Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-18 / 28. szám

8 SZEKSZÁRDI 1993. JÚLIUS 18. A ház, amely június 20. és július 30. között a Szekszárdi Nemzetközi Művésztelep otthona, szerényen megbújik a Pollack utcai sarki kocsma és a szerelőműhely szomszédságában. A telep életrehívója, megvalósítója Szatmári Juhos László szobrászművész. magánmecenatúra kialakulása előtt egy szekszárdi szobrász nagy fába vágta a fejszéjét. Amikor mindenki a pillanatok ura akart lenni, csak hosszú távon végiggondolni érdemes elképzelés megvalósításához kezdett. Szatmári Juhos László művésztelepet akart létrehozni - magánerőből. „Hagyd rá, ő tudja, mibe akar belebukni" - Létezik egyáltalán az országban magánművésztelep? - Egyetlen ilyenről tudok: Eger környékén működik egy tűzzománcfestő művésztelep. Ez azonban kevésbé költséges, mint egy szobrász-alkotótelep. Évek óta munkál bennem a gondolat, hogy ha építek, nem kell sokkal több, hogy kicsivel nagyobb, kicsivel felszereltebb legyen - s másoknak is műhely lehessen. Már több mint tíz évvel ezelőtt, a műteremlakások építésekor is azt mondtam, ne aprózzuk el az erőnket, építsünk közösen valamit. - Akkor ez nem sikerült... - De most, itt a Pollack utcában igen. Minden együtt van, ami egy szobrászműhelyben kell: formázásra közös műterem, szerszámok, öntési lehetőség... - S egy tágas étkező és kellemes pihenést nyújtó aprócska szobák. Kik segítettek mindezt „összehozni"? - Az anyagiakban - főleg a kezdet kezdetén - szinte teljesen magamra voltam utalva. Később a várostól kaptam támogatást és a vállalkozói központtól. A JL megyében, a városban élő művészek régi, sokszor megfogalmazott vágya volt egy alkotótelep létrehozása. Tanúi lehettünk néhány kezdeményezésnek: Kölesden, Tengelicen, sőt a nyolcvanas évek elején egy rövid ideig pesti grafikusok részvételével Szekszárdon is működött művésztelep. Úgy tűnt, az elmúlt évek változásai ismét az álmok, a vágyak távolába taszították a közösségi alkotás állami dotációval megteremtett lehetőségeit. Az állami mecenatúra megszűnése után, a - S a kollégák? - Nagyon jólesik, hogy voltak, akik tanácsot adtak, s izgalmasnak találva eljöttek és jelenlétükkel is támogatják ezt a kezdeményezést. Persze olyanok is akadtak, akik csak legyintettek: hagyd rá, ő tudja, mibe akar belebukni. Összkomfortos művésztelep - Kik az „első fecskék"? - Külön öröm számomra, hogy már induláskor nagyon jó csapatot sikerült összehozni. Ligeti Erika szobrászművész Szentendréről, Gáti Gábor Pestről, Snejana Simeonova Szófiából jött, Gyarmathy János Marosvásárhelyről érkezik. ^ - Kedves Ligeti Erika, úgy tudom, ön „rutinos" müvésztelep-látogató. Kambodzsától Németországig számtalan szimpozionon vett részt. Milyennek képzelte a Szekszárdi Nemzetközi Művésztelep első szezonját? - Évekkel ezelőtt Csehszlovákiában már részt vettem egy induló művésztelep munkájában. Ott egy gimnázium épületének második emeletén laktunk. Reggel a melósok ajtócsapkodására ébredtünk, csak úgy döngött az épület. Ez jeladás volt számunkra. Kolléganőmmel uzsgyi, mezítláb rohantunk az alagsorban lévő egyetlen zuhanyozóba és mellékhelyiségbe. Ha a melósok értek oda először, ugrott a mosdás, mert beültek és délig ott olvasták a Lude Pravót. Mégis szívesen emlékszünk vissza az ott töltött napokra. Talán j Gyarmathy János Marosvásárhelyről érkezett