Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-05 / 48. szám

6 , SZEKSZÁRDI TASARNAP 1993. DECEMBER 5. 6 Miniszter a volánnál Egyetlen lehetőség a magánosítás Az MDF elnöksége Szekszárdon (Folytatás a 2. oldalról.) együttes ülést tartott a párt Tolna me­gyei választmányával, majd esti sajtótá­jékoztató következett. Megkérdezte valaki Kónya Imrétől, hogy miért volt zárt a politikai szekcióülés? (Ezenkívül még a vallási szekcióülést tartották zárt ajtók mögött.) Az MDF parlamenti frakciójának vezetője kissé zavarba jött, mondván, tulajdonképpen nem is tudja, miért rendeltek el zárt ülést, hi­szen a politikai témákat tárgyaló esz­mecserén nem a párt belső dolgait vi­tatták meg, magyarán: nem volt semmi titkolni való. Lezsák Sándor tréfásan közbeszólt, hogy ha van valami titkos, az úgyis köztük marad, az nem fórum­ra kívánkozik. Kónya Imre azzal zárta ezt a kérdést, hogy megfontolandó, a hátralévő időben; az ország más vidé­kein tartandó ügyvezető elnökségi ülé­seken nyitott legyen a politikai szek­cióülés is, hiszen az így kibővülő esz­mecsere még hasznosabb lehet a leg­nagyobb kormánypárt számára. Hoz­zátette rögtön, az már elhatározott szándékuk, hogy a következő hóna­pokban regionális - és nyilvános - frak­cióüléseket fognak tartani, tehát az MDF országgyűlési képviselőcsoport­ja, az ország különböző vidékein a nagy nyilvánosság előtt tanácskozik majd. Elsősorban persze a parlamenti mun­kával, a törvényalkotással kapcsolatos teendőkről, ami végső soron csak közügy lehet: a legteljesebb mértékben a választópolgárokra tartozik, hogy mi­ről folyik a disputa, házon kívül. Kihagyhatatlan kérdés volt a sajtó­tájékoztatón, javul-e Antall József álla­pota. Lezsák Sándor közölte, délben beszélt telefonon a miniszterelnökkel. Jobb volt a kedélyállapota, mint az elő­ző napokban. A mostani orvosi vizsgá­latokról valószínűleg e hét végén ad­nak ki jelentést - mondta Lezsák Sán­dor, az MDF országos ügyvezető elnö­ke. Szabó Tamás tárca nélküli minisz­ter, Józsa Fábián, a Belügyminiszté­rium politikai államtitkára, Medgyasz­szay László, a Földművelésügyi Mi­nisztérium politikai államtitkára és má­sok, köztük Tolna megyei, szekszárdi MDF-es országgyűlési képviselők, tö­mören tájékoztatták az újságírókat en­nek az érdekes, esetenként izgalmas szekszárdi fórumsorozatnak néhány tapasztalatáról, konkrétumokkal fű­szerezve. A találkozók bizonyosan so­kat segítenek majd az eligazodásban azoknak, akik ott voltak. Arról nem is szólva, hogy például a privatizációs mi­niszter három ügyben kérte a felvetett dolgok konkrét leírását és eljuttatását őhozzá, kivizsgálásra, intézkedésre. (gemenci) „A pénzügyi szempontból ke­vésbé jó helyzetben lévő társasá­gok esetében sincs jobb megoldás a kilábalásra, - illetve az azt köve­tő fejlődésre, mint a magánosítás, hiszen egyetlen állami bürokrácia sem tud valódi tulajdonosként mű­ködni" - jelentette ki Szabó Ta­más privatizációs miniszter a Szek­szárdi Mezőgazdasági, valamint a Szekszárdi Húsipari Rt.-nél tett látogatáson. A program feszített. A minisz­ter percei kiszámítottak, így a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt.­nél egy rövid tájékoztató után máris indulunk a gazdaság kor­szerű számítógépvezérelt szarvas­marhatelepére, Sárpilisre. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter ko­csijába invitál, mondván, útköz­ben elkészíthetjük az interjút. Ezután - nem kis meglepetésem­re - a Reanult Safrane volánjá­hoz ül és indít. „Nyugodtan kér­dezhet" - mondja, - miközben araszolunk a szekszárdi forga­lomban. - Milyen ma privatizációs mi­niszternek lenni? - Nálunk a politika minden hisztije ellenére nem egy veszé­lyes dolog. Németországban ugyanezt az embert, aki ott a pri­vatizációt felügyelte fél év után egyonlőtték. Nálunk úgy gondo­lom ilyen veszély nem fenyeget. - A Mezőgazdasági Rt.