Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-11 / 27. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. JÚLIUS 11. Prokopot, Hoenesst nem csak fényképről ismeri Európai formátumú sportmenedzser A Eurosport Szépe verseny menedzsereként is ismerik Darnay Józsefet, mellette Kolozsi Ágnes az idei győztes Némi maliciával azt mondanám: úgy alakulgatnak a Szigmánál a dol­gok, mint „púpos gyerek a prés alatt". Egy meglett, javakorabeli férfi ül ve­lem szemben a klub sportirodájában Darnay József nem szemináriumokon sajátította el a menedzserkedés forté­lyait, hanem az életből. Elöljáróban legyen elég annyi a Szigma-Szekszárd frissiben beiktatott önálló főállású menedzserétől: ideér­kezéséig csaknem húsz évet töltött el a német sportban és üzleti életben. Aki olyan kézilabdás „kiskirályokat", mint Prokopp vagy Gerlach, nem csupán fényképről ismer. De ha szembe jönne vele a müncheni Sabe­ner Strasse-én olyan formátumú egy­kori futballvilágsztárból lett me­nedzser, mint Uli Hoeness, nem biz­tos, hogy ő köszönne először. - Darnay úr! Ha bepillanthatnánk útlevelébe vagy igazolványába, az ál­lampolgárság rublikában mit talál­nánk? - A nagy Jugoszlávia felbomlása után nem kis fejtörést okozott: mi le­gyek, végül is a horvátot választot­tam. De nagyon remélem, hogy az igazi, a magyar is meglesz, az első lé­péseket már megtettem. - Hogyan lett egyáltalán sportme­nedzser? - Meghatározó volt, hogy fiatal koromban a sportban szinte minden­evőnek számítottam: birkóztam, atle­tizáltam, kosaraztam, kézilabdáztam. Németországban éltem, miután abba­hagytam az aktív sportot kézilabda­edző lettem. Ezen a pályán eljutot­tam a Bundesliga kettőig, a Freiburg­nak voltam a trénere 1982-84 között, majd '87-88-ban VfB Giessen másod­edzője. - Utána lett menedzser vagy ez idő­szak alatt már voltak ilyen irányú am­bíciói? - Már edzősködés alatt tervezget­tem a jövőt, nyitottam egy irodát ­még a vasfüggöny létezése idején -, melyben magyar, horvát játékosokat közvetítettem nyugati csapatokhoz, valamint edzőmérkőzéseket, táboro­kat szerveztem. így tulajdonképpen véletlennek köszönhetem - bár utó­lag nézve, inkább sajnos -, hogy ösz­szejöttem a Debrecen női csapatával, minekutána teli reményekkel e klub menedzsereként haza is tértem. Köz­vetítésem révén jutott ki külföldre a Török, a Tóth, a Nagy, de én adtam el Hollandiába a legmenőbbnek szá­mító „spilérüket" Szilágyi Katit. - A debreceni Loki az elmúlt évek­ben majdnem Európa csúcsára jutott: kétszer szerepelt KEK-döntöben. Ebben milyen szerepet tulajdonít saját magá­nak? - A látványos kibontakozásban nincs meghatározó szerepem, hiszen a régi időszakban jó kapcsolataik ré­vén megtudták vásárolni a legjobba­kat, s ezekből jó kis csapatot hozott össze Komáromi Ákos. Persze az, hogy jól el tudták adni a fentebb már említett játékosokat, volt érdemem. No és az sem lehet közömbös, hogy összehoztam őket egy sportszergyár­tó céggel, amely tetőtől talpig felsze­relte a csapatot. - Hasonló gigászi feladat vár önre, nem kevesebb, mint az élvonalhoz szükséges cirka 12 millió forint megte­remtése... - Erről van szó, de nem feltételek nélkül. Olyanokkal például nem ke­ressük a kapcsolatot, akik letesznek Mire e sorok megjelennek, már az is kiderülhet, hogy kell-e a címbeli kérdőjel vagy sem. Pénteken - jóval lapunk zárta után - futballfórumot tartott a Szekszárdi Polgári SE a Ge­menc Szálló egyik termében, a profi státuszú labdarúgás megmentése címmel. Balogh László, az SZPSE elnöke: „Én legalább tízmilliót