Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-18 / 28. szám

1993. JÚLIUS 18. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 3 A magyarok ősha­záját sokan, sokfelé keresték. Mi még úgy tanultuk, hogy a Volga és a Káma fo­lyó találkozásánál volt... - Biztos, hogy nem. A magyar­ság idegen Európában. Ami ide­gen itt, az a finnugor, a türk és az iráni elem. Vonatkozik ez nyelvre, szokásokra, zenére egyaránt. Ha a magyarság eredetét akarjuk meg­határozni, ebbe a három irányba kell haladni. A Káma vidéke kuta­tott terület. Tény, hogy átmeneti­leg voltak ott magyarok, de ezen térben és időben tovább kell menni. - Visszafelé? - Igen. Antropológus vagyok, ha a magyarság testalkatát nézem, akkor finnugor elem benne mind­össze 0,5 százalék. Ennyi volt a honfoglalók korában és ma is kö­rülbelül ennyi. Ezzel szemben har­• pcöt százalék a türk elem, én ezt utat választom. Egyébként Kö­rösi Csornától Vámbéry Árminig nagyon sokan ide indultak, belső Ázsiában keresték az ősmagyarok hazáját. Ez az iráni részre tett ere­det sokáig tabutéma volt nálunk. A honfoglaló magyarok előtt bejöt­tek a Kárpát-medencébe a lovas nomád irániak, a szarmaták, bejöt­tek a szkíták és a honfoglaló ma­gyarok is nagyon sok iráni, szkíta elemet vettek fel, 1235-ben pedig jöttek a jászok. De erről nem be­széltünk, az iráni magasfóld tabu­téma volt. Azt mondták ez sume­rológia, fasiszta kutatás. - Ezek szerint László Gyula kettős honfoglalás-elméletének van igaza? - László Gyula tulajdonképpen Nagy Gézának 1896-ban megje­lent kettőshonfoglalás-elméletét • legítette fel, ugyanis a múlt szá­ig, pontosabban az 1840-es évekig minden tankönyv azt írta, a magyarok három hullámban népe­sítették be a Kárpát-medencét. Mint Attila hunjai, mint avarok és mint Árpád magyarjai 895 és 96­ban, hozzájuk költöztek az emlí­tett jászok, 1246-ban pedig a ku­nok. - Tehát Árpád magyaijai már magya­rokat találtak itt? - Inkább úgy fogalmaznék, olyan népeket találtak, amelyek­nek a kultúrája hasonló volt egy lo­vas nemzet kultúrájához, a nyel­vük hasonló volt, megértették egy­mást, szellemi, tárgyi kultúrájuk ­tehát népművészetük, ötvösmű­vészetük - szintén hasonló volt. László Gyula nagy érdeme, hogy volt bátorsága ezt akkor is hangsú­lyozni, amikor az akadémia által elfogadott és dogmának kikiáltott nézet a finnugor elmélet volt. Ne­héz időkben vállalta ezt. Manapság már könnyű elméleteket gyártani, ma gondolati szabadság van, no nem a tudományos akadémián, hanem a közéletben. László Gyula nagyon sok tanítványa akadémi­kus lett, kivéve őt magát, aki vi­szont toronymagasan fölötte áll mindegyiknek. - Mégsem értem miért pont a finn­ugor eredetet kiáltottuk ki egyediili üd­vözítőnek... - Egész őstörténetünk sarkala­tos hazugsága, hogy a nyelvre ve­zették vissza a kutatást, azon belül sőt a koronázó paláston, a nagy­szentmiklósi aranyleleten is ott van vagy a honfoglaló magyarok mellkorongján, tarsolylemezein is látható. Belső-ázsiai, a Taklama­kán peremvidékén őshonos nö­vény. Onnét lett a magyar népmű­vészet egyik alapmotívuma, mint a szekfű, a gránátalma és a páva. Ezek finnugor területen sohasem voltak, nem élnek meg. De ugyan­így le lehetne vezetni a hazugságot Pörkölt és őstörténet Kiszely István antropológus 1932-ben született Budapesten. Bencés gimnáziumban érettségizett 1950-ben, ezzel egy idő­ben fejezte be a zeneakadémiát orgona tanszakon. Ezt köve­tően katolikus teológiát végzett Pannonhalmán, 1955-ben nem vették fel az egyetemre, egy évvel később ugyan felvették, de mivel a forradalom idején mentősofdrként tevékenykedett (11 autót lőttek ki alóla) eltávolították az egyetemről. Két évvel ké­sőbb került vissza, az Eötvös biológia-földrajz szakát végezte, m^jd orvosi tanulmányokat folytatott. A Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetében