Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-11 / 27. szám

1993. JÚLIUS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Szekszárd sikere, avagy Márk a földbe rúg... Nemrégiben bemutattunk egy csapatot, amely valóban remekelt a Góliát FC nagyszabású nemzetközi gyermek labdarúgótornáján. Az V. sz. ált. isk. mellett, akik a 3-4. osztályosok között 7. helyezést értek el, ott volt a Gyermekek Háza csapata is, az 1-2. osztályos korcsoportban. És Szekszárdot képviselve ők is nagy meglepetést okoztak a szakembereknek, de magának az edzőnek is. Az egész tornán egyszer szenvedtek el vereséget a Bp. Honvéd ellen, 1:0 arányban, a többi mérkőzés eredménye győzelem vagy döntetlen volt. A legjobb nyolc között végül büntetőkkel a 8. helyezést érték el. Kétéves munka után jutottak el idáig, mondja Keresztes József - napközis táborral kezdődött... A Gyermekek Háza és két bank támogatásával, szerény lehetőségek között edzettek. - Volt-e válogatás a gyerekek között? - Nem. Az iskolákban kiakasztott szórólapok alapján jelentkeztek a srácok és azután hozták magukkal az osztályt. De nem voltunk olyan sokan, hogy különösebben válogatni kellett volna. Egyébként aki meccsen tudott produkálni, az került a kezdőbe. Mindenkinek adtam játéklehetőséget. - Hol, milyen pályán edzenek? - Ez az. A tavalyi lehetőségeink nagyon mostohák voltak. A téli edzések itt, a Gyermekek Háza oszlopai között folytak. Képzelheted (ugye, tegezhetlek?), egy ilyen aszfaltbetyár, mint a Márk, a Népstadion gyepén az első hat rúgásból kapásból a földet találta el. Nem szoktak a fűhöz. Nagydíj-győztesként utazó Steig azzal, hogy befért a mezőny első harmadába, az országúti kerékpársport egyik legjobb eredményét hozta. Az olimpiát követően reménykedtünk: ez az ötvenharmadik helyezés még tovább javítható. De a versenyző kertelés, kincstári optimizmus nélkül e sorok írójának bizalmasan elmondta: nagyon nagy illúzióink ne legyenek. „Az egy más világ - mármint a világelit -, mások az edzésmódszerek, mások a fizikai alapok." Mindenképpen érdemes latolgatni, hogy a Gemenci Nagydíjon a tisztes helytállás elvárásán túlteljesítő magyaroknak - köztük a prímet vivő szekszárdiaknak: Vanitseknek, Kaszának, Islstekkemek mennyire lesznek szlovének, szlovákok, ukránok legyőzésére alkalmas fizikai alapjaik - mondjuk az olimpiáig. Az eredményektől függetlenül azért ez a mi nagydíjunk - FIATtal vagy anélkül - ugyanúgy kedves lesz. Mert azért azt minden nagydíj megmutatja: nincs magyar országúti bringa Szekszárd nélkül. Fotó: -ka- Milyen érzés volt az edzőnek a Népstadionban? - Nem vagyok túl szentimentális. Két évig dolgozol és bár szeretnél már egyszer dobogón állni, azért erről nem is álmodsz, hogy ilyen van. Veretlenül nyertük a városi és megyei bajnokságot, de nem tudtuk, hogy ezzel egy nemzetközi versenyen is részt veszünk. A stadionban eddig csak nézőként voltam. - Miben volt más,jobb a Gyermekek Háza csapata? - Kiválóan be tudtuk játszani az 50 x 40 méteres pályát, sőt, azt hiszem, én becsültem le A képen balról, alulról: Micsko Márk (cs.k.), Császár Gáspár (kapus), Csende Roland, Szolga Péter, Karleesik Zoltán, Rohr Péter, Rátkai Gábor, Molnár Dániel, Sandi Tamás, Letenyei Balázs, Balázs Szabolcs, Rátkai István és Keresztes József edző őket. Gólerősek vagyunk, a tornán a gólkirály 7 gólos volt és nálunk Csende Roland 6 gólt rúgott. Nem tudom, hogy Détári Lajos (aki a Góliát FC elnökségi tagja) jelenléte miatt, vagy más okból, de a fiúkhoz feltett kérdésre, hogy ki a legjobb magyar játékos, egyszerre válaszolták: - Détári Lajos. - Melyik csapatnak szurkoltok? - A Fradinak és csak egy picit a Szekszárdnak. - Szeretnétek labdarúgók lenni? - Igen. - És miért? - ??? - Szigorú a Józsi bácsi? - Csak néha, mikor gólt kapunk. Akkor levágja a sapkáját a földre. - Izgultok a meccsen? - Nem, csak amikor a legerősebb ellen játszunk. Búcsúzás előtt egy köszönet erejéig még szót kért Keresztes József. Elmondta, hogy az V-ös iskola segítségével egészítette ki a csapatát, hiszen kevesen voltak. Enyedi Attila fiai fantasztikusan jól beilleszkedtek, mindenki meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújtott. Köszönet az iskoláknak, a tanároknak, a testnevelőknek és nem utolsósorban a Gyermekek Házának! KRANYECZ ZSUZSA Mint a filmvásznon, úgy peregtek az események a Gemenci Nagydíjon. Kopott kópiák, a néző figyelmét elterelő filmszakadás Jiélkül. S a képzeletbeli mozi néző(Brén most is ott voltak a százak - a tortán a habot jelentő, estébe hajló kritériumversenyen pedig ezrek. Elrobogott a mi kis Tour de France-unk. Ha nem lenne, hiányozna, így - zsigereinkbe beívódva - váijuk a következőt. Túllépve az érzelmeken, a nézőt fogvatartó látványdramaturgián, fussunk át a tények hideg racionalitásával a mi nagydíjunkon. A nemzetközi középszintet prolongáló mezőnyben - mert azért nem a legjobb frakciók, szlovákok, szlovének jöttek - sem jutottak a dolgokat elrendező főszerephez a legjobb magyar „porfelhőlovagok", ami tulajdonképpen jelzi, hogy a nyár végi norvégiai világbajnokságra szerények lehetnek a kéttagú magyar országúti miniküldöttség reményei. Még akkor is, ha az ex-szekszárdi Steig Csaba augusztus végéig jobb formába kerül. Mert ez nem az ő versenye volt. Egyébiránt egyegy Gemenci Nagydíj megnyerése világviszonylatban még nem sok mindenre jogosít fel. De arra feltétlenül - ha visszalapozunk a történelemkönyvben -, hogy aki a magyarok közül ezen a versenyen egyenletes jó teljesítménnyel győzni tudott, az a kiemelt világversenyeken nem vallott szégyent. Példának okáért felhozható Barcelona, ahová a kétszeres Gemenci Az állandó hegy-győző...