Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-03 / 39. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 3. / 12 Japánban egy vébén - Szekszárdról Zalakovicsné: az élsport és a világlátás bűvöletében Kulissza Bizonyára sokan fölkapták a fejüket a tolnai sportcsarnokban az elmúlt hét végén lezajlott újonc és serdülő korosztályú asztalitenisz országos ranglistaversenyen. Hogy kerül a csizma az asztalra?Nevezetesen: miként versenyezhet és győzhet egy bizonyos Agárdi Réka szekszárdi színekben. Bombameglepetés volt eme húzás - még a bennfenteseknek is! Legtöbben arról bírtak tudomással, hogy az Egerben feltűnt tehetséget a Statisztika már „lekaszálta". így is van, csakhogy a sportág honi hatalmasánál még nem mindenkor üthet labdába, amikor akar. Sáth Gyula szimata kitűnőnek bizonyult. Agárdi Rékának és az edzőként is funkcionáló nevelőpapának kellő mézesmadzag volt az NB I. B csoportban való szereplés lehetősége, cserébe pedig szállítja az egyéni versenyeken a várhatóan jó eredményeket - egy évig. De az is lehet, két legyet ütöttek vele egy csapásra a szekszárdiak: eddig nyert mint a gép a csapatbajnoki találkozókon - felnőttek ellen. Amolyan sluszpoénként: a leányzó a már többször elsiratott kínai Wang szellemét és mozgását idézi. Egerben kínai edzője volt. Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Sárköz-kupa országos ranglistaverseny a városi sportcsarnokban. Kosárlabda NB II: Szekszárdi JokersMAFC Martos (17.00 óra, tanítóképző főiskola). Vasárnap Labdarúgó NB II: Szekszárd-Baja (15.00 óra) Asztalitenisz: Sárköz-kupa országos ranglistaverseny a városi sportcsarnokban (9.00 óra). Szevasz-kupa A Szekszárd-ESMTK (1-0) mérkőzésen munkatársunk a következőképpen értékelte 0-6-ig az SZPSE játékosainak teljesítményét: Mausz (3) - Szabó P. (2), Dzsinovics (3), Temesvári (3), Nagyfalusi (3) - Gazdig (3), Kvanduk (1), Rupa (2), Mészáros (2) Varga (2), Babai (1). Ahogy egy még ereje javában levő élsportoló a barcelonai olimpia zárónapja után már Atlanta jegyében cselekszik; ehhez hasonlóan már négy éve a Felkelő nap országára, Japára gondol és tesz azért, hogy oda eljuthasson Zalakovicsné Kovács Klára szekszárdi veterán futóatléta. Még néhány nap és az „ő olimpiai lángja" is fellobban. A várakozás után már a vágyako

1 zás bizsergető érzése munkál benne. A civilben földrajz-biológia szakos tanárnő, az Elixír Egészségvédő Kft. egyik tagja, egykori élsportoló képtelen volt a hagyományos módon távolmaradni sportágától. Kellenek számára a nagy megméretések, az éles helyzetek, a világ veterán atlétái számára megrendezett világversenyek. Olyan amilyen legutóbb az Államokban megrendezett világbajnokság volt. Négy év egy veterán atléta életében sem kis idő, Klári ezalatt jól felfogott érdekében a futáson belül profilt váltott. Egy jó ideje már csak hosszú távokat, félmaratonikat fut és tízezer méteren áll rajthoz Japán egyik déli szigetén a jövő héten sorra kerülő világbajnokságon. Nosztalgiája nem kicsi egykori sikerszámai, a 800-1500 méter iránt. Veteránként is sikerrel debütált az Államokban: 800-on (2:18:05-ös idővel) ötödik, míg 1500-on (4:45:34) az igen előkelő negyedik lett. Felettébb izgalmas: mi lesz hoszú távon? - A váltást meg kellett lépnem. Nincs annyi idő és energia, hogy a 800-al és az 1500-al úgy tudjak foglalkozni, hogy az általam kitűzött célokat elérjem. Résztávozni kell, amit este nem lehet, s ott a sérülésveszély isjóval nagyobb. Egyszerű, rövidebb távú utcai futóversenyekkel kezdtem, majd eljutottam egészen a maratoni távig. Váltóban már teljesítettem a BudapestBécs 340 km-t. Természetesen minden „Japán jegyében", ahhoz igazítva történt. - Mennyire tudtad felgyorsítani magad, mint egykori villámléptű középtávfutó a tízezerre, Japánban mennyit