Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-05 / 48. szám

6 , SZEKSZÁRDI TASARNAP 1993. DECEMBER 5. 6 Miniszter a volánnál Egyetlen lehetőség a magánosítás Az MDF elnöksége Szekszárdon (Folytatás a 2. oldalról.) együttes ülést tartott a párt Tolna megyei választmányával, majd esti sajtótájékoztató következett. Megkérdezte valaki Kónya Imrétől, hogy miért volt zárt a politikai szekcióülés? (Ezenkívül még a vallási szekcióülést tartották zárt ajtók mögött.) Az MDF parlamenti frakciójának vezetője kissé zavarba jött, mondván, tulajdonképpen nem is tudja, miért rendeltek el zárt ülést, hiszen a politikai témákat tárgyaló eszmecserén nem a párt belső dolgait vitatták meg, magyarán: nem volt semmi titkolni való. Lezsák Sándor tréfásan közbeszólt, hogy ha van valami titkos, az úgyis köztük marad, az nem fórumra kívánkozik. Kónya Imre azzal zárta ezt a kérdést, hogy megfontolandó, a hátralévő időben; az ország más vidékein tartandó ügyvezető elnökségi üléseken nyitott legyen a politikai szekcióülés is, hiszen az így kibővülő eszmecsere még hasznosabb lehet a legnagyobb kormánypárt számára. Hozzátette rögtön, az már elhatározott szándékuk, hogy a következő hónapokban regionális - és nyilvános - frakcióüléseket fognak tartani, tehát az MDF országgyűlési képviselőcsoportja, az ország különböző vidékein a nagy nyilvánosság előtt tanácskozik majd. Elsősorban persze a parlamenti munkával, a törvényalkotással kapcsolatos teendőkről, ami végső soron csak közügy lehet: a legteljesebb mértékben a választópolgárokra tartozik, hogy miről folyik a disputa, házon kívül. Kihagyhatatlan kérdés volt a sajtótájékoztatón, javul-e Antall József állapota. Lezsák Sándor közölte, délben beszélt telefonon a miniszterelnökkel. Jobb volt a kedélyállapota, mint az előző napokban. A mostani orvosi vizsgálatokról valószínűleg e hét végén adnak ki jelentést - mondta Lezsák Sándor, az MDF országos ügyvezető elnöke. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter, Józsa Fábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára, Medgyaszszay László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára és mások, köztük Tolna megyei, szekszárdi MDF-es országgyűlési képviselők, tömören tájékoztatták az újságírókat ennek az érdekes, esetenként izgalmas szekszárdi fórumsorozatnak néhány tapasztalatáról, konkrétumokkal fűszerezve. A találkozók bizonyosan sokat segítenek majd az eligazodásban azoknak, akik ott voltak. Arról nem is szólva, hogy például a privatizációs miniszter három ügyben kérte a felvetett dolgok konkrét leírását és eljuttatását őhozzá, kivizsgálásra, intézkedésre. (gemenci) „A pénzügyi szempontból kevésbé jó helyzetben lévő társaságok esetében sincs jobb megoldás a kilábalásra, - illetve az azt követő fejlődésre, mint a magánosítás, hiszen egyetlen állami bürokrácia sem tud valódi tulajdonosként működni" - jelentette ki Szabó Tamás privatizációs miniszter a Szekszárdi Mezőgazdasági, valamint a Szekszárdi Húsipari Rt.-nél tett látogatáson. A program feszített. A miniszter percei kiszámítottak, így a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt.nél egy rövid tájékoztató után máris indulunk a gazdaság korszerű számítógépvezérelt szarvasmarhatelepére, Sárpilisre. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter kocsijába invitál, mondván, útközben elkészíthetjük az interjút. Ezután - nem kis meglepetésemre - a Reanult Safrane volánjához ül és indít. „Nyugodtan kérdezhet" - mondja, - miközben araszolunk a szekszárdi forgalomban. - Milyen ma privatizációs miniszternek lenni? - Nálunk a politika minden hisztije ellenére nem egy veszélyes dolog. Németországban ugyanezt az embert, aki ott a privatizációt felügyelte fél év után egyonlőtték. Nálunk úgy gondolom ilyen veszély nem fenyeget. - A Mezőgazdasági Rt.