Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-14 / 6. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. FEBRUÁR 14. Kapitányosdi emberközelből x Schneider Konrád felül a biciklire Hídverés a főtitkár és az ellenzék kközött Szóba került a neve - kapitányként - amikor nem voltak ilyen zilált állapotok a kerékpársportban. Sőt!... Már kevesen emlékszünk rá, de a moszkvai olimpiát követően úgymond piedesztálra emelték a szakma legjobbjai Schneider Konrádot, a szekszárdi kerékpár atyamesterét. A hetvenes évekbeli látványos kibontakozás okán. Akkor csak egy év lett a rangos kapitányosdiból. Mint mondja nem rajta - de nem is a szövetségen - múlott, hogy nem maradt funkcióban. A sors rendezte így: utolérte egy komolyabb sérülés (betegség), s '82-re datálódik annak a munkának a kezdete, amit saját erős, saját maga által irányított, saját maga által (is) végzett családiház-építkezésnek hívnak. Maradt a klub, a Spartacus. Vele együtt a régi szokás: a letűnőket, az elköszönőket újabb és újabb hazai élvonalra, mi több válogatottságra érdemesültek követték a szekszárdi klubnál. Ennélfogva ott volt gyakorta a neve a pakliban, mintjelöltté, de az elmúlt évtizedben mégsem szegezték neki a kérdést: Konrád, vállalnád? Mert Pesten mindig akadt egy ügyeletes önjelölt..., mert azt is tudták, hogy a szekszárdi kapcsok erősek, nem mozdítható..., mert szakmailag járta a maga útját, néhány kérdésben más volt a véleménye, mint más éledzőnek. A gyakorlat azonban inkább őt igazolta, ez tetten érhető volt az elmúlt hét végi kerékpáros tisztújító közgyűlósen, ahol... - már ismert dolog - befutó lett. Mire e sorok megjelennek, már kiderülhet: elfogadta-e a szövetség ajánlatát. - Az egy dolog, hogy mit kínál a szövetség - ez most nem feltétlenül anyagilag értendő -, de mi az elvárása Schneider Konrádnak? - Legfőképpen az, hogy más típusú kapitány szeretnék lenni, mint az elődeim, ami a korábbi gyakorlat gyökeres változását is feltételezi. Nem csupán a nagy versenyeket megelőző, sebtiben összehívott edzőtáborokban szeretnék találkozni a válogatottakkal. Némi túlzással azt is mondhatnám: egész évben. Ez pedig csak egyféleképpen megy: partneri viszonyon alapuló, gyakori, eleven kapcsolat a klubedzőkkel. A kezdeményező: az országjárást vállaló a kapitány, a dolog csakis így működhet. Ebből következik, hogy csak a legritkább esetben leszek fellelhető a szövetségben. Nem íróasztalhoz kötött, telefonváró kapitány akarok lenni, ez esetben nem vállalom. Remélem, a látogatásokkal, az országjárásokkal kapcsolatos pluszköltségek nem jelentenek gondot. - Milyen státusban és milyen anyagi elvárásokkal vállalnád? - Mindenképpen főállásban szeretném, meggyőződésem, hogy csak így lehet érdemi munkát végezni. Egyébként nagy dilemma előtt nem állok ilyen tekintetben: engem ugyanúgy nem tudna fizetni a szekszárdi klub, mint Steiget, vagyis: egzisztenciális kérdés milyen szerződést írok alá. Nincs extra kívánalmam, a feladat súlyához, a funkció rangjához méltó tisztességes fizetést kérek. Viszont szeretném, ha a megállapodásban nemcsak az én ilyen és más irányú kívánalmaim szerepelnének, hanem a konkrét számszerűleg is dokumentálható - elvárások, hogy számon kérhetőek legyenek a dolgok. - Ezzel máris