Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-28 / 12. szám

1993. MÁRCIUS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 nem az európai mentalitás fenntartójaként, kultúrahordozóként van köztünk. Ha erről lemondunk, agyonhangoztatott európaiságunkról mondunk le. Ilyen értelemben ebbe a sorba kívánkozik a francia. Az Esprit francé, amit a magyar művelődési szemléletből barbarizmus volna kiirtani. Az olasz erősödése egyértelműnek látszik, nemcsak a kereskedelmi ágak felvirulása miatt, hanem a földrajzi, mentális közelség is meghatározó a két nép között. Míg a spanyol nyelv hódítása világjelenség, betörése Európába gazdasági motivációk miatt kiszámítható. Nem véletlen, hogy a pécsi JPTE a közelmúltban hozta létre a spanyol tanszéket. - Mit kezdhetünk az orosszal? - Az orosz nyomatékát történelmi kényszer eredményezte, ugyanakkor politikai ízű fenntartásokkal hiba volna ^^tagadni az oktatását. Az egészséges arányt kell megtalálni, mert ha olyan ütemben építjük le, mint ma ez történik, akkor tíz év múlva kapkodni fogunk, hogy legyenek specialistáink. Eszembe jut egy élmény: pécsi főiskolásokkal jártam a hatvanas évek végén Dániában. Aborg városában egy főiskolán jártunk. A vendéglátók a maguk nyelvét hiába kínálták volna, de sorolták, hogy angolul, franciául, németül beszélgethetünk, sőt egyikük oroszul is tud. És kipenderült elénk egy fiatalember, ékes oroszsággal beszélt. Középiskolában és főiskolán ugyanis azoknak, akik igényelték, intenzíven oktatták már akkor az orosz nyelvet... é

evált cipőtalp, leszakadt r gomb... - Egy időben jóval közelebbi utazásról szeretném még faggatni. Még a téli szünet előtt beszéltünk róla, hogy Franciaországba készül. Nem hivatalos kiküldetés, nem tanulmányút, még csak nem is üdülés volt a cél. - A Pécsi Balett művészeivel most harmadik éve vettem részt a franciaországi turnén. Ez egy visszatérő könnyűzenei program, amelyen egy budapesti alkalmi zenekar, a Strausszenekar Bogár István vezetésével reprezentálja a magyar zenei életet, a látványt a Pécsi Balett nyújtja. A volt igazgató, a Nemzeti Színház koreográfusa, az Eck-féle balett kiváló szólistája, Tóth Sándor barátom hívott ebbe a csapatba tolmácsként. Megdöbbenésemre a franciák kifejezetten élvezik a Strauss-zenét, nacionalistábbnak hittem őket. Tavaly 18 ezer kilométert utaztunk végig, idén Nancyban kezdtünk, másnap Marseille, Brugge, Lyon és két hétig Párizsban a Salle Plaisirben léptünk fel. Plaisir Mozart kortársa volt, róla nevezték el a '20-as években épült, 2000 főt befogadó gyönyörű koncerttermet. Ami naponta kétszer megtelt! - Mit jelent az, hogy „felléptünk"? - Tolmácsot nem fizet az impresszárió, így a férfi táncosok öltöztetője én vagyok. Az én gondom, feladatom a hatalmas ládákban, szekrényekben lévő teljes kosztümanyag, meg kell tanulni a színfalak mögött a villámgyors váltásokat, a kapkodásban észrevenni az öltözési hibákat, felvarrni a leszakadt gombokat és kapcsokat, ragasztani a levált táncoscipő- és csizmatalpakat. Ez mind velejár. Sokszor útközben történik mindez, ragasztom, kézzel nyomás alatt tartom a cipőtalpat, közben jönnek hozzám a táncosok: „Tanár úr, ugye eljön velem a Louvre-ba megnézni a XVII. századi festészeti kiállítást, vagy az etruszk éremgyűjteményt. Vagy kísérjen el a Pére-Lachaise-be." Többször bejártam már, de most is három órát töltöttem el a hatalmas temetőben Gombosi László táncos barátommal. Fotókat készítettünk a számunkra fontos emberi üzenetet hordozó nagyságok sírjairól: La Fontaine, Moliére, Balzac, Chopin. Furcsa kontraszt megélni, hogy híres alkotóknak, művészeknek kisebb síremlékük van, mint nagyapámnak a ceglédi temetőben, a tábornokoknak viszont akkora, mint a pécsi dzsámi. A franciákban él egy, az oroszokéra emlékeztető egyenruha-tisztelet, miközben nagyjaikra csak a szívük mélyén büszkék. „Nem alantas dolog" - Nem hagy nyugodni a gondolat, hogyan vállalja ezt a kettős szerepet, amit a főigazgatói szék és a színházi öltöztetés, gombfelvarrás