Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-06 / 22. szám

10 SZEKSZÁRDI VASARIAP 1993. JUNIUS 6. Németországi anziksz Szekszárd bemutatkozik Bietigheimben Számon tartanak bennünket Felcsillan a járókelők szeme, amikor kiderül, hogy Magyarországról, Szekszárdról érkeztünk. „Testvérváros" mondják mosolyogva. Bietigheim-Bissingennek a japán Kusatsu, a francia Sucy-en Brie és az angol Surrey Heath mellett Szekszárd a negyedik testvérvárosa. A testvérvárosi kapcsolatot a bietigheimiek nagyon komolyan veszik. Ennek kézzelfogható bizonyítéka például a város egyik legfestőibb helye, a Kusatsutól kapott japánkert a Metter partján. Az 1989-ben megnyitott városi múzeumban, a Hornmold-házban kiállítást is rendeztek a testvérvárosok történetéről, amely október 4-én nyílt meg és június 28-ig látható. A Hornmold patríciuscsalád háza 1536-ban épült. Az 1970-es években a polgárok kezdeményezésére a város megvásárolta a lepusztult épületet, és 1979-ben teljesen felújította. Az érdekes kiállítás alapgondolata az, hogy a bietigheimi várostörténeti állandó kiállítás anyagára építve, azzal párhuzamosan ízelítőt nyújtsanak a testvérvárosok életéből. Az ötlet, amelyet úgy is fogalmazhatnánk: „párhuzamos világtörténet kicsiben", nagyon jó. Egyszerre ad kitekintést és helyzetmeghatározást. Mert egymás mellett szemlélve a német, a japán, a francia, az angol és a magyar település története hangsúlyosabbá teszi hasonlóságainkat és különbözőségeinket, látásmódunk történeti gyökereit. Ezért különösen fontos a kiállítás szakmai hitelessége. Nem mindegy, hogyan jelenünk meg, a megmérettetés során milyen vélemény alakul ki rólunk. Idegen tollakkal ékeskedünk? A kiállítás történeti, kronológiai megközelítésű bevezetéssel indul. Sajnos, a szekszárdiak által bemutatott régészeti anyag nagy része nem kötődik a település történetéhez, mert bár a megyei múzeum büszkesége például a tamási Concordia-szobor vagy a bátai vadkan, azonban Szekszárdhoz nem sok közük van. Ráadásul az is előfordul, hogy egy-egy tárgyat, használati módját nem ismerve, fejjel lefelé helyeztek el a kiállításban. Talán szerencsésebb lett volna a városhoz szorosabban kötődő anyagokat bemutatni, hiszen a több mint száz szekszárdi régészeti lelőhely tárgyaiból bőven lehetett volna válogatni. Akár úgy is, hogy a bemutatott anyag területünk sajátos fejlődését tükrözze, s egyben utaljon a két egymástól távol eső terület több évezredes kapcsolataira. A 12-17. század tárlóanyaga alapján úgy tűnt, Szekszárdon az adott időben csak és kizárólag a török hódoltság kultúrája létezett, amelyet a török tányér, kancsó képvisel. Az pedig kifejezetten zavaró és megtévesztő volt, hogy mindezek hátterében a simontornyai vár fotója állt. Izgalmas volt e párhuzamos történeti kiállításnak a századfordulós éveket főleg fotók alapján felidéző része. Az alaphangot a vendéglátók egységesebb szemlélete határozta meg. Míg a magyar néprajzban hosszú időn keresztül a parasztgazdaságot tekintették a tudományág kizárólagos tárgyának, a németeknél a néprajz vizsgálati körébe tartozónak tartották a polgári műveltséganyagót is. E látásmód jegyében például egy-egy város jellegzetes éttermi menüjét „tálalták fel". A szekszárdi étlapon hal aszpikban, bélszín, vese- és libapecsenye szerepelt, s mindezt 1920-ban narancslével öblítették le józan őseink. Azt nem tudni, hogy a menü kiválasztása mennyire volt szerencsés, de az biztos, hogy Háry János hazájában, a szőlő és a bor városában már akkor sem a narancslé volt a legkedveltebb ital. Valószínű, hogy nemcsak a magyar látogatók számára tűnt furcsának, hogy a szekszárdi kerthelyiségként feltüntetett vendéglő, „ahol ajó szekszárdi bort szervírozzák" - székesfehérvári. A képen a nagybetűs felirat: Székesfehérvár - Tulipánkert vendéglő. Ugyancsak meglepő, ha a valóban említésre érdemes szekszárdi kereskedelem és kézműipar kapcsán a paksi vízimalmokat mutatják be. Vegetárius szekszárdiak A városi élet egyes területeiről kapott részismereteinket az utolsó tablókon a városképek összegzik. A környezet és ember viszonyát tükröző fotók nagyon érdekes gondolkodásbeli különbözőséget árulnak el. Az angol, a francia és a japán fényképeken mindig meghatározó az ember jelenléte. Egyegy utcakép hangulatos életképpé dúsul, mozgalmassá, a megörökített pillanat összefüggései révén sokkal többet tud elmondani. A mi képeinken magányos épületek, üres utcák, az emberek legfeljebb jelzésként, parányi, felismerhetetlen apró pontokként voltak jelen. A városház, a