Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-06 / 22. szám

1993. JÚNIUS 6. , szekszárdi fASARNAP 9 hónapig, egy évig - lakhatnak az odake­rülök. Ezalatt dolgozniuk kell, részt kell venniük az önfenntartási munkák­ban (lakás karbantartása stb.) s ez idő alatt kell továbblépésükre megoldást találniuk. * Utunk a Szeged melletti első ún. Mé­cses-tanyához vezet. A társaság elkép­zelése szerint itt folyna hosszabb távon a befogadottak képzése, gondozása ­legalábbis a megyében. Ehhez hasonló összeget, magyarul: önálló életet tud kezdeni. És ez a lényeg, hogy mi ezek­nek a senkihez nem tartozó, majdnem semmihez nem értő, gyökértelen em­bereknek gyökeret tudjunk adni. * „A közösségünk által hálás köszöne­tünket fejezzük ki, hogy nem hagyják el­veszni azokat, akiknek nem sok reményük van az életben..." T. G. lelkigondozó. * Nagyon sok ilyen segítségért nyúló mindenki örömmel se­gít, de ha konkrétumról esik szó, akkor gyorsan bezárulnak a kapuk. Szekszárdon - hála Is­tennek - ilyen probléma nincs. A polgármester úrral már nemegyszer beszélgettünk erről és ő nemcsak elképzelésein­ket pártolja, hanem ter­veinket is. A segítő köz­pont - szándékunk sze­rint - nemcsak a börtön­börtönbe? Milos Formán: Száll a kakukk fészkére című ibl^item rá: mennyivel könnyebb és egysze­íínözőt izolálja, semmint hogy sorsának jobbra ú lelkész, APOSTOL PÁL azon kevesek közé iák születünk s a bűnt elkövetőnek is meg kell létesítményeket szeretnének kialakíta­ni országszerte. Amit látunk, igazi alföldi tanya, szántóval, disznóóllal. Dunántúli sze­münk számára szokatlan, hogy itt min­den csupa vízszintesből és függőleges­ből áll. A belső helyiségeket épp most újítják fel, a fürdőszoba már majdnem készen van, egy apró helyiség bejáratán pedig girbe-gurba írás hirdeti elmarad­hatatlan funkcióját: iroda. A tanya mel­lett hatalmas lakókonténerek várnak sorukra, földijeink jártak erre: a paksi merömü adományai ezek. A majdan idekerülök - munkaügyi központi támogatással - nettó 12000 forint támogatást kapnának. Ebből kb. 2000 forintot eltartási hozzájárulás cí­mén visszatartanak. Ez jelképes összeg, inkább pszichikai jelentősége van mint anyagi. 6000 forintot névre szóló takarékbetétre helyeznek a gon­dozók, a megmaradt 4000 forintot kap­ják kézhez a tanya lakói. Ebből vehet­nek maguknak cigarettát és ami kell. Két dolog tilos: szesz és pornográfia. - Aki az év alatt tisztességesen dol­gozik - folytatja Majzik doktor - az év végéig 72000 forintot gyűjthet össze, amit mi 100 000-re kipótolunk. Ezt ne­vezhetjük célprémiumnak is, ami azt feltételezi, hogy a tanya nyereségesen működik. Az évek során az itt lakók, természetesen lelki gondozásban ré­szesülnek, ezenkívül sok mindent megtanulhatnak: elsősorban - a hely jellegéből adódóan - a mezőgazdasági munkákat. Mindezzel együtt 4-5 év alatt a ta­nyán élő megtakarításaiból „összerak­hat" egy tanyára, kisebb lakásra való kéz van - Szekszárdon és a megyében is - mondja Apostol Pál. - És minde­nütt, ahol valamilyen büntetés-végre­hajtási intézet található, ott hitünk sze­rint erre szükség van. A börtönből ki­kerülők java része nem tud magával mit kezdeni, nem értik a világot, egy­két hónapi bezártság után szinte gye­rekként áll az utcán a világ forgatagá­ban, a jogszabályok, rendeletek kava­rodásában. Az, hogy ő ott tévét nézhet, rádiót hallgathat, napi sajtót foghat a kezébe, az nem azonos azzal, mintha kint él és meg kell vívnia napi harcait. Lelkileg teljesen lebénul - és elköveti a maga butaságait. - Milyen anyagi alapokra tudnak épí­teni? - Mint mindenütt a világban, szerve­zetünk számára is ez az egyik legnehe­zebb kérdés. Anyagi bázisunk - egye­lőre - nincs. Támogatókat keresünk, pályázatokat fogalmazunk - ezzel együtt tudjuk, hogy minden pénz el­fogy előbb-utóbb. A tervbe vett me­gyénkénti rehabilitációs központok ­természetesen Tolnában is - önfenn­tartók lennének, valójában ezek adnák munkánk anyagi alapját, amelyek leg­alább egy vagy két munkatársunk fize­tését biztosítanák, egy-egy segítő iro­dának a fenntartását segítenék, azok­nak az embereknek, akik védett ottho­nainkban laknak a fizetését, megélhe­tését garantálhatnák. Anyagi segítséget egy darabig lehet kérni. De csak akkor lesz egy ilyen in­tézmény, egy ilyen misszió életképes, ha valahol létre tud hozni egy biztos anyagi bázist. A szponzorálás mindig függ a támogató személyektől is, elvileg Dr. Majzik Mátyás: „A magyar büntetés-végrehajtás jelenlegi szellemisége és gyakorlata számunkra nem elfogadható..." bői szabadult emberek­kel fog foglalkozni, ha­nem olyanokkal is, akik csúszófélben vannak, de észrevették, hogy valami gond van, valami segít­ség kellene. Ma már sok­féle lelki segítő szolgálat telefonszámait lehet a hirdetési oldalakon látni. Előbb-utóbb a mi hirde­tésünk is oda fog kerülni, hogy szükség esetén megkereshessen ben­nünket az, aki segítségre szorul. - Ügy gondolom, mun­kájukat nemcsak anyagi nehézségek hátráltatják, de jelentős gátló tényezőkké válhatnak a társadalmi előítéletek is. Sokan úgy gon­dolják: minek ezekre az emberekre pénzt pazarolni? A bűnöző bűnhődjön és kész. - Az, hogy nagyon sok ember ho­gyan áll hozzá ehhez a kérdéshez... Hát igen, sokan bizony csak addig vannak ilyen nézeten, amíg valamilyen tragé­dia a saját családjukban, a saját életük­ben be nem következik. Mert abban a pillanatban sorstársakká válnak. És a tragédia - mert utcán járunk, mert jár­műben ülünk és vezetünk - ezer alak­ban ott van körülöttünk. Azt szeretnénk bizonyítani: az a tény, hogy valaki börtönben van, az Petrus Ceelen könyvének fordítása az Átjáró Gon­dolat és Baráti Kör támogatásával készült még nem biztos, hogy azt jelenti: bű­nöző. Lehet, hogy egy tragédiának a következménye, lehet, hogy egy pilla­natnyi félrelépésnek az eredménye. De ha mi ezeket az embereket nem igyek­szünk menteni, előbb-utóbb bűnöző­vé válnak. És mi fontosabb a mai társa­dalomnak? Száz ember közül meg­menteni egy bűnözőt vagy kilencven­kilenc közé odavetni egy újat? Mert a száz százalék akkor már száz embert is jelen t' Orbán György fotó: -kafi­* Az idézetek a Börtönpasztorációs Társaság Mécses című folyóiratából származnak. » x

Next

/
Oldalképek
Tartalom