feladsz egy igen magas labdát. Nem?... - Ennek ódiumát vállalom. - Valószínűleg azért, mert valahol egy nagy kihívásnak érzed a feladatot, meg akarod mutatni, van kiút az alagútból, ha... - Kétségtelenül motivál: mire lehetek képes, ha csak a legjobbakkal foglalkozhatok - mégpedig úgy, hogy adva vannak az alapvető feltételek, s az én elképzeléseim érvényesülhetnek...? Első kapitánykodásom emlékei kellemesek: a moszkvai olimpia utáni évben voltak. Olyan eredményeket értünk el a Béke Grand Prix-n és egy-két nevezetes európai körversenyen, ami biztató volt a nemzetközi élvonal elérését illetően. - A lehető legdemokratikusabb úton kivívott győzelmedhez nem fér kétség, az ellenzék (az ősszel a szövetség akkori vezetői ellen sztrájkoló élversenyzőkről és néhány klub képviselőiről van szó) két jelöltje. Illés Bálint és Szuromi György együtt nem kapott annyi voksot, mint te. Ennek ellenére sikered vagy bukásod, a saját sorsod az ellenzéktől is nagyban függ. - Nekem nincs személyes ellentétem egyikőjükkel sem, s tudtommal egyikőjüknek sem velem. „Fővezérükkel", a fradista Eisenkramerrel máig kifejezetten jó a kapcsolatom. Abban az évek óta köztem és más szakemberek között zajló szakmai vitában (kell-e és mennyi az úgynevezett nagy terjedelmű edzésekből az éves felkészülés során?) mellettem állt, módszeremet tartotta követendőnek. Szuromi Gyurival versenyzőként és edzőként is terveim vannak, Illéssel és más edzőkkel kompromisszumra tudok jutni. Nem vagyok konzervatív: jöjjenek, legyenek a rövid, nagy intenzitású edzések, de... csak akkor, ha ezt mindenhol mindenkinél állóképességileg megalapoztuk. S ez utóbbit sem uniformizálva képzelem el: lesz akinek nem kell 180-200 km-t letekerni, elég lesz ennél jóval kevesebb is. Ott akarok lenni a srácok és az edzők között, s egy olyan légkört kialakítani, amely leveszi a napirendről a személyi ellentéteket. Ha tisztázottak a hatáskörök, nem lehet súrlódás. Miénk a szakma, amihez kérem a feltételeket, a szövetség pedig szervez, működtet értünk, a többi kerekes érdekében. Merem remélni, okultak az elmúlt időszakból. - Sipos, az új főtitkár is? - Igen. Például úgy, hogy nem sajátít ki olyan sikereket vagy eredményt, amihez másoknak legalább annyi vagy több közük van. Más gondom nincs v^^ le, megfelelőnek tartom erre a posztr^^ - Hivatalból közömbösnek kell lenned a szekszárdi klubhoz... - Nehéz ügy, de a múltat nem tagadhatom le, nem is akarom. Bármilyen segítőfunkciót vállalok, hiszen itt maradok a városban, de csak annyit és oly mértékben, ami erkölcsileg összeegyeztethető a kapitánykodással. Sportműsor Szombat Kézilabda Nosztalgia Kupa: egykori aktív Tolna megyei kézilabdázók hagyományos rendezvénye a városi sportcsarnokban (9 ó.). Vasárnap Flott Kft. és a Hungária Biztosító Rt. pénzdíjas tornájának újabb selejtezői a városi sportcsarnokban (9 ó.). Ennyit kapnak Városi sportfinanszírozás A városi önkormányzat művelődési bizottsága elé a sportalap elosztásáról az úgynevezett sportszakmai team az alábbi elosztási javaslatot tette le. A 17 milliós sportalapból a városi él-, illetve versenysportra 15,5 milliót fordítanak egyesületi támogatás címén. íme a lista: Kosárlabda SC 3 millió, Polgári SE: 5 M, Szigma SE 1,2 M, Atlétikai Klub 1,2 M, Húsipari SE súlyemelés 1,1, Kerékpár SC 1,15 M, UFC 1 M, Vízmű SE 250 ezer forint, Húsipari SE asztalitenisz-szakosztály 300 E., Kórház SE: tenisz-, vívószako. 