jelent? - Anyámék 15-en voltak testvérek, nekem is csinálnom kellett mindent otthon. De az egész életem szolgálat. A Saal Playert naponta kétszer felmostam (háromszor akkora, mint a főiskola aulája), miközben a felmosópartvis nyelére támaszkodva barátságok szövődtek, nagy beszélgetések zajlottak a francia irodalomról. Nem alantas dolog, a végzett munka tisztessége mondatja ezt velem. Féltizenegykor vége volt az előadásnak, éjjel egyre bepakoltunk a kamionba a sofőrökkel, mindegyikük főmérnök. Szóval ez egy jó értelmiségi csapat. Számomra pedig ez az út mindig egy nagy szellemi kirándulás... TAKACS ZSUZSA Fotó: -kafi1848.március25-e Szekszárdon B ezerédj István táblabíró több forrásból, de legrészletesebben a testvérétől kapott levelekből értesült a „bécsi zendülés" eseményeiről. A hazai történések Pestről Szekszárdra szólították, ahol egyik kiemelkedő személyisége lett a következő napok eseményeinek. Március 21-én a Szekszárdon tartott megyei kisgyűlés „A közelebbi időben felmerült európai nagyszerű események" hatására megtárgyalta a független magyar minisztérium elnökének kinevezését, a közteherviselés kimondását és az úrbéri tartozások eltörlését. Pár nap múlva Jelgyorsultak az események. Március 25-re, szombatra ismét megyegyűlést hirdettek Szekszárdra, melyen Bezerédj István is megjelent. A Sárvíz áradása miatti károkat tárgyaló „tanácskozmány" hamar „valóságos népgy üléssé nőtte ki magát". Hegyessy János főjegyző leírásából azt is tudjuk, hogy a vármegyeháza nagyterme, karzata és előcsarnoka megtelt érdeklődőkkel. Mindenki Bezerédj Istvánt, a konzervatív Augusz Antal első alispánnal szemben álló reformpolitikust követelte a pódiumra, aki a közteherviselés jelentőségét méltatva, a törvényes rend fenntartása mellett szólt. Ezzel Augusz is egyetértett, aminek jeleként Jobbját a nagy hazafi, Bezerédj Istvánnak oda nyújtván", mindketten a „kiengesztelődésnek jelét egész készséggel" kimutatták. Bezerédj javaslatára határozat született a nemzeti örsereg felállítására - erről Perger Sándor szekszárdi nyomdájából még aznap kibocsátott plakát adott hírt. A gyűlés másik jelentős eseménye a központi választmány megalakítása volt, melynek többek között tagja lett Augusz Antal, Bezerédj István, Csapó Vilmos és Prejmájer Gáspár szekszárdi bíró is. Délután újabb ezrek gyülekeztek a nagypiacon - a mai Béla király téren ahol kisvárosi méretekben lejátszódtak a Pesten történtek. A tömeg Bezerédjt akarta hallani, de más hazafias szónoklatok és versek is elhangzottak, majd a tér a lelkes hangulatban „ezen gyűlés emlékéül Március 25-e térnek azonnal elneveztetett". Augusz még akkorjelentést küldött Batthyány Lajos miniszterelnöknek, ebben írja: „Az egység, testvériség és volt osztályok egybeolvadásának érzete minden arcon olvasható volt s az örömkitörések a hatósági épületek kivilágítása mellett késő éjjel is tartottak." A következő hetekben felállított, száz lakosként 5-10 fős nemzetőrség Szekszárdon, Dunaföldváron és Bátaszéken érte el a legnagyobb számot, az 500-500 főt. Később a sorkatonák megkülönböztetésére alakult ki a honvéd elnevezés, melyet Kisfaludy Károly egyik költeményéből, az Elet korai című versének „Nem csügged a honvéd, tisztét teljesíti" sorából vettek át. Bezerédj és Augusz útjai már '49ben elváltak. Az alispán nem vállalta a forradalmi eszméket. A szabadságharc leverése után ő lett a császári-királyi biztos, majd 1852-59-ben a királyi helytartótanács alelnöke, Császárhű Szolgálataiért 1853-ban bárói címet kapott. Bezerédj Istvánt következetes reformpolitikájáért, a Honvédelmi Bizottmányban vállalt szerepéért Haynau halálra ítélte. A kijárt kegyelem fejében 1856-ban bekövetkezett haláláig házi őrizetben élt hídjapusztai birtokán. Enu imiékét nem felejtették Szekszárdon. 1861-ben Györgyi Alajos a közgyűlési terem díszítésére megfestette Bezerédj arcképét. Szobrát először alumíniumból, majd bronzból Konrád Sándor szekszárdi szobrász készítette közadakozásból jó ötven éve. KACZIÁN JÁNOS