Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-04-04 / 13. szám

7 1993. ÁPRILIS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP nemcsak kezdőknek Illemtanéra Úrnő, asszonyom, hölgyem, Erzsike.. Mit csinál Ön, ha a társaságában lévő 25 éves elsőfilmes színésznőt és a 60 esztendős neves professzort kell egymásnak bemutatnia? Kit mutat be kinek? Itt csődöt mond minden illemkódex és előírás, hiszen e szerint a nőt kell a férfinak, az ifiat az idősebbnek, a társadalmi rangban alacsonyabb fokon állót a magasabb rangúnak bemutatni. Valaki tréfásan jegyezte meg: 2-1 a professzor javára... Lám, nem egyszerű dolog az illemtan, elég arra a megszólítási bizonytalanságra gondolni, ami a magyar nyelv sajátja, ezen belül is a gyengébb nem okozza a legtöbb fejtörést: mióta az elvtársnő kiment a divatból, az úrnő, asszo•

im, hölgyem, illetve Erzsike, rika etc. „Megfigyelték már, hogy hivatalos tárgyaláson fél óra alatt »leannázzák«, keresztnévre váltanak át a férfi tárgyalópartnerek?" - tette fel a kérdést a protoNemcsak a hivatalban, a közéletben, hétköznapjainkban, de az egyházi életben is léteznek illemszabályok. De ha a vita heve elragadja az embert...! Tudni kell korrigálni... Dr. Sille István a minisztériumi kabinetirodában dolgozik, az ÁVÜ nemzetközi ügyekkel foglalkozó főtanácsosa. Civilben az illemtan, az etikett, a protokoll kutatója, tankönyvet is írt a témáról, most újabb kötet kiadásáról tárgyal. Rendszeresen hívják előadásokra. - Ön ,jó családból" származik, netán arisztokrata ősöket tudhat magáénak, hogy éppen ezt a kutatási területet választotta? i Persze, hogy jó családból szárma^roi, de ha arra kíváncsi, nem vettem részt két évvel ezelőtt a volt magyar főnemesek rendezvényén. Nem hívtak meg. Egyébként polgári családban születtem és gyermekkoromban utáltam viselkedni, aztán az élet rákényszerített. - Honnan az indíttatás? - Amikor a magyar-külföldi kapcsolatok megélénkültek, jelentkezett igény arra, hogy a nemzetközi hivatalos kapcsolattartási normákat, viselkedési szabályokat megismerják mind többen. így, hivatalos céllal írtam az első könyvet, ami kiegészült később a magánérintkezési kapcsolatokkal, mára pedig időszerűvé vált a külföldi viselkedési szabályokra, egy-egy nemzet jellemzőire kitérni. Ezzel kapcsolatban léteznek nyugat-európai illemtankönyvek, de fontosak a személyes tapasztalatok és fél évet töltöttem a Széchényi Könyvtárban, történelmi 'leírásokat tanulmányoztam. - Ma nálunk reneszánszát élik á nemesi formalitások. Mi erről a véleménye? - Érdekes, mert a törvény ma is életben van, amellyel 47-ben eltörölték valamennyi nemesi rangot és kiváltságot, ugyanakkor közismert, hogy megszervezték találkozójukat Habsburg Ottóval az élükön. Nem hiszem, hogy a nemesi címeket vissza kellene állítani, az embereket munkájuk, viselkedésük, társadalmi értékük alapján lehet becsülni, ehhez nem kell kiváltság. - Ön hogy szólítaná meg találkozáskor Habsburg Ottót? - ...Talán úgy: tisztelt Habsburg Ottó. - Előfordult, hogy adott esetben nem Jól" viselkedett, nem a helyzetnek megfelelően? - Ilyen mindig előfordulhat. Meg kell tanulni korrigálni. T. Zs. koll és illemtan, a viselkedéskultúra hazai kutatója dr. Sille István, a jelenlévő nőknek. Akik zömében nem nehezményezték az emancipáció ilyetén csorbulását. Megszokták, megszoktuk, legfeljebb