szeretnél futni? - Jó lenne hozni egyéni legjobbamat (37 perc 50 másodperc), amit Tapolcán futottam. Ez az eredmény egyébként az USA-ban a hat-nyolc helyek egyikére lett volna jó. Nincsenek illúzióim. Ezen a távon nagy a konkurencia, az 5-10. helyek egyikére várom magam. Hiába no, én csak négy évvel lettem öregebb, lehetnek olyan nálamnál négy évvel fiatalabbak, akik esetleg nemrég fejezték be az aktív versenyzést. Az ilyen témájú riportkészítés elmaradhatatlan velejárója, hogy az alany nemcsak hangsúlyozza a kalandot lehetővé tevő szponzorokat, hanem egy „skiccen", papírlapra avagy fecnire felírva át is nyújtja a hiánytalan listát. Ez most elmarad. Négy évvel ezelőtt még KlárinS^ is volt felírni valója, de most - leszámítva a valamicskét jelentő 15 ezer forintos önkormányzati támogatást - önerős vállalkozás lesz. Ekkora spórolást, anyagi áldozatot nem a szokásos turisztikai és sportélmények érdekében vállal. - Földrajz szakos tanár vagyok, most már tapasztalatból mondhatom: egészen más például Amerikát tanítani, hogy voltam a Szikláshegység láncai között, vagy láttam a vulkáni kráterekben összegyűjtött vizet, vagy New Yorkról úgy beszélni, hogy valamennyire ismerem is. Az átlagosnál jobb megismerés érdekében ezekre az utakra rászervezek. Most sem csak a stadionba megyek futni. Az Alisca Patent ügyvezető igazgatója, ^fe már járt Japánban, a segítségeimé sietett: tőle megkaptam egy japán gyógyszerész házaspár címét, akik szívesen látnak. Nagyon izgat a keleti természetes gyógymód, a táplálkozás témaköre, melyek a tanításhoz, az Elixírhez is kapcsolódnak. És felettébb izgat - az itt is feltáruló természeti csodák mellett a gazdasági csoda mögötti japán embertípus. ra távozott, de a többiek a megyebajnokság megnyerésére felvértezve a helyükön vannak. Megoldani látszik az alább említett edzőkérdés is: a megyei kézilabdás berkekben jól csengő Teimel Lajos nevű simontornyai el-, vagy felvállalta(?) a csapatot. - Kezünkre játszott az a dolog, úgy néz ki, Lajos szekszárdi lakossá is válik a közeljövőben. Ő képes lehet arra, hogy csapatot csináljon, ugyanakkor a közénk csapódó tehetséges fiatalokra is odafigyeljen. Szóval bizakodom, hogy az ezredfordulóig nem a lassú kimúlás, hanem az araszolva előrelépegetés veszi kezdetét... Sikertelen kirándulást, ha úgy tetszik kalandozást tett a Tolnatej férfi kézilabdacsapata a hőn óhajtott NB IIben. Amitől önmaguk szórakoztatásán túlmenően a csapat nagy öregjei - igaz titkon - a férfi kézilabdás hagyományok feltámasztását is remélték. A kiesés jelzi : idáig nem jöttek be a dolgok. A csapat másik anyagi támaszának számító Karta Kft. impozáns, „patak feletti" irodájában a ma is aktív Budai Bélával, a férfi kézilabda sanszait latolgatjuk. A kézenfekvő kérdések megfogalmazása előtt óhatatlanul felvetődik bennem: jobb lenne-e a mai helyzet, ha az utolsó NB Il-es fordulóban a SíBundázhattak volna... montornya úgymond megyei érdekekre tekintve „lefekszik" a Tolnatejnek, amely ha bundával is, de bentmarad az NB II-ben? Azt hittem, totálisan tabu témát feszegetek, de a csapatkapitány-szponzor veszi a lapot. - Nézd, a segítőkész Simontornyát könnyű lett volna táncba vinni, de nem láttuk az értelmét a dolognak. Éles, újfent értékmérő meccset akartunk - az önámítás helyett. - De mi volt a fo oka annak, hogy a högyészi, ezen a szinten nem akármilyen légió hathatós segítségével is könnyűnek találtattatok? - Ezekkel a játékosokkal bent kellett volna maradni. De a vajúdásaink során nem váltunk csapattá. Ma már tudom az okát: a súlyánál fogva kisebb jelentőséget tulajdonítottunk az edzőkérdésnek. Nem mindegy, hogy ki csinálja s az sem közömbös: van-e tekintélye, hallgatnak-e rá a többiek? - A négy hőgyészi (Kecskés, Barabás, Teimel J., Drüszler) Simontornyá-