50 E., SporTolna Triatlon és Futóklub 250 E,. TÁÉV Dolgozói Alapítvány 100 E., Tolnatej SE 50 E, Vendéglátó SE (férfi kosárlabda) 50 E„ KSZE Sakk Klub 100 E., M és M Sportegyesület (repülősportok) 100 E„ BHG hőlégballon-szako. 100 E. További félmilliót fordítanak szabadidősportra (a támogatásért pályázni kell az egyesületeknek, kluboknak), szintén félmilliót diáksportra (amit a városi diáksportbizottság oszt el), kétszázezret nemzetközi versenyek támogatására tartanak vissza, nyolcszázezret pedig a sportcsarnokon kívüli, versenysport célokat szolgáló létesítmények fenntartására. * Roppant nehéz ebben a kérdésben igazságosnak lenni. Már az eredmény, hogy botrányos, teátrális jelenetek nélkül zajlott le a pénzelosztási ceremónia. A kis egyesületek, különösen a szabadidősport képviselői persze mondják a magukét - egymás között! -,-s az arányokat felháborítónak tartják. Tudom, nem okoz számukra megnyugvást, lelki feloldódást, ha azt mondom: ez kvadrát az itthon honos gyakorlattal. Kaposvár város sporttámogatásra szánt pénzéből arányaiban ennyit visz el (l kosárlabda, a röplabda és az ezektől lényegesen gyengébb ottani futball. De más városokban is hasonló elosztási szerkezettel találkozhatunk. A piacgazdaságnak az a hatása már érvényesül, hogy a szabadidősport, az egészség mindenkinek a magánügye, saját zsebből áldozzon rá. Most abba ne menjünk bele, hogy a tömegeket érintő jövedelmi viszonyok nem éppen fejlett gazdasági viszonyokra emlékeztetnek, s ezért ide kellene pumpálni a milliókat, nagyon messzire elvezetne, többek között a sokszor előcitált népegészségügyi kérdések megoldásáig, pontosabban a megoldatlanságáig. Ez már egy egészen más aspektus. Nálunk - noha a parlament sorra hozta kedvező döntéseit - a helyi sporttámogatásban még nem gyakorlat a szabadidősport jelentős támogatása. Mindenképpen érdekes lenne összevetni a helyi önkormányzatok sporttámogatásának szerkezetét a nyugati országok városainak támogatási metodikájával. Vajon ott miként van ez? Maradjunk az itthoni gyakorlatot követő aspektusnál. A három labdajáték viszi a prímet, a megszokottnál jobb eredményeket, még több embert megnyerni kívánó futball prioritásával. Ha az SZPSE stabilizálja helyét az NB II. élcsoportjában, aligha lesznek vitathatók az arányok. Különben egy A csoportra érett kosárcsapat, élvonalba jutó Szigma joggal kifogásolhatja. Az egyéni sportágaknál jól érvényesül a hármas rendező elv: eredményesség, népszerűség, s az ettől függetlenül létező, a sportág üzésére jelentkező helyi igény. A súlyemelést vitte a nemzetközi eredményesség (ezt illene még külön elismerni a jövőben), ugyanakkor levitte a másik két tényező. A kerékpárt vitték a hazai eredményei, s az itteni népszerűsége. Az atlétikát elsősorban a harmadik tényező vitte, ám ha nem rukkoltak volna ki országos bajnokokkal, helyezettekkel, nem tudták volna magukat feltornászni a másik kettő mellé. A tavalyi szocialisztikus elemeket magán viselő sportbéli logikának, itteni értékrendnek ellentmondó pontrendszer után ez az elosztás jobb, igazságosabb (már akinek...)