Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-04-04 / 13. szám

, SZEKSZÁRDI 1993. ÁPRILIS 4. VASARNAP A bruchsali direktor Dr. RolfP. Parchwitz külsőre is igazi színházi ember - a Badische Landesbühne Bruchsal direktora. Tájoló színház az övéké és már öt éve együttműködnek a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházzal. Parchwitz úr is már kétszer rendezett itt és produkciókat cseréltek. Ez is egy ilyen alkalom. Hogy miért éppen Magyarországfelé fordultak, ez félig véletlen, halljuk a választ. Erdélyben voltak azelőtt kapcsolataik, aztán A notre-dame-i toronyőr dramatizálását keresték, egy jó barát ajánlotta Zalaegerszeget, ahol musical formájában játszották. Hát, így kezdődött. Egyébként két tájoló színház között - és itt már a Deutsche Bühne összehasonlításával próbálkozunk - különbség nincs, mondja némi töprengés után a színiigazgató: egyformák a problémák. Hozzáteszi, azért, hogy Magyarországon új módszereket ismert meg, kiválónak tartja a magyar színészképzést, mesterségbeli tudást. A publikum pedig, nos itt lelkesebb a közönség, Németországban a kis falvakban elfelejtik a színházat, hangzik a messziről jött szakember véleménye. Aki egyúttal szakértőként is közreműködik a Deutsche Bühne „kiértékelésében", amit a DonauschwabischeKulturstiftungdes Landes BadenWürttennberg részéről rendeltek meg az alapítványi pályázat miatt. Parchwitz úr nem titkolta, hogy nagyon pozitív véleményt alkotott a Német Színház munkájáról és ami a két színház együttműködését illeti is jó kilátások vannak, noha nemrég ismerkedtek csak meg egymással. k_7hakespeare a klasszikus - Shakespeare a modern. Nem márványba vésve kell őriznünk nevét, hanem az élet profán pillanataiban. Nincs az az emberi jellemvonás, amit ne formált volna meg a színpadon, nincs az a karakter, ami színműveiben nejelent volna meg. Számára az élet a színház. Kimeríthetetlen és mindig új felfedezésre ad módot... Mint legutóbb a bruchsali Badische Landesbühne előadásában, amelyre minden elmondható, csak az nem, hogy hagyományos módon interpretálják Shakespearet. Egy Shakespeare-kollázst mutattak be a Deutsche Bühne színpadán vendégjátékként - természetesen német nyelven. Liebe, Tod und Teufel - Szerelem, halál és ördög. Az emberre leselkedő nagy és sorsszerű veszélyek, vagy ha úgy tetszik, egy sajátos misztikus, ironikus életfelfogás az előadásban. Kimeríthetetlen forrással szolgál ehhez a modern színjátszás egyik atyja, hiszen III. Richárdhoz, Rómeó és Júliához, a Szentivánéji álomhoz, a Július Caesarhoz •

úlni, Hamletet, Lear királyt, Othellót 5zani, vagy a Sok hűhó semmiért-et, az Ahogy tetszik című vígjátékot színre vinni hálás dolog. Mindezt azonban mai adaptációban, feledve a korhű jelmezeket, díszleteket és eredeti szöveget, ráadásul legfeljebb ötperces részleteket kiragadva egy egységes új előadássá gyúrni - nem kis kockázatvállalás. Akkor sem, ha olyan szuggesztiVnarrátor köti össze az egyes színeket, mint azt a bruchsali vendégjátékon láttuk. - Nem túl merész vállalkozás mai nyelvre fordítani, újraértelmezni Shakespeare-t? - kérdeztük előadás után Peter Andersohn rendezőt. - Shakespeare világát és univerzumát szeretnénk megmutatni a fiataloknak. Mint fiatal színház ezt a korosztályt kell megcéloznunk, számukra egy igazi, élő Shakespeare-képet adni. EreI \ detileg a Rómeó és Júliát akartuk játszani, de nem találtunk a fiatalok számára érthető, érzelmileg elfogadható fordítást. Ezért választottuk a kollázst: tíz különböző fordítást, 12 darabot használtunk fel. Négy hétig tartott a dramaturgia és ajelenetek megkomponálása, majd három hónapig próbáltunk. Igyekeztünk visszaadni azt, hogy Shakespeare emberei nagyon fiatalosan, dinamikusan, szinte ősember-szerűen mozogtak a színpadon. A színész volt a középpontban, a díszletek, a kellékek kevésbé hangsúlyosak... - Mondja, Angliában is színre vinnék ezt a kollázst? - Hogyne. Tudja, Németországban Brecht mellett a legnépszerűbb, leggyakrabban játszott színházi szerző Shakespeare, majdnem németnek számít. Az angolok csodálkoznak, ahogy mi játszszuk Shakespeare-t, mint ahogy mi azon csodálkozunk, ahogy Goethé-vel bánnak mások... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS