Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-28 / 12. szám

10 „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁRCIUS 21. Az idegen nyelvek és kincstári értékük A főigazgató, aki időnként balettosok öltöztetője Divattá vált, sikk lett Magyarországon nyelvet tanulni. Még örülhetnénk is az ismeretszerzés ilyesfajta presztízsemelkedésének, némi túlzással talán státusszimbólummá válásának, ha az okok nem az iskolai képzésben rejlenének. Az évekkel, évtizedekkel korábban megfogalmazott igény, az eredményes idegennyelv-oktatás úgymond csöngetéstől csöngetésig - ma még adósság. Hiányt pótolhat, de ezt az űrt be nem töltheti az üzleti alapon szerveződő nyelviskolák, magánkuizusok sokasága. Ezért számíthatott volna jóval nagyobb visszhangra a megyei könyvtárban közelmúltban átadott idegen nyelvi stúdió. Jelzésértékű és szakmai rangját híven mutatja, hogy a megnyitóbeszédre Gergely Jánost, a pedagógiai főiskola főigazgatóját kérték fel, aki maga is német-francia szakos nyelvész. - Minden lózung nélkül nagyjelentőségűnek tartom az idegen nyelvi stúdió létrejöttét. A megyei könyvtár működtetői olyan kapcsolatrendszert tudhatnak magukénak, amely révén több mint 1 millió forint értékű idegennyelv-anyagot kaptak 21 nyelv skáláján, kiemelten a legfontosabb európai nyelveket, a németet, angolt. De rendkívül fontos, hogy van olasz anyaguk és spanyol. Itt dörömböl a spanyol a határon, amit a fiatal generációnak figyelembe kell venni. Az ezredfordulóig a magyarok számára a környezeti csoportok, népek figyelembevételével a bilingvizmus kötelező lesz. Az együttélés feltétele. Az apám erdélyi ember volt, rézműves, de nagyon jól beszélt románul és németül... Harmadik nyelvet is érteni - Az elmúlt évtizedekben olyan sokszor megfogalmazták az idegennyelv-tudás szükségességét - ma is ezt teszik... - A Magyar Tudományos Akadémia a '70-es évek végén, a nyolcvanas évek elején felméréseket végzett és ennek tükrében született meg egy ma is időszerű koncepció arról, milyen lesz a műveltségkép az ezredfordulón. Az anyanyelvi és idegennyelv-ismeret az iskolai nevelés palettáján első helyre került, ugyanúgy, mint a köztudat rangsorában. - Ez ma nem túl gyakran hangoztatott társítás: anyanyelv és idegen nyelv. - Abból kell kiindulni, hogy az ember anyanyelve a feltétlen és igazi eszköz, amellyel a végtelen világban öt érzékszervével tapogatva felfogja a jelzéseket. Igazából azt tudjuk, ami a tudatunkban, nyelvi burokban létezik, az összes többi tapasztalás mögött sem fogalom, sem valóságos empátia nincs. Ezért abszolút nem mindegy, hogy ez a befogadásra kész eszköz milyen állapotban van. Az akadémia joggal gondolt arra, hogy az ezredfordulóra a magyar nyelv szerepét is mérlegre teszi. Körülbelül azt írja elő, hogy a magánéleti, közéleti és szakmai szféra hármas pólusán kell minden embernek sokkal összeszedettebbnek mutatkoznia. Anyanyelvi tudását illetően sem kisebb a mérce. Másrészt legalább egy idegen nyelven kell folyékonyan, könnyedén kommunikálnia, legalább Gergely János: „Itt dörömböl a spanyol a határon..." egy idegen nyelven a megértés szintjével rendelkeznie, zárójelben megjegyzem, hogy egy harmadik nyelv értési szintje is kívánatos volna. - Ez ma még éppúgy, mint húsz évvel ezelőtt, utópia, nem gondolja? - Ajelenlegi iskolai képzést ismerve valóban nem reális az akadémia terve, jóllehet mára divattá fejlődött a nyelvtanulás Magyarországon. Ezzel együtt egy másik veszélyforrás keletkezett: boldog-boldogtalan adhat államinyelvvizsga-papírokat, felkészíthet felelőtlenül bizonyos szintekre, amit nem tartok megnyugtató helyzetnek. Az iskolába kell visszavinni az alapvető befolyásolást, onnan kibontani az ezredfordulóig és azt követően egy egész generációt megemelni képes rendszert. Torzít a politika - Hogyan ítéli meg azt a tendenciát, hogy átértékelődött a nyelvek rangsora, egyesek presztízsüket vesztették, mások helyükbe léptek? - Az élővilág legfejlettebb szintje az ember, mindig együttműködésre törekedett, bár tudjuk, sokszor nem sikerült megvalósítania. Nos, regionálisan lehet átrétegződés a nyelvek értékrendjét illetően, de itt, a közép-európai tájon a német nyelvnek kell a központi helyen maradnia. Történeti okok, aktuális politikai feltételrendszer, a perspektivikus fejlődés iránya erre késztet és a hagyomány is ezt erősíti. Részben a második világháború következményeként antipatikussá vált a német, bár ez ostoba felfogás. Hiszen a nyelv eszköz, kincstári értékét nem az határozza meg, hogy az aktuálpolitika hogyan torzít. Ebben a régióban a német és az angol ismerete fontos, és ha európaiak vagyunk, a latint nem lenne szabad elhanyagolni. Nem idegen nyelvként, ha-