Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁJUS 30. 14 Feketén parázsló gyöngyök Jónás Judit létigéi A cigányság emancipá­ciója, hazá­ra találása nem oly régi keletű. Ahhoz, hogy ez fájda­lommentesebb le­gyen, elsősorban az et­nikum önnön értelmi­ségére számíthatunk. Péli Tamás vászonra álmodott Cigánykrisz­tusa éppúgy a megvál­tás része lehet, mint Bari és Osztojkán vers­víziói vagy Lojko La­katos színpadszituá­ciói. A művészi látta­tás szinte korlátlan le­hetőséget hordoz. A megjelenítés, a katar­zisteremtés igazi szín­tere azonban a pó­dium. Ezt ismerte fel és használta ki jó ér­zékkel Lorca műsorá­ban a Pécsi Nemzeti Színház cigány szár­mazású művésznője: Jónás Judit. Ez a „mandula és tejszagú nomád tündér" a pécsi Corso kávéházat adta meg találkozásunk színhelyéül. Beszélgetésünket rögzítettem. - Lakatos Menyhért ttja egy helyütt, hogy boldog az, aki megjelölheti helyét születésének, ahova az emlékezés ka­róját leütheti. Jónás művésznő „karó­ja" hol található? - Botorság lenne az „ominózus karót" egy helységnév (Nógrád, Boldva, Bükkaranyos) megnevezé­sével kimeríteni, hisz az ember min­denütt azonos önmagával, lettlé­gyen is az a világ bármely pontján. Gondoljon csak arra, hogy Ady is Párizsban írta meg a számomra egyik legszebb magyar verset, a Pá­rizsban járt az ősz címűt. - Hírlik, hogy szülei sokat „meditál­tak" arról, hogy miként lehetne to­vábbjutni a cigánysorról. - Kérdésére Choli Daróczi József egyik versével válaszolhatok. „Éltél már közönykenyéren / mint az aki­nek homlokán él a megvetés / mert Raddát képzel nők ilyennek, Daniló leányát a Makar Csudrából. Lorca Ro­mancerója sem formázhatna mást. Címzett sóhajok között él, s számára, ahogy Lojko L. mondaná: „csak pillanat a csend". rátapadt a múlt. Az előítéletekkel szembeni megfelelés lehetett szá­mukra az a motiváció, ami arra sar­kallta őket, hogy nekünk, gyerme­keiknek, egy minőségében más élet­teret biztosítsanak. Ezért is költöz­tek a főváros vonzáskörzetébe, ahol a tanulás feltételei szinte korlátlanul voltak jelen. Ők most is Érden élnek, ha mégoly „mozgalmas" is körülöt­tük a légkör. De ezt most hagyjuk, hisz az egy másik írás terjedelmét is kurtának találná. - A Ki Mit Tud?, majd sikerek és kudarcok vegyesen. Végül Marton László osztályában színidiplomát sze­rez. - Úgy van. Azt, hogy vidékre szer­ződöm, már a harmadik főiskolai év folyamán elhatároztam. Ebben az időben történt, hogy Vas-Zoltán Iván pécsi rendező és a színház ak­kori direktora, Nógrádi Róbert arra kért, hogyjöjjek Pécsre. Párhuzamo­san Ruszt József (a MESTER) is megkeresett. Az ismert zalaegersze­gi „robbanás" végett döntöttem Pécs városa mellett. Mrozek: Tangó című darabjával debütáltam. - Az a népcsoport, amelyből szár­mazik, zömében „hátrányos helyzetű". A tájékozódás leghatékonyabban a látvány útján jut el hozzájuk. A Ci­gánymagazin, amelyben műsorveze­tést vállalt, sokat segíthet ebben. - Igen, én is így ítélem meg. Elő­ször Békés Sándor - a pécsi körzeti televízió nevében - keresett meg egy cigányműsor tervével. Két esz­tendőnek kellett eltelnie, hogy való­sággá is váljon. A forgatásokat meg­előzően konzultálunk a témáról, hisz a cigányság sajátos rezzenései olykor egészen más megjelenítést kívánnak. „Vétkek tüzében maga­mat harcolom végig - mondhatnám Lojko Lakatossal -, hisz mindenütt csupa vád kóbor csatákban űzött apámnak telik fehér ingre vasárnap." Egy ilyen gondolatiság megjelenítése alapos empátiát igényel. Ha megengedi egy Ko­vács József-sort is ide idomítanék. „Lakni valahol istállóban / mint Jézus / meglelni ajászolnyi hazát / mert nélküle.../ ". Mint a műsor vezetője, első­sorban a személyis^| gem kisugárzására! (ha van) hathatok. - A cigány sors megje­lenítésében, múltjuk és jelenük művészi meg­formálásában, láttatá­sában nagy lehetőségek rejlenek. Ez motiválta talán egy cigányszínház létrehozásában? - Mindenképpen. Régtől dédelgetett ál­mom válna valósággá. Maga az épület már áll, Érden a balatoni műút mellett, de, hogy mi­kor lesz belőle funk­cionális színház, még nem tudom. A helyi önkormányzat „szállJB| ként" kezeli az ügyet Pedig én nem^ csak a hazai, de az egész európai cigányság pódiumává kívánom tenni a teátrumot. Sokan és sokszor megke­resnek kérdéseikkel, de amíg nem tu­dok üdvözítőt, nincs mit mondanom. Az akadályok pedig csak sokasodnak. Tudja, az előítéletek... B eszélgetésünk itt megsza­kadt. Bari Károly egyik versbefejezése türemkedik elém: „Nagy üzenetet vi­szek: aranypecsétes levelet címzett a Mindenségnek szívemben egy nép." Ő verseivel indult a léleknek hazát ke­resni, Jónás Judit megjelenítéseivel és interpretációival teszi ezt. A képer­nyőn, a színpadon, a közéletben. „Be­csukva liliomfehérbe, dupla béklyóba / üresen burjánzó tekintetekbe." A művésznővel a Noé című rockoperá­ban találkozhat a kedves olvasó, amelyben Wego szerepében láthatjuk őt BAYER BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom