpen az, hogy más típusú kapitány szeretnék lenni, mint az elő­deim, ami a korábbi gyakorlat gyökeres változását is feltételezi. Nem csupán a nagy versenyeket megelőző, sebtiben összehívott edzőtáborokban szeretnék találkozni a válogatottakkal. Némi túl­zással azt is mondhatnám: egész év­ben. Ez pedig csak egyféleképpen megy: partneri viszonyon alapuló, gya­kori, eleven kapcsolat a klubedzőkkel. A kezdeményező: az országjárást vál­laló a kapitány, a dolog csakis így mű­ködhet. Ebből következik, hogy csak a legritkább esetben leszek fellelhető a szövetségben. Nem íróasztalhoz kö­tött, telefonváró kapitány akarok lenni, ez esetben nem vállalom. Remélem, a látogatásokkal, az országjárásokkal kapcsolatos pluszköltségek nem jelen­tenek gondot. - Milyen státusban és milyen anya­gi elvárásokkal vállalnád? - Mindenképpen főállásban szeret­ném, meggyőződésem, hogy csak így lehet érdemi munkát végezni. Egyéb­ként nagy dilemma előtt nem állok ilyen tekintetben: engem ugyanúgy nem tudna fizetni a szekszárdi klub, mint Steiget, vagyis: egzisztenciális kérdés milyen szerződést írok alá. Nincs extra kívánalmam, a feladat sú­lyához, a funkció rangjához méltó tisz­tességes fizetést kérek. Viszont szeret­ném, ha a megállapodásban nemcsak az én ilyen és más irányú kívánalmaim szerepelnének, hanem a konkrét ­számszerűleg is dokumentálható - el­várások, hogy számon kérhetőek le­gyenek a dolgok. - Ezzel máris feladsz egy igen ma­gas labdát. Nem?... - Ennek ódiumát vállalom. - Valószínűleg azért, mert valahol egy nagy kihívásnak érzed a feladatot, meg akarod mutatni, van kiút az alag­útból, ha... - Kétségtelenül motivál: mire lehe­tek képes, ha csak a legjobbakkal foglal­kozhatok - mégpedig úgy, hogy adva vannak az alapvető feltételek, s az én elképzeléseim érvényesülhetnek...? Első kapitánykodásom emlékei kelle­mesek: a moszkvai olimpia utáni év­ben voltak. Olyan eredményeket ér­tünk el a Béke Grand Prix-n és egy-két nevezetes európai körversenyen, ami biztató volt a nemzetközi élvonal el­érését illetően. - A lehető legdemokratikusabb úton kivívott győzelmedhez nem fér kétség, az ellenzék (az ősszel a szövet­ség akkori vezetői ellen sztrájkoló él­versenyzőkről és néhány klub képvise­lőiről van szó) két jelöltje. Illés Bálint és Szuromi György együtt nem kapott annyi voksot, mint te. Ennek ellenére sikered vagy bukásod, a saját sorsod az ellenzéktől is nagyban függ. - Nekem nincs személyes ellenté­tem egyikőjükkel sem, s tudtommal egyikőjüknek sem velem. „Fővezérük­kel", a fradista Eisenkramerrel máig ki­fejezetten jó a kapcsolatom. Abban az évek óta köztem és más szakemberek között zajló szakmai vitában (kell-e és mennyi az úgynevezett nagy terjedel­mű edzésekből az éves felkészülés so­rán?) mellettem állt, módszeremet tar­totta követendőnek. Szuromi Gyurival versenyzőként és edzőként is terveim vannak, Illéssel és más edzőkkel komp­romisszumra tudok jutni. Nem vagyok konzervatív: jöjjenek, legyenek a rövid, nagy intenzitású edzések, de... csak ak­kor, ha ezt mindenhol mindenkinél ál­lóképességileg megalapoztuk. S ez utóbbit sem uniformizálva képzelem el: lesz akinek nem kell 180-200 km-t letekerni, elég lesz ennél jóval keve­sebb is. Ott akarok lenni a srácok és az edzők között, s egy olyan légkört kiala­kítani, amely leveszi a napirendről a személyi ellentéteket. Ha tisztázottak a hatáskörök, nem lehet súrlódás. Miénk a szakma, amihez kérem a feltételeket, a szövetség pedig szervez, működtet ­értünk, a többi kerekes érdekében. Me­rem remélni, okultak az elmúlt idő­szakból. - Sipos, az új főtitkár is? - Igen. Például úgy, hogy nem sajá­tít ki olyan sikereket vagy eredményt, amihez másoknak legalább annyi vagy több közük van. Más gondom nincs v^^ le, megfelelőnek tartom erre a posztr^^ - Hivatalból közömbösnek kell len­ned a szekszárdi klubhoz... - Nehéz ügy, de a múltat nem ta­gadhatom le, nem is akarom. Bármi­lyen segítőfunkciót vállalok, hiszen itt maradok a városban, de csak annyit és oly mértékben, ami erkölcsileg