Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-15 / 32. szám

1993. AUGUSZTUS 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 ból megfelelő. Vízvédelmi szempontból természetesen nem, de erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Kényelmetlen lenne egy ilyen vizsgálat. Talán még az intézkedés szükségszerűségét is igazolná. Na de miből? Erre a kérdésre e sorok írója sem tudja a választ. * A főorvosnő pontos adatokat ismer. Dr. Kiss Mária városi tiszti orvos, az ÁNTSZ megyei egészségvédelmi osztályának vezetője szerint a városban évente harmincötnegyvenezer köbméter szemét keletkezik. - Mennyi ebből a veszélyes hulladék? - kérdeztük. - Az összetétele különböző ^pondja. - Vizsgálataink szerint az utóbbi időben csökkent a szemét szervesanyag-tartalma, nagyobb arányban fordulnak elő a műanyagok, a különböző papírfélék. De nagyon sok egészségkárosító anyag is kerül a szemétbe. - Például mi? - Ezek általában közvetett módon hatnak. Bekerülve a talajba károsítják azt, majd a vizeket, így közvetve pedig az embert. - Tehát eltemetjük, eljut a felszíni vizekhez, idővel pedig a mély furatú kutakba is? - Sajnos, nem is kell olyan mélyre mennie, mert ott a környéken sekély furatú kutak vannak. ^ - Tehát a szemét megnyugtató kezelése megoldatlan kérdés? - Egyelőre igen. Vannak próbálkozások, Pakson is készítettek bitumenaljzátú szemétgyűjtőt, de ezek előbb-utóbb megtelnek. Az igazi megoldás az lenne, ha a szemetet szelektíven gyűjtenék, a lakosság eleve felelősséget vállalna, hogy a veszélyes hulladékokat külön tárolja, gyűjti. A kiskertmozgalom is csak ez ellen van. Jelenleg minden belemegy a szemétbe. - Mit tudnak önök, szakemberek tenni? - A város kihelyezett a Remete kápolna közelébe egy nagy konténert, hogy a szőlőkből jövő kistermelők oda tehessék a szemetet, egyébként ez sikeresnek tűnik, azóta oda dobják a vegyszermaradékos göngyöleget. -És az a konténerből hova kerül? - Ki a városi szeméttelepre. Ugyanúgy, mint a többi hulladék. Tehát környezetvédelmi szempontból alig tettünk valamit. Változtatni kellene, de ennek még a csírái sem láthatók. - Mit kellene tenni? - A szelektív szemétgyűjtés az egyetlen járható út. így lehetséges csak az, hogy a veszélyes hulladékot olyan helyszínekre szállítsuk el, ahol biztonsággal lehet ezeket megsemmisíteni. - Van már ilyen kezdeményezés? - Elsősorban a diákok köreiben. Akciókat szerveznek az akkumulátorok, más szennyező anyagok összegyűjtésére. Vannak már alapítványok, amelyek vállalták, hogy ezeket a veszélyes hulladékokat átveszik. - Önök, mint hivatal, mint bírságolásra is jogosult szerv, mit tudnak tenni? - Nem állhatunk ott minden szemeteskuka mellett, hogy figyeljük, ki dobja bele az elhasznált szárazelemet, az elöregedett gyógyszert. De ez nem is lehet cél. A nagyobb baj, hogy ennek a közegészségügyi veszélye nincs a köztudatban. Az emberek félnek a szalmonellától, a fertőző betegségektől, de hogy egy vegyi anyagnak hosszú távon milyen lehet a hatása, az nem érdekli az embereket. - Lakásonként, másutt lépcsőházanként három-négy kukára lenne szükség a szelektív gyűjtéshez. Most a különböző gyűjtőautókról ne is beszéljünk. Megoldható ez? - Ezek a kukák rontják a városképet. A jelenlegiek is csúnyák, deformáltak. Már a várostervezésnél kellett volna megfelelő helyekről gondoskodni. Másrészt a szeméttároló edényeket is lehetne esztétikusabbra tervezni. De a legfontosabb, hogy ezeket rendszeresen mosni, fertőtleníteni kellene. A környékét rendben kellene tartani. Ez a lakók dolga lenne, de senki sem törődik ezzel. - Nincs megoldás? - Az általános iskolai oktatásban, felvilágosító munkában bízunk. A gyerekek, ha megértik, egykor felnőttként is tesznek a környezetvédelemért. A másik a gyakoribb lomtalanítási akció lenne. Évente egyszer kevés. Bár itt is a gond változatlan. Elviszik a szemetet, de hova teszik le? Ugyanoda. A Héliosz Kft. az új szeméttelep építésére a PHARE Alapítványhoz is pályázatot nyújtott be. Ebben tételesen felsorolják a városban keletkező szemét összetételét. Ebből derül ki, hogy a keletkező szemét harminc százaléka bioanyag, papírhulladék hat százalék, az üveg 2,5, a kemény műanyag kettő, a puha négy és fél százalék ezek nem bomlanak le soha. Ráadásul a felmérés óta az arány csak romlott, hisz rengeteg gumiabroncs kerül be az országba, már eleve rossz állapotban. Rövid ideig még használják és végleg itt marad. A fémtartalmú hulladék kétszázaléknyi, a maradék közel ötven százalékba pedig minden beletartozik. A veszélyes anyagok is. Mostanában alig találunk olyan falut, ahol nem nitrátos a kutak vize, ahol nem veszélyezteti a csecsemők egészségét, életét. A megoldást, a látszatmegoldást megtaláltuk. Jött a zacskós ivóvíz. (Mellesleg a műanyag zacskó eltüntetése csak növeli a gondot.) Hogy mibe kerül a zacskós ivóvíz? Társadalmi szinten sokba. Nagyon sokba. Csomagolni, szállítani kell az egészséges ivóvizet, vagy félmilliós költséggel mély furatú kutat fúratni. Erre pénzt kell teremteni és a legtöbb helyen előbb-utóbb lesz is pénz. De hogy a háztáji istállókból hova folyik a trágyáié, hogy egy-egy kisgazdaságból, háztartásból mennyi veszélyes hulladék, fertőző anyag kerül a talajba, szennyezve az ivóvízkészletet, azt nem vizsgáljuk. Csak éppen „isszuk a levét". Vagy fizetjük a zacskós víz árát. Amíg van honnét a zacskóba tiszta vizet tölteni! TAMÁSI JÁNOS Fotó: - ka *