-nél va­gyunk. Hogy látja ennek a gazda­sági egységnek a privatizálását? - Ez a cég azon kivételesek közé tartozik, amelyik nem egy monokultúrát működtetett az el­múlt években, hanem meglehe­tősen széles piacra dolgozott. így nem volt annyira kiszolgáltatva a piaci viszonyoknak. Ezért a cég meg tudta őrizni működőképes­ségét. Talán ezért is van utána érdeklődés. - Mégis szükségessé vált a pri­vatizáció? - Igen, mert kérdezném, ki tudna manapság több száz mil­liót ebbe a kombinátba befektet­ni fejlesztésre? Az állam biztos, hogy nem. A mai helyzetben a dolgozók sem. A cégnek vannak piaci lehetőségei, a minőségi bor területén, van lehetősége bioter­mékekben, a '88-ban elindított nagyon intenzív tejtermelés to­vábbfejlesztésében, de ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásához további fejlesztés kell, mert a mi­nőséget csak úgy lehet biztosíta­ni. Tehát a stabilitást teremti meg itt a privatizáció. Szabó Tamás - Úgy tűnik eléggé elhúzódott. Mikorra várható a végső lépés? - Most már nagyon rövid időn belül. Mint tudjuk a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. átalakulását az ÁVÜ igazgatótanácsa 1992. június 30-án hagyta jóvá. A cég nyeresé­ges, jól dolgozó üzem, ahol a föld­alap kijelölése után az eredeti ter­mőterület 50 százaléka maradt ál­lami tulajdonban. A német nem­zetiségű Von Twickel báró verse­nyeztetés és nyílt pályáztatás kiírá­sa után 400 millió forintért vásárol­ta meg az állami tulajdonú részvé­nyeket. A befektető a szerződés szerint a jövőben tőkeemelést hajt végre. A pénzt azóta letétbe he­lyezték, napokon belül megtörté­nik a cégbejegyzés, a szerződés le­zárása és a vételár kifizetése. A részvények átadása december 10-ig befejeződik. - Miniszter úr, ön szerint az egyetlen, leghelyesebb út volt a magánosítás, a privatizáció? - Azt gondolom, teljesen egyértelműen így van. Mert, hogy pótló agos piaci lehetőségek nyíljanak, és azokat kihasználni tudjuk, ahhoz fejlesztésre van szükség. Egyértelmű az is, hogy az új tulajdonos kapcsolatai ré­vén új piacokat is hoz, hiszen ez neki éppúgy érdeke, mint a he­lyieknek. A napokban megszű­nik, pontosabban feloldódnak bi­zonyos korlátozások a nyugat­európai borexporttal kapcsolat­ban. Ez a gazdaságdiplomáciai lé­pés, hogy más szerződés köt ben­nünket Nyugat-Európához, így Németországhoz is, közvetlenül ki­hat ennek e cégnek az életére is. - Ha már nyugatot említjük, a nagy cégek vagyonának jelentős része ott is állami kézben van. Itt teljes egészében eladtuk az állami vagyont. Biztos, hogy jó ez? - Európában, de talán elmond­hatom, hogy az egész világon egy új felismerése van a magángazda­ság erejének. Néhány hete tartott Clinton egy nagy gazdasági konfe­renciát. Annak az volt a fő mon­dandója, hogy a gazdaság fejlődé­sének a fő motoija a technológiai és technikai fejlődés, de ennek az olaja a magánérdek. Jelenleg a vi­lágon hetven országban zajlanak nagy privatizációs programok. Ez a kor kívánsága. Ugyanígy zajlik a privatizáció Ausztriában, Fran­ciaországban vagy Olaszországba^ is. Ha Magyarország nem köve^P ezt, akkor kiszorul abból a tőkefor­galmi lehetőségből, ami most vég­re megadatott nekünk. Nem sza­bad hezitálni, Ausztriában harminc százalékhoz közelít a külföldiek tu­lajdona, attól nem változott sem­mi. Ausztria Ausztria maradt. - Még egy utolsó kérdés mi­niszter úr. A szekszárdiakat egy másik nagyvállalat, a Szekszárdi Húsipari Rt. sorsa is foglalkoztatja. Ott megnyugtató a helyzet? - A Szekszárdi Húsipari Rt. az ÁVÜ igazgatóságának döntése alapján 1992. július l-jén jött létre a Szekszárdi Húsipari Vállalat jog­utódjaként. Részvényeinek 96,66 százaléka az ÁVÜ tulajdona. Á kormány ez évi október 28-i ülé­sén az adóskonszolidáció kereté­ben jóváhagyta a társaság reorgani­zációját. A határozat szerint az ^fe lammal szembeni tartozásokat f!^ függesztették, majd az adóskon­szolidációval egy időben azokat el is törlik. A bankokkal szembeni kötelezettségek ugyancsak az adós­konszolidációs program keretében rendeződnek. Á 80 milliós támo­gatás átutalásával az ÁVÜ mara­déktalanul teljesítette a kormány­határozatból rá háruló feladatokat. Ez a vállalatmegerősítési program csak azért valósulhat meg, mert a vállalat életképes lehetne, ha nem terhelik az örökölt adósságok. Itt a kormány segíti a talpraállást. A kö­telezettségek jelentős részét az ál­lam elengedte, moratóriumot ren­delt el a következő év közepéig és meggyőződésem, hogy ez az idő elég lesz ahhoz, hogy egy progra­mot végre lehessen hajtani, hogy ne történjen semmi káros és nega­tív dolog a szekszárdi húskombi­náttal kapcsolatban. Egy mondat­ban összefoglalva: a cég jövőjét biztosítva látom. - Köszönöm a tájékoztatást! Tamási János

Next

/
Oldalképek
Tartalom