Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

16 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1993. MÁJUS 30. így nyár elején, a tanulmányi kirándulások idején mindig különösen mozgalmas a megyeháza környéke. Az ország távoli részeiből érkező diákcsoportok számára Szekszárdon szinte kötelező program a régi megyeháza és udvarán az Árpád-kori romok megtekintése. Az elmúlt héten nem volt könnyű parkolót találni a buszoknak a megszokott helyen, mert a tér egy részét lezárták. A borozó sarkától majdnem a megyeháza bejáratáig kábelt fektettek. A kidobott földből kövek, téglák, csontok, cserepek, középkori kályhaszemek, fazekak töredékei kerültek elő. Boltívet bont a Hilti Az épület falának tövében a telefonkábel aknájának ásása során a munkások falmaradványokkal birkóznak. Alig bírnak az útjukba került százados alapok nagyméretű tégláival. Előkerül a Hilti, s egyremásra fordulnak ki a téglák az öreg falból. Már egy halom gyűlt össze. Az új anyagot, amit az akna építéséhez hoztak, visszadobálják a teherautóra. Nem kell ide, bőven elég a régi tégla, amit a Hilti kifordít. Néhány, a kupac mellett heverő, igazán jó minőségű tégla közepén még bélyeg is van: IHS, a H középső része fölött kis kereszttel... Bármerre járok, mindig megnézem a kidobott földet. így teszek most is, amikor lassan araszolok az árok mellett, szedegetem a kidobott régészeti leleteket. Kérésemre a munkások készségesen segítenek, most már ők is figyelik, gyűjtik a cserepeket. Eddig fel sem merült bennük, hogy ezek értékesek lehetnek. Csak mint érdekességet tettek félre egy zöldesbarna mázú, szokatlan formájú töredéket, amelyről kiderül, hogy egy*reneszánsz cserépkályha oromdíszének szépen formált, mázazott részlete. Zsigmond és Mátyás király korában is csak a legelőkelőbb palotákban, várakban volt ilyen. A munkásokat elkapja a kincskeresés vágya. Elmondják, hogy az épület tövében, ahol le kellett vésniük a falmaradványok tetejét, az utolsó téglasor ferdén volt, egy boltív indításáról árulkodott. Találgatták is, mi lehet alatta, mert olyan üresen kongott a föld. A kupacba rakott tégla rosszat sejtet. A törmelék között fekvő darabok IHS bélyege a kereszttel rögtön elárulja, hogy ezek a téglák egy egyházi épület, valószínűleg a régi apátság falához tartoztak. A munkagödör alján, a megyeháza alapfalán kívül eső részen a régi falak egy 120 x 120 cm-es részt zárnak közre. A falmaradványokon kívül szürke, hamus, agyagos, török kori cserepekkel kevert föld van, belsejét habarcsos, téglatörmelékes omladékkal töltötték fel. Sokat nem nézelődhetek, mert szólnak: ha akarok valamit csinálni, akkor siessek, mert mindjárt beborítják a betont. Gyors alkudozás kivitelezővel, beruházóval, a gazdasági helyzet és a törvényi szabályozás emlegetése... Végül egyezség születik: egy kicsit még várnak. Két ember segít feltárni legalább azt a részt, amit le akarnak betonozni. Itáliai üvegek, aranyozott szelence A falak által határolt aknaszerű mélyedésből először a beszórt omladékot bontjuk ki. A törmelék közül főként 18. századi leletek kerülnek elő. Különösen sok fazékdarabot találunk, s lassan összegyűlik egy terítékre való, gyönyörűen metszett kisebb-nagyobb üvegpohárkészlet is. Egy kis szelence szétesett részeinek zöld oxidja alól aranyozás ragyog elő. A 15. századi csavart nyakú palack töredéke a legszebb itáliai reneszánsz üvegek formáját idézi fel. Ez is - akárcsak a többi tárgy - azt sejteti, hogy az A I rautsohn apat idejeböl való IHS bélyegi! téglák egykor itt álló épületek urai tárgyaik egy részét Európa és Ázsia legjobb műhelyeiből vásárolták. A törmelékben talált apátsági bélyeges téglák, tetőcserepek és újkori leletek azt mutatják, hogy ezt a falakkal közrezárt területet az 1794-es nagy tűzvészt követően, vagy legkésőbb a megyeháza 1828as építését megelőző tereprendezéskor töltötték fel. Az omladék eltávolítása után a nyugati részen oldalról is láthatóvá vált a boltív nyílásának felső része. A törmelékréteg alatt ugyanaz a szürke, hamus, kevert anyag jelentkezik, mint amely a falakon kívül is látható. A török korra jellemző kis félgömbölyű tálak, korsónyakak, fazéktöredékek segíteruj^ meghatározni e réteg korát. A nF Ion kívül és belül az azonos szerkezetű, korú réteg elárulja, hogy a téglából szabályosan rakott fal alapját utólag ásták be, feltehetően Mérey apát idejében, amikor az apátságot rendbe hozták. Egyszer csak megszűnik a téglák egyenletes sora, s a keleti oldalon meszes habarcsba tett alaktalan kövekből épített falcsonk tetejének vonalát követi. Az északi és déli oldalon a téglafal mélyebbre fut. A két eltérő szerkezetű fal között a sarkokban nincs kötés, egy kis függőleges hasadék fut végig, ami azt bizonyítja, hogy a téglából rakott falat utólag rakták a mészhabarcsos falra, ill. mellé. Eléljük a legalsó téglasort is, a talaj színe sárgáEgy nap a gödörben Reneszánsz leletek a régi megyeházánál