Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-27 / 25. szám

12 , szekszárdi VASARNAP 1993. JÚLIUS 18. 12 Gyorsmérleg az -ről Na jó, de akár jeles is lehetett volna...? Milyen is volt szekszárdi szempontból a most véget ért NB Il-es bajnokság? Amolyan gyorsmérlegben az összkép megítélése szempontjából általunk fontosnak tartott szempontokból próbálunk meg visszatekinteni a bajnoki évadra. A statisztika alapján... ...egyértelműen kiderül, hogy a bázisidőszakként gyakran idézett elmúlt évtized egyik igen jó évéről van szó. A Polyák-Laki-Sajó-féle csapat harmadik helye mellett egyszer jött össze a mostani hetedik helynél előkelőbb szereplés: 1989-90-es bajnokságban, amikor beérett a Kasza-Máté-Kalmár-Horváth Cs.-Süveges-Varga fémjelezte együttes, s páratlan tavaszt produkálva az alsóházból az ötödik helyre küzdötte fel magát a csapat. A közönség megítélése alapján... ...noha a pszichikai feldolgozás sajátosságai miatt általában az utóbbi fordulók hazai meccsei maradnak meg a szurkolókban, de ezek ezúttal - szerencsére - nem tükrözik valósághűen az összképet. Mert ebben a bajnokságban - mondjuk bátran! - döntő többségben úgy hozta az itthoni mérkőzéseit a szekszárdi gárda, hogy felkeltette az érdeklődést a következő hazai találkozókra is. Az 1-0-nak, a 2-0-nak, a 2-1nek más volt az „élvezeti értéke", tetszettségi indexe, mint az elmúlt években. Ennek tetten érhető jele többek között az volt, hogy a tudósítónak már nem szükségeltetett a kerekítés matematikai műveletéhez nyúlni, ha ezres nézőszámot akart írni, s szép lassacskán kezdett némileg benépesülni a már évek óta nem túl épületes látványként üresen kongó nagy befogadóképességű állóhelyi lelátóterasz, így voltak meccsek, amikor másfél ezerre nőtt a nézőszám. A dolog pikantériája, hogy pont ezeken a meccseken (Dorog, Nagykanizsa) mondott csődöt a csapat... (Ha csak egy-egy pontot szereznek az egyébként semmi rendkívülit nem produkáló fenti ellenfeleikkel szemben, akkor akár hárommal is előrébb végezhettek volna a tabellán...) A játékban való fejlődés terén... Technikai téren a passzolási és kombinációs készség szemmel látható javulása révén, a labda megbecsülésével egy eddiginél jóval veszélyesebb, biztonságot szem előtt tartó kontrajátékot mutatott be a Szekszárd - helyenként ügyes ritmusváltásokkal. Ha a támadó középpályások és a csatárok Vargát leszámítva, aki azért megtermelte a maga egy tucat gólját - gólveszélyesebbek, jobb a helyzetkihasználó képességük, akkor ez pontokban, végső helyezésben jobban kamatozott volna. Domináns volt az együttes csapatvédekezés terén való fejlődése. Az ennél jóval nehezebbnek tűnő „műfajban", a mindhárom csapatrész együtt mozgó támadásában, az „egy helyben topogás" vagy csak nüansznyi fejlődés voltjellemző. A felállt védelmek elleni reménytelen küzdelemben markánsan testet öltött eme minőségi tényező hiánya. További perspektíva terén... ... nagyon áltatnánk magunkat, ha elhihetnénk, hogy a jelenlegi összetételben, csak a mostani gerinccel átállítható lenne a csapat egy még korszerűbbjátékmódra. Gondolunk itt arra a rendkívül hatékony letámadásos játékra, amit a Sopron játszik, vagy arra a határozott támadócentrikus háromcsatáros játékra, amit a hajrában való összeomlásáig az élvonal felé kacsingató Dorog mutatott be, vagy arra a nagy futásmennyiségre épülő játékra, amit a perspektivikus ZTE bemutatott. Ez egyes játékosok túlzott poszthoz kötöttsége, az idősebbek objektíve behatárolt fejlődési lehetősége alapján már nem nagyon megy. Viszont van lehetőség az „ellenszegülésre" „konzervatív" módon