visszaistvánozunk, jánosozunk. Köztisztviselők számára szervezte a Közigazgatási Kamara megyei tagozata, a jogászegylettel közösen az előadást, ami talánjelzésértékű, - nagyon keveseket vonzott. Pedig nem csupán a hivatalban, az üzleti életben nyújthatott segítséget: mikor, milyen helyzetben* hogyan viselkedjünk, miként reagáljunk, hanem a hétköznapi életben is. Tanulnunk kellene, mert viselkedéskultúránk nem kevés kívánnivalót hagy maga után, sommázta a szakember. És ha erre legyint a kedves olvasó, gondolja végig, mit tesz egy nem kívánt kézcsók elutasításakor, tudja-e mindig, hogy kivel kell kezet fognia, kivel nem (az „attól függ" a lehető legrosszabb válasz), mit tesz, ha bemutatáskor ismernie kellene valakit, de fogalma sincs hol találkoztak korábban...? Számtalan új helyzet, kiszámíthatatlan szituáció, amire egységesen alkalmazható használati utasítása nincs a kutatónak, viszont egy kötelező alapelve igen: az egyenlő, mindenkit megillető udvariasság. - takács Fotó: - kafi Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy ravasz ez a tavasz. Korábban úgy nekilendült, mintha május lenne; egyik héten még hó volt, a másik héten húsz fok meleg. Mindenki, akinek kertje, szőlője, birtokba van, nekiugrott a munkának, veteményezett, metszett vagy csak nézegette a készülődő fákat. A hóvirág és a krókusz után nyílik az ibolya is, a völgy fölött a tavaszi napsütésben ölyvek kergetőznek vijjogva, néhány vándormadár is visszajött már. Folyik a leve a szőlőnek, mondta a szomszéd és nekilátott, távolabbról is hallatszott a metszőollók csattogása. Nem rossz dolog visszatérni a természethez, az ember minden tavasszal szinte újra rácsodálkozik évezredes vagy évmilliós dolgokra, arra, hogy bármiként alakulnak is az ember igazgatta dolgok, azért van ennek az izgága világnak egy másik törvénye, másik ritmusa. Jólesik belesimulni ebbe a ritmusba, tenni a dolgokat, ápolni a kertet. A növények is beszélnek a maguk módján, érdemes figyelni rájuk. Tudták ezt a japánok is, és úgy tartották, hogy mikor az ember felkel, akkor nem árt, ha úgy egy órát növényekkel foglalkozik, míg a rossz álmok, kiérleletlen gondolatok ki nem tisztulnak a fejből; így született a japán kert. Vajon ki engedhetné meg magának manapság, hogy reggel egy órát piszmogjon a kertben? Egyáltalán kinek van kéznél lévő kertje, órája, piszmogójapiszmoghatnékja... Ehhez ambíció kéne, türelem. Türelem, mondhatnánk türelmetlenül, nem gondolva bele, hogy épp fordítva van a dolog; azért kell piszmogni a növényekkel, hogy megtaláljuk a belső ritmust - a külső hatására -, hogy megteremtődjék a belső béke, a türelem. Lehet, hogy fordítva élünk? Mire belezökkenne az ember a munkába hó jön, éjjeli mínuszok. Hát ez meg milyen tavasz? nézi az ember a készülő rügyeken a vattaszerű havat. Közben találgatja hány fok lehet a fagy, árt-e a rügyeknek, zöldülő hajtásoknak. Visszaszorulván a szobába könyvet lapoz: „Futnak a hó hadai, jön viszsza a fű a mezőkre, fákra a zöld haj, a lomb "; mondja Flaccus. A szerelmes Ibükosz tavaszában „búvik az új levelek hűvösében a kis fürt, jár-kel az új venyigékben a bor már." Lám így is lehet mondani, hogy folyik a szőlő leve. Vajon milyen lehetett az ő tavaszuk, az az ihlető? Sóhajt az ember és kinéz az ablakon a fagyos, várakozó kertre. - st t r