hozzátettem az állami pénzhez, ezt megismételni be­fektetendő tőke nélkül nem tuom." A hitelfelvételt sem tette lehetővé az ön­kormányzat, így marad az egyetlen le­hetőség az amatőr futball -, ha egyálta­lán vállalják ezt a játékosok. - Ha nem, akkor lemond? - Nem, mert a Szekszárdi Polgá­ri SE-nek a futballon kívül van még egy szakosztálya. - Van már válságkezelő program­ja? akár több millió forintot is, de az ál­talunk nyújtott reklámértéken túlme­nően a klub gazdasági és financiális kérdéseibe is bele próbálnak kontár­kodni. - Most még azért a kapcsolatokkal bíró menedzser helyzete is nehéz. - Ezért a szakma oldaláról indu­lunk. Az ukrán edző Groskov leszer­ződtetését - amit én javasoltam ­fontos láncszemnek érzem. Nyilván­való, hogy az ősszel pályára lépő Szigmának produkálnia kell. - Mi lesz az első olyan lépése, ami után az emberek felkapják a fejüket: „Jé emögött már a Darnay van"? - Hát nem tudom... Szeretnék mi­hamarabb nemcsak a csapathoz, ha­nem a városhoz is kötni egy sport­- Igen. Ha nem lesz pénzünk, ak­kor a játékosokat amatőrösíteni kell. Az eladott játékosokból befolyt pénz egy ideig fedezné a működési költsé­geket, ugyanakkor a játékosokat egy vonzó meccsprémiummal - mert er­re azért ugyanúgy elő lehetne terem­teni az összeget, mint ahogy NB III­ban teszik - lehetne öntözni. Nyilván a teljesítményben visszaesés követ­kezne be, de talán nem esnénk ki. Egy év alatt pedig kiderülne: mit tu­dunk tenni a régi feltételek visszaállí­tására. * A csapat játékosai közül Dzsino­vics és Horváth Péter az UTE-val tár­gyal, Mészárossal kapcsolatban a Sió­fokot emlegetik. Nagyfalusi, Bozsér és Varga a paksi tervekben szerepel ­szergyártó céget, amely elfogadható áron kínálna színvonalas cuccokat. No és egy kézilabda szupertornán is töröm a fejem. Új játékosokkal is ha a szakma már most igényli - sze­retném meglepni a szekszárdi közön­séget. - Gondolom, ezen túlmenően vol­tak is még tervei, melyek - mint a mellékelt ábra mutatja - füstbe men­tek... - Sajnos... Létrehoztunk egy rek­lámirodát, amely öt hónap leforgása alatt hétszázezer forint tiszta hasznot termelt, de nekik ez - lehet, hogy sa­ját zsebükre ment?... - kevés volt. Persze, aki a régi rendszerben meg­szokta, hogy egy telefonnal esetleg ^fe milliókat szerez, az nem becsüli a kl^P sebbet, amiért meg kell dolgozni. Üz­leti kapcsolataimat kihasználandó, terveim között szerepelt, hogy a szak­osztálynak szánt szponzori pénzeket megforgatjuk, magyarán vállalkozunk - például egy jó üzlettel kecsegtető nyomdai tevékenységhez, de - rend­szerváltás ide vagy oda - érthetetlen falakba ütköztem. Azt sem értettem: ki, mikor, milyen kérdésben dönthet? - Azért mégiscsak meglepetés, hogy a magyar női kézilabdázásban még „Hamupipőkének" számító Szigma csapatánál folytatja... - Ha már egyszer otthagytam Né­metországot, nem adom fel... Hi­szem, hogy egy jóval kisebb, ezáltal áttekinthető szervezeti egységben, igenis meg lehet csinálni olyan dol­gokat, mint tőlünk nyugatra. A Szig­ma felállása, terve, döntései mecha­nizmusa és általam megtapasztalt nyugati modellt célozza, ezért is mondtam igent az elnök Horváth Fe­renc - akit nem ma ismertem meg ­felkérésének. Amatőr Futball Klub? Vajon Pilisi hol, hogyan folytat­ja? fotó: -kafi­különösen, ha a kispadért folyta­tott harcban a szekszárdi tréner Tesz­ler Vendel kerül ki győztesen. Ebből akár szép - az induláshoz elegendő summa is befolyhat. De, minek, kinek, ha egyszer nem lesz csa­pat?! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom