Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-15 / 32. szám

8 , szekszárdi fASARNAP 1993. AUGUSZTUS 29. 8 A gyerek egy hirtelen mozdulattal földre lökte a lázmérőt. Mint ahogy lenni szokott, a hőmérő ripityára tört. Mivel beteg, nyűgös gyerekről van szó, az anyai pofon elmaradt. Szomszédasszonyom megadó beletörődéssel ment a söprűért, lapátért és az üvegcserepeket, az apró higanygolyókat a szemetesvödörbe zúdította. Várjunk csak, mondta, a higany gőze állítólag mérgező, jobb lesz, ha rögtön levisszük a szemeteskukába. A hétköznapi jelenet akkor nem, később gondolkoztatott el. A mérgező anyagot levittük a szemeteskukába, és ezzel letudtuk a dolgot. Ha követjük az útját, napokon belül a szeméttelepre kerül néhány csepp higany. A szemetesautó a többi szeméttel együtt leborítja, majd később, ha a térség megtelt, földtakaró kerül rá és az idők végeztéig ott marad. Jöhet eső, hó, a higany már a földbe került, a csapadék egyre lejjebb mossa, idővel visszakerül az ivóvizünkbe. Ugyan már, néhány csepp higany nem fertőz meg egy várost, mondhatnánk és ez tulajdonképpen igaz is. De vajon egy városban hány lázmérőt törnek el évente? Mennyi veszélyes anyag kerül csak a háztartásokból a szeméttelepre? Mit tesz ellenünk, utódaink ellen az a szemét, amit megsemmisíteni nem, csak elföldelni tudunk? Mert a példákat vég nélkül lehetne folytatni. A kidobott gyógyszerek garmadáitól, a legkülönfélébb műanyagokon keresztül a növényvédő szeres zacskókig, dobozokig. Pokolgép felett járunk, ha a hatását most nem is érezzük. A régi Köjál, ma ÁNTSZ szakemberei, a környezetvédelemmel foglalkozó más szervek számtalan vizsgálatot végeztek, végeznek arról, hogy az ipari üzemekből milyen veszélyes hulladékok kerülnek ki. Nagy tételekről van szó, indokolt az odafigyelés. Ám azt még senki sem vizsgálta, hogy a háztartásokból mennyi veszélyes hulladék kerül ki. Persze, itt kis tételekről van szó. De a sok kicsi sokra megy igazsága ezúttal is helytálló. * A szekszárdi önkormányzat műszaki előadója, Ribling József mondja: - A Héliosz Kft. üzemeltetésével két kukásautó dolgozik a városban. Egész héten folyamatosan szállítják a szemetet, naponta többször fordulva. Az egyikbe tíz köbméter, a másikba, mert az tömörítővel is ellátott, harminc köbméter szemét fér egyszerre. - A gépek a Keselyüsi út mellett leborítják a szemetet. Mi lesz a további sorsuk a felgyülemlő szeméthegyeknek? - Géppel elterítik, és ha egy terület megtelt, földtakaró kerül rá. A mi gondunk nem is ez, hanem, hogy a város egyes pontjain illegális szemétlerakó telepek alakulnak ki. Ezt később a város költségén kell elszállíttatnunk. Az építési hulladéktól a dögökig mindent leraknak a közterületre és otthagyják. Ennek elszállítása évente másfél-kétmilliójába kerül a városnak. Szegénységünkkel is magyarázható, hogy mérgezzük magunkat. Mert kétségkívül gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy odafigyelhessünk az apró, még szemet nem szúró, de a környezetet szennyező dolgokra. Láttam árokparton olajcserét végző autóst, aki a fáradtolajat a fűbe csurgatta. Elvileg el kell ítélni a cselekedetéért, mert erre vannak szakműhelyek, ha mégis házilag végzi, akkor a fáradtolajért a benzinkutaknál még fizetnek (fizettek?) is. De, ha végiggondoljuk, mennyibe kerül az olajat elvinni a kúthoz, az elhasználódott akkumulátort a MÉH-be, lehet, hogy olcsóbb a szemétbe dobás. Igen, el lehetne végezni, végeztetni az olajcserét a szakműhelyben, ahol egyben, nagy tételben gyűjtik a lecserélt olajat. De az pénzbe kerül. Tehát a szegénység környezetszennyező. Hogy ez hosszú távon mibe kerül, ma még nem tudjuk. Csak sejteni lehet, például abból, hogy egy-egy volt szovjet laktanya megtisztításánál milyen hatalmas összegekről beszélnek. A háztartási szemét eltüntetésének megfelelő technológiája ismert. Nyugaton számtalan szemétégetőmű működik másodlagos energiatermelése által hasznosan. Az elégetett anyagokból hőt állítanak elő, a különválasztott papír-, fémhulladék újra felhasználható. Nálunk tudomásom szerint egyetlen, a budapesti szemétégető létezik. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország szemetét elföldeljük. Fölötte járunk és csak reménykedhetünk, hogy a közeljövőben ez a „technológia" nem üt vissza. Tudom, sokfelé, sok mindennel próbálkoznak, mérsékelendő a bajt. Vannak már olyan szeméttelepek, amelyek alját agyagpaplannal bélelik, hallottam már fóliázott szeméttelepről is. Arról viszont nem szól a fáma, hogy vizsgálták-e, hogy a bélés mikor repedezik, sz^^ kad-e a fólia, ezáltal a termőföldl^P szivárogtatva a szennyező folyadékot. A lerakásos módszer - mint megtudtam a környezetvédelmi szakemberektől - környezetvédelmi és közegészségügyi szempont-