Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-06 / 22. szám

8 , SZEKSZÁRD! USAR1AP 1993. JÚNIUS 6. Apostol Pál: „...Védett otthonok létrehozását tűz­tük ki célul..." „Uram, ma reggel imádkozom..." A lendületes, szakállas fiatal­ember a „feltörekvő" lel­készgeneráció megjelenésé­ben is tipikus tagja: első ta­lálkozásunkkor inkább emlékeztet va­lamely sikeres menedzseriroda aktív szervezőjére, mint egy vidéken szolgá­ló református,papra. Higgadt, lényegre törő, tisztán megfogalmazott monda­tai azonban kétséget kizáróan meg­győznek az utóbbiról. - A Magyar Börtönpasztorációs Tár­saság - melynek ön is tagja - egyik célki­tűzése, hogy a börtönökből szabadultak utógondozásával, a rehabilitációs fel­adatok ellátásával foglalkozzék. - Igen. Célunk megyénként legalább egy rehabilitációs intézetet létrehozni, legalább egy segítő irodát felállítani. A rehabilitáció feladatai két részre oszt­hatók. Egyrészt az ad hoc problémákat megoldani, pl. hogy valaki szállást ta­láljon egy éjszakára, mindezt kulturált, hangsúlyozom: emberi körülmények között- tehát semmi esetre sincsen szó „lordok házáról". Másik célunk az ún. védett otthonok létrehozása. Ebben olyan hajléktalan, család nélkülivé vált, munka nélkül rparadt emberek lakhat­nának-dolgozhatnának, akik azt tűzték ki maguk elé, hogy igenis emberként akarok élni. Minden emberre jellemző - így a börtönben lévőre is -, hogy vonzza a másság. Van amikor a negatív - ebből lesz az, hogy valaki bűnt bűnre halmoz -, de lehet hogy pozitív dolgok. Ami­kor is hátrahagyja mindazt, amiben ed­dig élt és igyekszik egy másikat, egy jobbat kezdeni. Tisztában vagyunk az­zal, hogy ez önerőből szinte lehetetlen. Mi azt vállaltuk fel, hogy ehelyett az önerő helyet adunk segítséget. Nem megoldunk, hanem segítünk. Minden­kinek a gondját nem tudjuk magunkra venni, de mindenkinek tudunk segíte­ni, aki akarja. Mindenkihez van egy jó szavunk, mindenkit végighallgatunk, és mindenkiben föltételezzük a jót. Függetlenül attól, hogy többdiplomás szabad ember, vagy éppen iskolát sem járt analfabéta, aki viszont a börtönö­ket remekül ismeri. Ember, aki valaho­va segítségért nyújtotta a kezét. „A legnagyobb szükséget azonban nem az anyagiak hiánya jelenti számára, hanem a szeretet, a törődés hiánya... Ké­rem, vegyék fel vele a kapcsolatot, és se­gítsenek neki!" Egy bv. dolgozó ajánlóle­veléből. * * Dr. MajzikMátyás, a Magyar Börtön­pasztorációs Társaság alapító elnöke. Pályája igazán nem mondható hétköz­napinak: a büntetés-végrehajtás alezre­dese nemcsak pszichológus, de elvé­gezte a katolikus hittudományi akadé­miát is. No, és még egy „iskolát", bár­mily furcsa, de talán a legfontosabbat: több évtizede a szegedi Csillag börtön­ben teljesít szolgálatot. - A Magyar Börtönpasztorációs Tár­saság országos nonprofit karitatív egyesület, alapítói a hazai történelmi egyházak, valamint - külön felkéré­sünkre - a Büntetés-végrehajtási Tes­tület. Ma már több mint 40 jogi sze­mély és kb. 500 fő természetes személy tagja van. Fő feladataink között éppúgy szerepel a börtönökben lelkipásztoriés lelkigondozói munkát végzők segítése, mint a magyar büntetés-végrehajtás szellemiségének és gyakorlatának megváltoztatása, a jelenlegi ugyanis számunkra nem elfogadható. Mi az emberi jogokat tiszteletben tartó, sze­mélyközpontú büntetés-végrehajtást szeretnénk, amely keresztény erkölcsi értékeken alapszik. E célok szolgálatá­ban áll saját folyóiratunk a Mécses (melynek érdekessége, hogy nemcsak a mi, hanem az elítéltek írásait is tartal­mazza) az elítéltekkel és a börtönsze­mélyzettel való kapcsolatot biztosítja. Nagyon fontos a személyes kapcso­lattartás is: társaságunk kiterjedt leve­lező- és csomagküldő hálózatot alakí­tott ki. No, nem azért, mintha a fogva­tartottak az ellátáson kívül „pótlékra" szorulnának, erről szó sincs. A dolog lényege ott keresendő, hogy sokuknak az égvilágon semmilyen kapcsolatuk a börtönökön kívülre tevődik: az elítél­tek utógondozása - mondja Majzik Mátyás. - Ezek az emberek az intéze­tekből kikerülve ugyanis egyszerre két veszélynek vannak kitéve: újabb bűn­cselekményeknek egyaránt potenciális elkövetői és áldozatai is. Olyanokon tudunk segíteni, akik szi­gorú követelményrendszerünk isme­retében ezt a segítséget megpályázzák, és ezt a pályázatot nevelőtisztjük és börtönlelkészük egyaránt (egymástól függetlenül) támogatja. így akik hoz­Börtönből ­Életem egyik legmeghatározóbb élménye vc filmje. R. P. McMurphy tragikus sorsát l^va rűbb a társadalom számára az a megoldásba a fordulását segítené. Egy fiatal szekszárd körnj tartozik, akik töretlenül hiszik: mindannyian j adni a lehetőséget a bűntelen élet választásá nincs, a levelezésen keresztül sok te­hertől szabadulhatnak meg, segítséget kaphatnak lelki gondjaik megoldására. * „... mióta állandó kapcsolatom van a Börtönpasztoráció jóvoltából nincsenek félelmetes gondolataim... "Z. I.fogvatar­tott. * - Ugyancsak nagy feladatcsoportunk zánk kerülnek, nagyon komoly kont­rollon esnek keresztül, nem szólva ar­ról, hogy vállalják a rámutogatást, a stigmát, bélyeget is. Az utógondozáshoz különböző ott­honokat, intézeteket és azoknak orszá­gos hálózatát szeretnénk kialakítani. Ilyenek az átmeneti szállások, ahol ­továbblépésig - 1-2 hetet tölthetnek a szabadulók. Az ettől különböző átme­neti otthonokban hosszabb ideig - több

Next

/
Oldalképek
Tartalom