dolgozott 1964-től huszon­nyolc éven keresztül. Közben szinte minden földrészen dolgo­zott, tanított. Két éve önszántából hagyta ott az akadémiát, mert őstörténeti kérdésekben és a Petőfi-ügy kapcsán ellentét­be kerül az akadémia vezetőségével. Huszonkét könyve, ötszáz szakcikke jelent meg. Jelenleg a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségén dolgozik. is néhány finnugornak ismert szó­ra. Egy népet nemcsak a nyelve, hanem testalkata, szellemi és tár­gyi kultúrája határoz meg. Bizo­nyos elemeket tudatosan nem volt szabad hangoztatni. Ilyen például a tulipánmotívum. Nekünk úgy ta­nították, hogy II. Szulejmán hozta be Magyarországra, innét került Hollandiába, ott kinemesítették, majd elterjedt egész Európában. De ha megnézzük a magyar kirá­lyok, harmadik, negyedik Béla zászlóit, ott van a tulipánmotívum, a hiedelemvilágunk vagy a zenén­ken keresztül is. - Professzor úr, öntől hallottam elő­ször, hogy az étkezési szokásokon, a fö­zéskultúrán keresztül is lehet az ősi ere­detet keresni... - A lovas nomád, tehát állandó mozgásban élő népek kultúrája sokkal fejlettebb, mint a letelepült egy helyben élőké. Meg kell tanul­niuk például a különböző élelmi­szerek tartósítását. Míg a letelepült ember a ház körüli jószágot eszi, a nomád, ha vadhoz jut, gondol a holnapra is. Nálunk ételtörténész sohasem volt. Nemrég települt ha­za Szeibert Gyula ételtörténész, aki a Világ Gasztronómiai Taná­csának a főtitkára. Szerinte csak meg kell nézni az ételeinket. A da­rabolt, fűszerezett ételek - klasszi­kus példa a pörkölt - csak ránk jel­lemzőek, illetve Belső-Ázsiában, a Góbi sivatag határán élőknél for­dulnak elő. Ott én is ettem ilyet. Az európaiak egyben megsütötték az állatot és utána darabolták. A pör­költ ázsiai eredetű. - Mostanában nagy divat magyar­kodni. Professzor úr szerint, antropoló­gusszemmel ki a magyar? - A magyarság kérdésében és a Kádár-korszakban sem voltam jó, mert a belső-ázsiai eredetet firtat­tam, és most sem vagyok jó, mert a keleti szálat bogozom, amikor mindenki nyugathoz dörgölőzne. Elfeledve, hogy Európában akkor leszünk elfogadottak, ha új szint viszünk be. A valóság a következő: Árpád magyarjai háromszázezren voltak, amikor bejöttek akkor ugyancsak háromszázezer lovas nomád avart találtak itt és az újkő­kortól itt élő őslakosság száma is ennyire tehető. Tehát Árpád népe kisebbségben volt, már a másik egyharmad - a szaoromata, szar­mata hun, avar népesség is keletről jött, mentalitásban, kultúrájában közel állt a magyarokhoz. Nem va­gyunk tehát indoeurópaiak, de nem vagyunk szlávok sem. Behoz­tunk háromféle idegenes elemet ­a türk, egy finnugor réteget, amit az átmeneti szállásterületeken vet­tünk fel és a harmadik, a taurid-pa­miri elemet. Ez az az iráni elem, amely az Alföld magyar paraszt­jain, az egykori kubikusokon ma is fellelhető. Tehát, és ez megint nem lesz népszerű, azok az igazi ősmagyar elemek, amelyek az eu­rópai embertől megkülönböztet­nek bennünket, amelyek itt Euró­pában idegen elemek. - önt nagyon sokan támadták. Ösha­zakutatásáért, a Petőfi-ügyben és még sorolhatnám. Néha útszéli hangon, és mégis szinte sohasem válaszolt. - Most kissé vulgáris leszek. Ha az utcán a kutyák megugatnak, ak­kor sem ugatok vissza, mert nem vagyok kutya. Mindig a magyarsá­gért dolgoztam, az őstörténetet kutattam a legjobb meggyőződé­sem szerint. Es mindig az igazsá­got kerestem. Azok az emberek, akik életükben össze-vissza hazu­doztak, a széljárást figyelve változ­tatták a véleményüket, azoknak szörnyű kellemetlen lehet, hogy én mindvégig ugyanazt mondtam, önzetlenül a tiszta magyarságért, az igazságért dolgoztam. Talán ezért támadnak időnként olyan va­dul... - Köszönöm a beszélgetést. TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom