Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-03-28 / 12. szám
1993. MÁRCIUS 21. 201 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Lakásprivatizáció Szekszárdon A város nem építkezik Amíg Szegeden az elidegenítés szempontrendszerének vizsgálatával foglalkoznak, addig Szekszárdon már túl vannak a kijelölt lakások 70%-ának az értékesítésén. Ez azért is pozitív igyekezet, mert tallózva a témával foglalkozó újságokban azt tapasztalhatjuk, hogy több szakember véleménye szerint az ezredfordulóra olcsóbb lesz a lakásállomány nagy részét lerombolni, mint helyreállítani. Ijedtségre még nincs ok, az állagromlás megállítására a legbiztosabbnak tűnő eszköz a privatizáció, mely után a tulajdonosok (köztük az önkormányzat) érdeke lesz a ^^él előbbi felújítás, az állandó karbantartás. A téma útvesztőiben Jobban Zoltán, a gazdasági- bizottság elnöke segített eligazodni. A képviselő elmondta, hogy az önkormányzati törvény értelmében minden képviselőtestület saját koncepciót dolgozhatott ki mind a lakáskiutalások, mind az elidegenítések ügyében. Szekszárd város nem tudja vállalni új lakások építését, így nincs is a kezében olyan lehetőség, mellyel a több száz igényt kielégítse. Az évenkénti 5-6 lakáskiutalás kizárólag megüresedés esetén történik, vagyis ha a bérlő kihal, illetve ha a lakást leadják. Ám ebben az esetben is elképzelhető, hogy a testület nem a szociális helyzetet veszi figyelembe, hanem a piaci alapon értékesíti a volt bérleményt. A privatizációval is csökken a kiutalható bérlakások száma, így a várólista igen lassan változik. A bérlakások elidegenítésével kapcsolatban Jobban Zoltán arról tájékoztatott, hogy a kijelölt lakásokat a forgalmi érték 16%-áért lehet megvásárolni egy összegben. Az önkormányzat négy vállalkozást bízott meg az értékesítések bonyolításával, tehát ők ajánlják megvételre a lakásokat a polgárok felé, velük kötnek szerződést és ők végzik az értékbecslést is. A város és a cégek között múlt év végéig szóló szerződést '93 közepéig hosszabbította meg a bizottság. A lakások értékének megállapításakor fontos szempont az épület állapota, az utolsó felújítás időpontja, a várható költségek mennyisége. Az elidegenítés után a már tulajdonosok együttes feladata a „Társasházalapítás", ezen belül a felújítási alap képzése. Ez az összeg fedezi majd a szükséges költségeket. A kijelölt lakásokat természetesen nem kötelező megvásárolni, így előfordulhatnak olyan épületek, ahol önkormányzati tulajdonban marad a lakások egy része. Az így kialakult vegyes tulajdonú társasházak felújítási költségei az önkormányzatot is terhelik a tulajdon arányában. Szakemberek véleménye szerint a legnagyobb probléma az, hogy a kormánynak nincs kidolgozott lakáskoncepciója. A lakásállomány építésének, fenntartásának kérdésköre nem független a kormánytól. Az infláció, a banki feltételek miatt ma szinte alig van lakásépítés. Pedig azoknak, akiknek szüksége lenne lakásra, egyre romlanak az életkörülményeik, nem tudnak félretenni. Az adótörvény ösztönzése ellenére lakás célú megtakarítások gyakorlatilag nincsenek. A lakásprivatizációval kapcsolatban az egyik remélt előrejelzés az volt, hogy talán megmozdul a piac és elérhetőek lesznek az árak. Bízzunk benne, hogy minél előbb bérből és fizetésből is fedezhető lakásárak alakulnak ki Magyarországo n' Kranjecz Zsuzsa Fotó: - ka Telefonközelben Megcsörren a telefon. Kemény férfihang rivall rám. - Na végre! Háziitaluk van? - Kérem... - Nekem ne beszéljen mellé! Reggel már beszéltem azzal a másikkal. Különben hogy hívják azt a másikat? - Nem tudom... - Nem tudja? Ez szép! Annyian vannak, hogy névről sem ismerik egymást! Egy olyan fahangú fazon volt. - Igaza van, uram. - Na látja. Ez már más hang. Tehát van vagy nincs? - Természetes, hogy van egy kis háziitalunk. - Na látja. Ez mindjárt más. Es milyen van? - Hát van pálinka. - Na, na. - Van kérem konyak, egy kevés rum. - Bővült a választék? - Likörök. - Sör? Sör* barátom ? - Az nincs momentán. - Ne vicceljen! Hogy-hogy nincs sör? - Ne tessék haragudni, mi nem szeretjük a sört. - Nem a Sörgyár? - Magánlakás. - Micsoda emberek! _ , fischer Evangélium Lázár feltámasztása (Ján. 11, 1-45.) Uram Jézus! - Te egészen másként állsz a halállal szemben, mint akármelyikünk. Értesülsz annak nagybeteg állapotáról, akit szeretsz - és maradsz még két napig megszokott munkádban, mert a betegség arra lesz jó, hogy megdicsőüljön általa az Isten, közös dicsőségben az ő fiával. És elmész Betániába, amikor a haláleset, mejy annyi embert megszomorított, bekövetkezett. Úgy mégy, mint szuverén - aki úr a halál fölött is. Úgy mégy, mint a FÖLTÁMADÁS. Mint az ÉLET. Megadod a végtisztességet. Könnyezel. Lázárt siratod, aki dicsőségednek oka és részese lesz? A gyászt, bánatot, fájdalmat siratod egyetemesen? Vagy a mi hitetlenségünket siratod, amelynek megtöréséért most csodát teszel?... A példás, serény, de most nekiszomorodott Márta áll előttem. Nem lehetne ő eszményképünk? Őszintén felrója Neked: ha Te itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De hisz Benned! Tudom, most is bármit kérsz az Istentől, megadja Neked. S hová ragadja még a hit: tudom, hogy testvérem feltámad - a feltámadáskor az utolsó napon. Füle, szíve mégiscsak Rajtad csüngött, amikor mint háziasszony és vendéglátó tevékenykedett. És szavadra megtörténik a csoda, Lázár kijön a sírból és élvezi további gondoskodásodat; lába, keze begöngyölve a halotti gyolcsokba, utasítasz: oldjátok fel a kötelékeket, hogy járni tudjon! Milyen természetes aprólékossággal szeretted Te Lázárt. És szeretsz mindnyájunkat. Még ott a temetőkertben szövik a cselt, amellyel Téged helyeznek az életen kívül. Uram, hadd csatlakozzunk Mártához: Tudom, hogy feltámad - a föltámadáskor az utolsó napon. MIM EDE plébános