össze­egyeztethető a kapitánykodással. Sportműsor Szombat Kézilabda Nosztalgia Kupa: egykori aktív Tolna megyei kézi­labdázók hagyományos rendez­vénye a városi sportcsarnokban (9 ó.). Vasárnap Flott Kft. és a Hungária Biztosí­tó Rt. pénzdíjas tornájának újabb selejtezői a városi sportcsarnok­ban (9 ó.). Ennyit kapnak Városi sportfinanszírozás A városi önkormányzat művelődési bizottsága elé a sportalap elosztásáról az úgynevezett sportszakmai team az alábbi elosztási javaslatot tette le. A 17 milliós sportalapból a városi él-, illetve ver­senysportra 15,5 milliót fordítanak egye­sületi támogatás címén. íme a lista: Kosárlabda SC 3 millió, Polgári SE: 5 M, Szigma SE 1,2 M, Atlétikai Klub 1,2 M, Húsipari SE súlyemelés 1,1, Ke­rékpár SC 1,15 M, UFC 1 M, Vízmű SE 250 ezer forint, Húsipari SE asztalite­nisz-szakosztály 300 E., Kórház SE: te­nisz-, vívószako. 50 E., SporTolna Triatlon és Futóklub 250 E,. TÁÉV Dolgozói Alapítvány 100 E., Tolnatej SE 50 E, Vendéglátó SE (férfi kosár­labda) 50 E„ KSZE Sakk Klub 100 E., M és M Sportegyesület (repülőspor­tok) 100 E„ BHG hőlégballon-szako. 100 E. További félmilliót fordítanak szabadidősportra (a támogatásért pá­lyázni kell az egyesületeknek, klubok­nak), szintén félmilliót diáksportra (amit a városi diáksportbizottság oszt el), kétszázezret nemzetközi verse­nyek támogatására tartanak vissza, nyolcszázezret pedig a sportcsarnokon kívüli, versenysport célokat szolgáló létesítmények fenntartására. * Roppant nehéz ebben a kérdésben igazságosnak lenni. Már az eredmény, hogy botrányos, teátrális jelenetek nél­kül zajlott le a pénzelosztási ceremónia. A kis egyesületek, különösen a szabad­idősport képviselői persze mondják a magukét - egymás között! -,-s az arányo­kat felháborítónak tartják. Tudom, nem okoz számukra megnyugvást, lelki felol­dódást, ha azt mondom: ez kvadrát az itthon honos gyakorlattal. Kaposvár vá­ros sporttámogatásra szánt pénzéből arányaiban ennyit visz el (l kosárlabda, a röplabda és az ezektől lényegesen gyen­gébb ottani futball. De más városokban is hasonló elosztási szerkezettel talál­kozhatunk. A piacgazdaságnak az a ha­tása már érvényesül, hogy a szabadidő­sport, az egészség mindenkinek a ma­gánügye, saját zsebből áldozzon rá. Most abba ne menjünk bele, hogy a tö­megeket érintő jövedelmi viszonyok nem éppen fejlett gazdasági viszonyokra emlé­keztetnek, s ezért ide kellene pumpálni a milliókat, nagyon messzire elvezetne, töb­bek között a sokszor előcitált népegészség­ügyi kérdések megoldásáig, pontosabban a megoldatlanságáig. Ez már egy egészen más aspektus. Nálunk - noha a parlament sorra hozta kedvező döntéseit - a helyi sporttámogatásban még nem gyakorlat a szabadidősport jelentős támogatása. Min­denképpen érdekes lenne összevetni a helyi önkormányzatok sporttámogatásának szerkezetét a nyugati országok városainak támogatási metodikájával. Vajon ott mi­ként van ez? Maradjunk az itthoni gyakorlatot kö­vető aspektusnál. A három labdajáték viszi a prímet, a megszokottnál jobb eredményeket, még több embert meg­nyerni kívánó futball prioritásával. Ha az SZPSE stabilizálja helyét az NB II. él­csoportjában, aligha lesznek vitathatók az arányok. Különben egy A csoportra érett kosárcsapat, élvonalba jutó Szigma joggal kifogásolhatja. Az egyéni sportágaknál jól érvényesül a hármas rendező elv: eredményesség, népszerűség, s az ettől függetlenül létező, a sportág üzésére jelentkező helyi igény. A súlyemelést vitte a nemzetközi eredmé­nyesség (ezt illene még külön elismerni a jövőben), ugyanakkor levitte a másik két tényező. A kerékpárt vitték a hazai ered­ményei, s az itteni népszerűsége. Az atlé­tikát elsősorban a harmadik tényező vit­te, ám ha nem rukkoltak volna ki orszá­gos bajnokokkal, helyezettekkel, nem tudták volna magukat feltornászni a másik kettő mellé. A tavalyi szocialiszti­kus elemeket magán viselő sportbéli logi­kának, itteni értékrendnek ellentmondó pontrendszer után ez az elosztás jobb, igazságosabb (már akinek...)

Next

/
Oldalképek
Tartalom