is. Nevezetesen: a már elfogadható szinten művelt kontrajáték továbbfejlesztésével, még eredményesebbé tételével. Ha a nyári átigazolások során rálelnek legalább egy, a mostaniaknál gólerősebb támadó középpályásra és Varga mellé illő befejező csatárra - úgy tűnik van ilyen törekvés akár dobogós reményekkel is nekivághatnak a következő bajnokságnak. SZEVASZkupa A Mohács-Szekszárd (2-1) mérkőzésen munkatársunk 0-6-ig a következőképpen látta az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (2) - Koller (3), Agapov (3), Pető (3), Pilisi (2) - Naumkin (3), Bozsér (3), Szabó (3), Horváth P. (2) - Horváth J. (3), Scheffer (3). Csere: Antunics (1). lányokkal dolgozott. Felnőttcsapathoz kerülvén olyan, valójában pitiáner dolgokon rágódott, őrlődött, olyan problémákat vitt a vezetés felé, amelyeket ott lenn a műhelyben neki kellett volna lerendezni. Vagy úgy, hogy nagyvona-< lúan túllép rajta, vagy megoldja, a" nagyszerű szakember képe mellett ajátékos előtt megjelent a hezitáló, a gyanakvó, az állandó bizonytalanságban levő Hajnal-portré. (Példának okáért: a tavaszi idényben egyetlen döntetlennel végződő Goldberger elleni mérkőzés után valójában senki sem követelte az ő menesztését, vélt érzései, sugallatai, rémlátomásai alapján mégis azt állította a vezetőknek: játékosai már le sem akarnak vetkőzni, mert új edzőről tudnak.) Kár érte, na! Pedig saját gátlásait bőven kompenzálhatná azzal a mentalitással, szaktudással, azzal a respekttel, ami eddigi ténykedését jellemezte. Ha „kis Napóleonná" változhatna, meggyőződésem, hogy a felnőtt kapitányi cím sem lenne utópia számára. De így megmarad az ország legjobb nevelő edzőjének. Végül is - mint ahogy a mellékelt ábra mutatja - saját és a magyar női kézilabda legnagyobb örömére... fotó: - ka HajnalOi) hasadás Téma volt a héten az előző számunkban közölt Hajnal-cikk, amelyben a Szigma NB I-be jutott kézilabdacsapatának immáron exedzője. Hajnal József lemondását indokolja. A szurkolók, a betelefonálók többsége roppant sajnálja a dolgot, mármint, hogy a sikeredző és a lányok úgymond nem voltak azonos érzelmi hullámhosszon. Sajnálják az edzőt, mert (ahogy formálódott a keze munkája során a csapat) olyan, mára már felnőtt edzőkből szinte kiveszett értékeket véltek felfedezni, amelyek táplálták a későbbi reményeket. Nem lehetett nem észrevenni azt az empátiát, amivel a sportág és csapata iránt viseltetett. Ahogy csak egy edzésre, mérkőzésre készült. Ahogy a szürke hétköznapokon minden percet kihasználva dolgoztatott, minekután vagy fizikailag vagy taktikailag múlta felül a csapat éppen soros ellenfelét. Valóban a munka megszállottjáról volt szó, aki a játékos egyéni képzését, fejlődését élethivatásának fogta fel. dáért, a jó csapatért aggódó szurkoló még ha voltak sejtései is arról, hogy a játékosok nem nagyon szeretik - vele képzelte el a közeljövőt. Magányosnak érezte magát a városban. Nem tekinthető színpadi manirnak, megkomponált látszatnak, ahogy a szurkolók - csatlakozva hozzájuk néhányjátékos - a bajnoki arany megszületésének pillanatában ünnepelték Hajnalt, de mégis máshogy dolgozta fel a történteket. Mert pszichikailag - amellett, hogy egy nagyon érzékeny - egy különös ember. Ami véleményünk szerint alapvetően meghatározta, hogy eddigi közel két évtizedes edzői pályafutása során csak utánpótlásvonalon 14-18 éves Akinél egy tárgyalás során a miért mit kapok kérdés utolsó pontként vagy még ott sem szerepelt. így a jó kézilabtalán már itt váltásra A bajnoki címét megszerzett csapat örömünnepe készült a sikeres edző...