múzeum, a Garay gimnázium, a református templom Szekszárdra jellemző épületei holt attribútumokként zárták azt a kiállítást, amelynek legfontosabb feltett kérdése a bietigheimi látogatók számára az volt: hogyan éltek, hogyan élnek az emberek Japánban, Franciaországban, Angliában és Magyarországon egy a miénkhez hasonló nagyságú városban? Ez a kérdés a jelenre vonatkozóan ténylegesen is olvasható volt. íme, egy átlagos szekszárdi család mindennapjai a fotókkal illusztrált tabló szerint. M. Ferenc úr egy középüzem vezetője Szekszárdon. Felesége, M. Erzsébet asszony tanárnőként dolgozik egy szakiskolában. Fiuk Gergő, egy közeli iskolába jár. M. úr vegetáriánus, ezért otthon ebédel. Felesége és lánya az iskolai menzán eszik. Gergő, miután az iskolából hazatérve megírta a házi feladatát, a számítógépen játszik. Este együtt kártyáznak vagy tévét néznek. Ha kedve és ideje van, M. úr fest. Lehet, hogy aki ezt összeállította, a jövőbe látott, s néhány év múlva a szekszárdi férfiak már nem halászlét és pörköltet, hanem gyümölcslevest esznek, és esténként a harmad-, negyed-, ötödállások helyett nagy családi kártyapartikat játszanak? Hét végén pedig nem a szőlőbe, a pincébe igyekeznek, hanem ecsetet ragadnak kezükbe? Ki tudja, mennyit változik a világ... Kicsit vegyes érzésekkel távoztunk a kiállításról. Nem túl idealizált az a kép, amit láttatni akarunk magunkról? Nem fog csalódni az a Bietigheimből hozzánk érkező, aki a Duna-partot vagy a reneszánsz várat keresi? Meg fogják érteni gondjainkat, J^ egy ilyen torz tükröt tartunk magu^^ ról? Nem járunk-e úgy, mint az a bizonyos lány, aki hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést, nálánál sokkal szebb barátnője fényképét küldte el a magáé helyett, aztán meg nem mert elmenni a randevúra? - Nagy Janka Teodóra-Szabó Géza Szekszárdi „étlap" A borjú hangosítása A szovjet katonai attasé amerikai vendéggel ül egy New York-i étteremben. Fizetésnél panaszkodik a pincérnek: - A harmadik borjúszetet olyan kemény volt, hogy el se tudtam vágni. - Elhiszem - feleli a pincér. - Abban volt a mikrofon. HOTEL ALISCA Nyitva: 7-23-ig, élőzenével. Ajánlatunk indiai pulykamell: filézett pulykamell, currys, gombás, borsós raguval, parfé. Szekszárd, Kálvária u. 1. SZÁSZ SÖRÖZŐ Szekszárd, Garay tér 20. Telefon: 12-463. Nyitva mindennap 10.00-24.00 óráig. Minőségi osztrák csapolt barna és világos sörök. GILDE SÖRÖZÖ Kossuth Lajos u. 16. Hétfőtől péntekig 10.00-22.00 óráig, szombaton 17.00-24.00 óráig. Asztalfoglalás telefonon: 319-083. MELEGKONYHA 0.2-IG Közétkeztetés kedvező áron a felújított KISPIl'A ÉTTEREM kiváló ízekkel, figyelmes kiszolgálással és hangulatos környezettel március 20tól ismét várja kedves vendégeit. Nyitva tartás: 10.00-02 óráig. Telefon: 74/11-754. MINDEN ÉJSZAKA 02 óráig étkezési lehetőséggel, figyelmes kiszolgálással, hangulatos környezettel várja kedves vendégeit a KROKODIL VENDÉGLŐ! Nyitva tartás: 12.00-02 óráig. Telefon: 74/11-801. BAKTAI SÖRÖZÖ A Béri Balogh Adám utcai szolgáltatóházban, a kórházzal szemben, kitűnő konyhával, házias ételekkel várjuk vendégeinket. Jéghideg Gilde csapolt sör. Nyitva tartás: 10.00-22.00 óráig, vasárnap szünnap. Telefon: 74/15-982. Várja Önt a Skálában a KARAVÁN ÉTTEREM és MARCIPÁN BÜFÉ. Keleti és magyar különlegességek, olcsó előfizetéses ebéd, torta, sütemény, hidegtálak rendelésre is. Telefon: 74/15-155/27. * Svájci csiga, vodka fügével. Melegszendvicsek, üdítőitalok, sörkülönlegességek választékával várjuk kedves vendégeink^^ kedd kivételével naponta 12-22 óráig. OÁZIS PRESSZÓ Szekszárd, Balparászta u. 66. Tel.: 19-553. * A Zrínyi utcai HALÁSZCSÁRDA szeretettel vátja vendégeit. Esküvő, osztálytalálkozó, ballagási ebéd és vállalati összejövetelek bonyolítása. Kérésére bármit elkészítünk. Nyitva tartás: 11.00-22.00 óráig. Mindennap zene 17.00-21.45-ig. Előfizetéses menüt 95 Ft-ért ajánlunk. Telefon: 15-723. Olcsó házias ételek a LOKOMOTÍV-tól. Sertésjava Lokomotív módra. Sörös csirkecomb, főzelékek. Rendezvényt 50 főre vállalunk. Nyitva: hétköznap 9-23 óráig, vasárnap 9-16 óráig. MEGACENTRUM ÉTTEREM, PANZIÓ egzotikus környezetben, hétköznap 10-15 óráig önkiszolgáló rendszerben, 15-24 óráig, illetve szombat, vasárnap 10-24 óráig hagyományos éttermi rendszerben. Ajánlatunkból: görög halsaláta, orosz hússaláta, pulykamell körítve, bélszín vadászmódra. * Panzió: 7 db, 2 ágyas, telefonos, színes televízióval ellátott szobával 0-24 óráig. Telefon: 12-789, 16-307. Várjuk önöket a Tartsay úton a Shell benzinkút mellett. <