Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-04-04 / 13. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASAKNAP 1993. ÁPRILIS 4. ítélet Iflú Holler László 1992. augusztus 1-jére virradóra megfojtotta K. Andrea tolnai, 16 éves gimnazista lányt. A szerelemféltésből elkövetett gyilkosság felzaklatta és olyannyira megrázta a helybélieket, hogy másfél nappal később a súlyos tett vádlottját nem Tolnán keresztül szállították Szekszárdra. Az utat ugyanis teherautókkal, gépkocsikkal torlaszolták el, lincshangulat uralkodott. Az eltelt háromnegyed év nem volt elég ahhoz, hogy az emberek, a barátok elveszítsék érdeklődésüket, napirendre téijenek a tragédia fölött. Nem véletlen, hogy a börtön helyettes parancsnoka megduplázta a rendőri létszámomt, mindenre felkészülve, de szerencsére az óvatosság túlzottnak bizonyult. A tárgyalóteremben még hangos megjegyzés sem hangzott el, legfeljebb kényszeredett mosoly jutott ki egy-egy esetlen, rosszul sikerült megfogalmazásnak. A tanúk sorában az ifjú áldozat barátnői, „haverok" és ismerősök, hozzátartozók. Megerősítik a vádiratban leírtakat: ifjú Holler agresszivitásra hajlamos - igen, ebben a baráti körben nem ritka, ha elcsattan egy pofon, hangzik az ügyvéd kérdésére -, indulatos ember, aki a gyilkosságot megelőzően másfél évvel ismerte meg Andreát. Bár a társaság számára szigorúan barátinak minősítették a kapcsolatot, feltehetően a kislány viszonyulása miatt, a már férfi másik fél számára ez többet jelentett. Szerelmes volt, mégpedig féltékenyen. A lány viszont lazította volna a kapcsolatot, hangzott el az édesanya vallomásában, aki nem örült ugyan, de lánya döntését tiszteletben tartotta a mások szerint hozzá nem illő barát megválasztásában. Tény, hogy erre nem kerülhetett sor és felidéződnek újra annak a bizonyosjúlius 31. éjszakájának a részletei, a dombori diszkó, ahol utoljára látták együtt „Lacit" és Andreát, majd a keresés, a gyanú érlelődése a lány barátaiban, a krimibe illő rátalálás a lány holttestére. Farmeres srácok megilletődve a bíróság előtt, talán még most sem értik, hogyan történt mindez, hogyan nem ismerték fel, mi lakozik abban a közülük való „haverben", akivel nap mint nap találkoztak Tolna központjában. És törékeny tinilányok, Andrea barátnői, akik a vádlott durvaságát csak elbeszélésből ismerik. A közérdeklődés ugyan a tárgyalás második napját, a tanúk vallomástételét kísérte, az egyik kulcspontot feltehetően az elmeszakértői vélemény jelentette. Itt lehetett volna alátámasztani azt a védekezést, hogy a tett elkövetésének pillanatában a szexuális inger hatására tudatbeszűkülés következett be és ez az átlagosnál magasabb fokú indulati állapotot eredményezett. Az orvosszakértő leszögezte, hogy kóros indulati állapot nem jöhetett létre, ezt kizárja a cselekmény utáni logikus és összeszedett magatartás, tudatbeszűkülés esetén nincs célszerűség, az elkövető értelmetlenül áll tette következménye előtt, annak nyomait nem próbálja meg eltüntetni, nem színlel később. Az alkoholos állapot sem volt pathologikus. A szerdai tárgyalási nap délelőttjén szólalt meg a hatósági boncolást végző orvosszakértő. Elmondta, hogy egyértelműen megállapítható, hogy fulladás miatt következett be a halál, ezen túl az arcon találtak négy külön erőbehatás nyomait, ami ütéstől, ütődéstől származhat. Valószínűsíthető, hogy dulakodás előzte meg a végzetes tettet, de hogy azok a pofonok a halál előtt, vagy az eszméletvesztést követően az „életrekeltést" célozva csattantak-e el, ahogy a védelem állítja, azt ma már csak az elkövető tudja, szakértői eszközökkel nem kimutatható. Mindenesetre nem zárható ki, hogy állóhelyben fojtotta meg ifj. Holler László K. Andreát és utána vonszolta el. A bíróság elutasította a védői indítványt, hogy további szakértői vizsgálatot rendeljenek el a vádlott feltételezett pillanatnyi tudatbeszűkülésének megállapítására. A perbeszédek szerda délután hangzottak el. Dr. Forster Alfréd ügyész kiterjesztette a vádat két rendbeli súlyos testi sértés ('91 decemberében a Sió csárdában fejelt le egy vadidegen embert, majd '92 februárjában autósként egy kerékpárossal támadt afférja, ez utóbbi cselekedetét, aminek bizonyítási eljárását is ebben a keretben végezték el, nem ismerte el.) További egy esetben kifosztás bűntette (az áldozat fülbevalóját magához vette) és elsőként emberölés bűntq^ te miatt börtönben végrehajtandó büntetés kiszabását kérte. Dr. Sárosi József hivatalból kirendelt védő a társadalom, a környezet felelősségét vetette fel, azt a kérdést, ha megtartja az áldozat a „3 lépés távolságot", vajon idáig jutott volna-e a kapcsolat? A fülbevaló elvételét egy reménytelen szerelem emlékének, egy személyiség szimbólumának megőrzéseként minősítette és külön kiemelte a vádlott alacsony intellektuális szintjét a szakértői véleményből. Az együttműködésre a bírósággal, úgymond rá kellett vezetni. T. Zs. Fotó: - ka Dr. Vass Gábor büntetőtanácsa április 2-án az alábbi ítéletet hozta: A 22 esztendős ifj. Holler Lászlót bűnösnek találta egyrendbeli emberölés, egyrendbeli kifosztás és kétrendbeli súlyos testi sértés bűntettében. Halmazati büntetésként ifj. Holler Lászlót 14 évi börtönbüntetésre és 8 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. A védő enyhítésért fellebbezett. t t