-nél vagyunk. Hogy látja ennek a gazdasági egységnek a privatizálását? - Ez a cég azon kivételesek közé tartozik, amelyik nem egy monokultúrát működtetett az elmúlt években, hanem meglehetősen széles piacra dolgozott. így nem volt annyira kiszolgáltatva a piaci viszonyoknak. Ezért a cég meg tudta őrizni működőképességét. Talán ezért is van utána érdeklődés. - Mégis szükségessé vált a privatizáció? - Igen, mert kérdezném, ki tudna manapság több száz milliót ebbe a kombinátba befektetni fejlesztésre? Az állam biztos, hogy nem. A mai helyzetben a dolgozók sem. A cégnek vannak piaci lehetőségei, a minőségi bor területén, van lehetősége biotermékekben, a '88-ban elindított nagyon intenzív tejtermelés továbbfejlesztésében, de ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásához további fejlesztés kell, mert a minőséget csak úgy lehet biztosítani. Tehát a stabilitást teremti meg itt a privatizáció. Szabó Tamás - Úgy tűnik eléggé elhúzódott. Mikorra várható a végső lépés? - Most már nagyon rövid időn belül. Mint tudjuk a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. átalakulását az ÁVÜ igazgatótanácsa 1992. június 30-án hagyta jóvá. A cég nyereséges, jól dolgozó üzem, ahol a földalap kijelölése után az eredeti termőterület 50 százaléka maradt állami tulajdonban. A német nemzetiségű Von Twickel báró versenyeztetés és nyílt pályáztatás kiírása után 400 millió forintért vásárolta meg az állami tulajdonú részvényeket. A befektető a szerződés szerint a jövőben tőkeemelést hajt végre. A pénzt azóta letétbe helyezték, napokon belül megtörténik a cégbejegyzés, a szerződés lezárása és a vételár kifizetése. A részvények átadása december 10-ig befejeződik. - Miniszter úr, ön szerint az egyetlen, leghelyesebb út volt a magánosítás, a privatizáció? - Azt gondolom, teljesen egyértelműen így van. Mert, hogy pótló agos piaci lehetőségek nyíljanak, és azokat kihasználni tudjuk, ahhoz fejlesztésre van szükség. Egyértelmű az is, hogy az új tulajdonos kapcsolatai révén új piacokat is hoz, hiszen ez neki éppúgy érdeke, mint a helyieknek. A napokban megszűnik, pontosabban feloldódnak bizonyos korlátozások a nyugateurópai borexporttal kapcsolatban. Ez a gazdaságdiplomáciai lépés, hogy más szerződés köt bennünket Nyugat-Európához, így Németországhoz is, közvetlenül kihat ennek e cégnek az életére is. - Ha már nyugatot említjük, a nagy cégek vagyonának jelentős része ott is állami kézben van. Itt teljes egészében eladtuk az állami vagyont. Biztos, hogy jó ez? - Európában, de talán elmondhatom, hogy az egész világon egy új felismerése van a magángazdaság erejének. Néhány hete tartott Clinton egy nagy gazdasági konferenciát. Annak az volt a fő mondandója, hogy a gazdaság fejlődésének a fő motoija a technológiai és technikai fejlődés, de ennek az olaja a magánérdek. Jelenleg a világon hetven országban zajlanak nagy privatizációs programok. Ez a kor kívánsága. Ugyanígy zajlik a privatizáció Ausztriában, Franciaországban vagy Olaszországba^ is. Ha Magyarország nem köve^P ezt, akkor kiszorul abból a tőkeforgalmi lehetőségből, ami most végre megadatott nekünk. Nem szabad hezitálni, Ausztriában harminc százalékhoz közelít a külföldiek tulajdona, attól nem változott semmi. Ausztria Ausztria maradt. - Még egy utolsó kérdés miniszter úr. A szekszárdiakat egy másik nagyvállalat, a Szekszárdi Húsipari Rt. sorsa is foglalkoztatja. Ott megnyugtató a helyzet? - A Szekszárdi Húsipari Rt. az ÁVÜ igazgatóságának döntése alapján 1992. július l-jén jött létre a Szekszárdi Húsipari Vállalat jogutódjaként. Részvényeinek 96,66 százaléka az ÁVÜ tulajdona. Á kormány ez évi október 28-i ülésén az adóskonszolidáció keretében jóváhagyta a társaság reorganizációját. A határozat szerint az ^fe lammal szembeni tartozásokat f!^ függesztették, majd az adóskonszolidációval egy időben azokat el is törlik. A bankokkal szembeni kötelezettségek ugyancsak az adóskonszolidációs program keretében rendeződnek. Á 80 milliós támogatás átutalásával az ÁVÜ maradéktalanul teljesítette a kormányhatározatból rá háruló feladatokat. Ez a vállalatmegerősítési program csak azért valósulhat meg, mert a vállalat életképes lehetne, ha nem terhelik az örökölt adósságok. Itt a kormány segíti a talpraállást. A kötelezettségek jelentős részét az állam elengedte, moratóriumot rendelt el a következő év közepéig és meggyőződésem, hogy ez az idő elég lesz ahhoz, hogy egy programot végre lehessen hajtani, hogy ne történjen semmi káros és negatív dolog a szekszárdi húskombináttal kapcsolatban. Egy mondatban összefoglalva: a cég jövőjét biztosítva látom. - Köszönöm a tájékoztatást! Tamási János