Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-18 / 28. szám

1993. JÚLIUS 18. 505 , SZEKSZÁRDI VASARNAP mondanom sem kell, hogy ah­hoz képest ez egy összkomfortos művésztelep. „Nekem ez egy paradicsom" Snejana Simeonova Szófiában végzett a művészeti akadémián. Könnyed eleganciájú szobraival hazájában is jelenség. Keze egy lélegzetvételnyi időre sem pihen. A többiek bámulattal nézik, hogy reggeltől késő éjszakáig mintáz, formáz. Keze alatt az esetlen anyag repülni tanul, a durva tö­meg csipkévé formálódik. Szűk­szavú válaszaiból annyi kiderül, jól érzi magát. - Nekem ez egy paradicsom, itt lehet dolgozni. • Egy szobrászművésztelep edményességét nagymértékben meghatározza, hogyan sikerül az öntés. Ha nem folyik ki a bronz, a művész könnyen azt mondja, no, ide sem jövök többet. De ha valami szakmai bravúr születik, annak is gyorsan híre megy. A művésztelep két öntőmestere Mrenko Zoltán és Sill Sándor. Mrenko Zoltán tíz éve a nyíregy­házi művésztelepen dolgozik, a viaszveszejtéses öntés a kisujjá­ban van. - A viaszból rendkívül érdekes dolgokat lehet csinálni. Szeren­csém volt, mert Nyíregyházán a legjobbaktól, így Győrfi Sándor szobrásztól tanulhattam a szak­át. Az elmúlt egy évtized alatt olyan művészekkel dolgozhat­tam, mint Vigh Tamás, Ligeti Erika, Kiss György. - Nyíregyháza elég távol esik Szekszárdtól. Hogyan került ide? - Amikor a művésztelepen ná­lunk járt Juhos Laci, látta, hogy dolgozom, meghívott, s én szíve­sen jöttem. - Pedig máshová is hívták... - Igen, Körmöcbányára pél­dául már régi ismerősként járok vissza. Sőt, most a társaságot is elcsaltam az éremkiállításra. Japánból is jönnének Ismét a házigazdához fordu­lok: - A művésztelep programjáról én inkább csak a baráti beszélgeté­sek során értesültem. Milyen szóró­anyag, reklám kisérte az indulást? - Nem volt ilyen. Egy-két helyre küldtünk tájékoztatót, de a legtöbbet a pletyka segített. - ??? - Még alig indultunk el, máris híre ment a dolognak. Épp a na­pokban kaptam Japánból egy le­velet, hogy onnan is jönne egy szobrász. - Hogy alakul egy nap rendje? - Reggel nyolctól éjjel háro­mig egyhuzamban dolgozunk. - Kirándulás? Városnézés? Pin­ceprogramok? - Pinceprogram, városnézés? Tegnap a betonkeverő üzem Mrenko Zoltán öntőmester a nyíregyházi müvésztelepröl Észrevétlenül repül az idő. Az asztalok kivetik magukból az elsza­kadni nem tudókat. Már egy óra sincs hátra a napból. Simeonova otthagyja szobrait, vacsorához terít. Egy nap ismét véget ért számára a „paradicsomban". - csóti ­Fotó: - kafi ­- Lesz katalógu­sunk, s már az első alkalom után szeret­nénk kicsit megmu­tatni magunkat Szek­szárdon. Később az itt maradó anyagból kialakuló gyűjte­ményt jó lenne minél több helyen bemutat­ni. Úgy tűnik, lehető­ségünk is lesz rá, mert például Pesten, Nyíregyházán, Szol­nokon már most ér­deklődnek a művész­telep iránt. Az alkotótábor egyik „legizgalmasabb" pillanata az öntés sóderdombjánál voltunk kavicsot gyűjteni! Elnézem a megmintázott szobrokat. Egyik-másik szinte a kezembe kívánkozik. Az asztalo­kon ötletek, tervek egy-egy meg­valósítandó munkához. Gáti Gá­bor elmélyülten ta­nulmányoz néhány növényt, Simeonova még igazít valamit szobrán, Ligeti Erika a teremtés csodáiba avat be. Szatmári Ju­hos László már a holnapra gondol: Ligeti Erikával és alkotásaival évek óta találkozunk Tolnában

Next

/
Oldalképek
Tartalom