Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-05 / 48. szám

1993. DECEMBER 5. SZEKSZÁRDI 3 A JL \_mil nikor még fekete-fehérben néztük a tévét és nem volt HBO mozicsatorna, de minden kedden színházi közvetítés, egyik este a József Attila Színházat kapcsolták. „A kaktusz virágában" egy fiatal, szép színésznő játszotta a főszerepet. Most itt ülünk, de Voith Ági természetgyógyászként beszélget velem... - Félreértés ne essék, én most is színésznő vagyok. Ez az életem, most is egy próbáról jöttem el. A Vidám Színpadon próbálunk egy Nino Manfredidarabot. „Jézusom, szerelmes vagyok" a darab címe, aminek szövegkönyvét most is magammal hoztam, ha lesz egy kis időm, visszavonulok a szállóba tanulni. Visszatérve a transcenterre, közel három éve érlelődik bennem a gondolat, hogy kellene csinálni egy ilyen stú

diót. Dr. Varjú Mártával, aki kine^®gus-természetgyógyász, alapítottuk. Azt is tisztázzuk, hogy én nem foglalkozom természetgyógyászattal, csak a stúdió alapítója, illetve tulajdonosa vagyok. Szakembereink nagyon sok mindent tudnak gyógyítani. A lelki problémáktól a fizikális problémákig, szinte mindent. - A természetgyógyászok mennyivel tudnak többet, mást nyújtani, mint az orvosok? - Másként nyúlnak az emberhez. Ott kezdődik, hogy a természetgyógyászok nem kemikális gyógyszereket alkalmaznak. A gyógynövényeknek ezekkel ellentétben nincsenek mellékhatásaik, ezért egészségesebbek. A másik pedig, hogy a természetgyógyász az egész embert nézi, nemcsak •

leteket. Nagyon sokszor a lelki ilémáktól alakulnak ki bizonyos betegségek. - Nagyon érdekelne, hogy egy sikeres színésznő miért kezd vállalkozásba? - Érdekel! Nem tudnám megmagyarázni, csak annyit mondhatok, érdekel. Fel lehetne fogni üzleti vállalkozásnak is, de nem ez az indítóok. Ez még igazán jó üzletnek sem mondható. Inkább csak hobbi,jött egy ilyen kényszerem. - Ön is járt természetgyógyászhoz? - Inkább csak sokat olvastam a természetgyógyászatról. Olyan emberekkel, barátokkal találkoztam, akik lelkesedtek érte, de Mártával is szinte véletlenüljöttünk össze. Hallottam a cseppjeiről, volt egy fizikai problémám és elmentem hozzá. Olyan szimpátia alakult ki, ráadásul cseppjei is fantasztikus hatást váltottak ki. Mindezeknek köszönhető, hogy végül közösen indítottuk ezt a vállalkozást. A Vidám Színpad ügyvezető igazgatója dr. Holló Erzsébet, aki jósnőként is ismert. Vele már előzőleg is törtük a fejünket, hogy valami ilyen jellegű dologba fogunk. - Tehát mégiscsak vállalkozott, mint színésznő... - Nézze, ez Nyugaton, Amerikában természetes dolog. Filmhez közelibb, ha valaki producer lesz, de áz sem ritka, ha egy színész megtakarított pénzét kozmetikai vagy bármilyen cégbe fekteti. Nálunk talán még szokatlan, de ez nem egyedülálló. - Egy orosz parafenomén is dolgozik a csapatukban. Ő hogy került ide? - Egyik barátunk ajánlotta Viktor Koljakint. Ha leül vele beszélgetni, tizenöt-húsz évvel ezelőtti baleseteit, gondjait is megmondja. És természetesen - elsősorban - gyógyít. Az ember, amíg nem kerül kapcsolatba ilyen képességűekkel, el sem hiszi, hogy ez létezhet. Természetgyógyász színésznő (?) „A véletlenek találkozása, hogy színésznő lettem" - mondta Voith Ági, akinek édesanyja, Mészáros Ági kora ünnepelt színésznője volt. Az ország egyik akkori legnagyobb színésznője nem akarta, hogy a lánya színi pályára kerüljön. Zongorázni taníttatta, de a gimnáziumi érettségi előtt Voith Ági egyik osztálytársa bejelentette, hogy a színművészeti főiskolára jelentkezik. „Tehetségtelen lány volt, feldühített, hogy jelentkezik, ezért adtam be én is a felvételi kérelmet. Engem felvettek." A szülők, Voith Lajos egykori Ludovikás katonatiszt és a színésznő édesanya szinte tragédiaként fogták fel lányuk választását. - Néhány évvel ezelőtt készült filmekben, tévéjátékokban, mintha erősebb, súlyosabb lett volna. A természetgyógyászok fogyasztották le? - Jaj, nem! A televízió torzít. Mindig ezt hallom, de semmi alapja sincs. - Akkor másképp kérdezek. Engem le tudnának fogyasztani a stúdió szakemberei? - Természetesen, de csodák nincsenek. A csodához hozzá kell járulni. Be kell tartani az utasításokat. Olyan étrendeket javasolnak, olyan életformát, amit be kell tartani. - Térjünk vissza a színészetre és talán az elején kezdjük. Milyenek voltak a főiskolás évek? - Csodálatosak. Előtte engem nagyon szigorúan neveltek, szinte az utcára se mehettem engedély nélkül. Az iskolába, zongoraórára vagy a műjégpályára kísérettel jártam, annyira féltettek. Ezután a főiskola maga volt a szabadság. Még főiskolásként kezdtem „A kaktusz virágában" játszani, és tizennyolc évig maradtam a József Attila Színházban. Utána átmentem a Körszínházba Kazimír Károlyhoz, most pedig szabadúszó vagyok. Nem kötöttem le sehova magam. A Vidám Színpadon lesz egy vagy két premierem, nyáron Nyíregyházán egy Verebes István által számomra írt musicalban lépek fel. - Kívülállóként úgy képzelem, hogy a színművészet teljes embert követel. Hogy fér össze az üzletasszony a színésznővel? - Nem tudom. Egyelőre még összefér. Aztán nem tudom, hogy lesz ez. Ha nem lenne a társam, dr. Varjú Márta, akkor nem tudnám csinálni. Ha nekem próbám van, teljesen átveszi a center irányítását. - Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy kerültek Szekszárdra? - Kitaláltam azt, hogy egy-két várossal kialakítunk állandó, visszatérő kapcsolatot. Sokan több száz kilométert utazva jönnek hozzánk. Most mi megyünk. Természetesen nem mindenhova, mert az képtelenség. Szentesen nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, a következő, ha sikerül, Szekszárd lesz. Hathetente visszajönnénk rendelni. Siófokon is vannak kezdeményezések és még egy-két városban tudjuk vállalni a rendszeres rendelést. Itt a Gyermekek Házában nagyon kellemesek a körülmények, ha létrejön a várossal a kapcsolat, valószínű, ide jövünk vissza. - Ebben bízva köszönöm a beszélgetést. Tehát a viszontlátásra. TAMÁSI JÁNOS Fotó: Kafi