Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-17 / 2. szám

4 * , SZEKSZÁRDI USARNAP 1993. JANUÁR 24. Tej-ügyek Tolnában az átlagosnál jobb a helyzet A szarvasmarhatartás a mezőgazdaság nehézipara. Hajdan volt a tejháború, amikor a felháborodott tüntetők az utca kövére öntötték kannáik tartalmát. Most meg jött a kettős áfa, ami újra csak megemelte az árakat, s ma sem csak a pesszimisták rémlátomása, hogy előbb-utóbb újra drágulni fog a tej, a vaj, a sajt, s a többi tejtermék. Milyennek látja a jelent, no meg a jövőt Koller Ferenc, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat igazgatója? - A hajdani tej-válságos helyzet mostanra az ellenkezőjére fordult. Míg két évvel ezelőtt jelentős többlet volt tejből, most hiány mutatkozik. Ez tükröződött az idei szerződéskötések során is, amikor, annak ellenére, hogy a korábbinál magasabb árat kínáltunk, a tavalyinál kevesebb tejre sikerült megállapodást kötni. Hozzáteszem, a termelők még ennél az árnál is magasabbat tartanak indokoltnak. - Mennyit? - Az extra minőségű tejért húsz-huszonöt forifHpt szeretnének. Mi pedig, hűtési költség térítése ftélkül literenként a 3,6 százalék zsírtartalmú tejért tizennyolc ötvenet tudunk fizetrii. - Fordult tehát a kocka, •ftftitf-már nem mondják a termelőknek, hogy nem kell a tej. - Ezt akkor sem mondtuk, akkor is az árakkal volt gond. Nyomott áron ugyan, de minden tejet átvettünk, feldolgoztuk, s a terméket vagy hazai vagy külföldi piacon értékesítettük. De ez előidézte a tejtermelés erőteljes visszaesését, és ez a folyamat még mindig tart. Az év első tíz napjában például egynyolcadával kevesebb tejet tudtunk felvásárolni, mint korábban. - Ez jelez egy későbbi komoly gondot, nevezetesen, hogy nem lesz tej? - Én úgy látom, sokan vannak, akik továbbra is akarnak tejet termelni, mert nekik a mostani körülmények között is megéri. - Ahol jó körülmények között, jó tehénállományt tartanak, magyarán az átlagosnál gazdaságosabban tudnak termelni. - Véleményem szerint Tolna megyében ennek a mezőgazdasági ágnak nagy hagyományai vannak, ebből is következik, hogy itt az átlagosnál jobb a helyzet. Erre utal az is, hogy a megye tejtermelői közül sokan szándéknyilatkozatot tettek, hogy a jövőben is tejjel akarnak foglalkozni, s részt akarnak venni a feldolgozásban is. Sokan kárpótlási jeggyel, mások pénzzel is, a tejipari tevékenységet akaiják a privatizáció során segíteni. Ezek a gazdaságok már ma flagyöh korszerűek, jó a te'•ajószállományuk, s az ott dolgozók szJstudása is magas színvonalú. - Sz lenne az egyik oldal. De a gazdaságos termeléshez korszerű feldolgozó üzemek is kellenek. A megyében korábban megszűnt néhány tejüzem. A megmaradtak megfelelnek a kor követelményeinek? - 1983-ban történt négy tejüzem leállítása, akkor, amikor a szekszárdi új üzemben megkezdődött a termelés. Ez pedig az országnak, de nem túlzás azt mondani, Közép-Európának is az egyik legkorszerűbb ilyen üzeme. A dombóvári és a tamási üzem pedig a mai hazai átlagszínvonalat képviseli. Termékeink a nyugaton és a japán piacon is megállják helyüket. - Nyugati piacot említett. Az ottani termékekből kaptunk ízelítőt. Gondolok itt a francia tejre, amit 80-90 forintos áron hoztak forgalomba. - Azzal egyetértek, hogy importál a kereskedelem nyugatról tejterméket. Ez lehet húzóerő is a hazai élelmiszeripar számára. Ám ezzel a 80-90 forintos tejárral egyáltalán nem lehet egyetérteni. Mi olyan kompromisszumokra törekszünk az árak kialakításakor, ami lehetőleg biztosítja azt, hogy a kereslet ne csökkenjen. A sajtoknál ezt azért is meg tudjuk tenni, mert az üzem előbb említett korszerű mivoltából fakadóan fajlagos költségeink a legalacsonyabbak az országban. Mi ezt a piaci előnyt nem extra profit megszerzésére, hanem piacaink biztosítására használjuk fel, megelőzve a hazai, illetve külföldi konkurenciát. - Ezek szerint nincsenek eladási gondjaik. - Az idei teljes sajtmennyiségre már megvannak a vevőink, akikkel aláírtuk a szerződéseket. - Akkor a korábbi tejháború, s a mostani tej-ínség okozta gondokból Önök vajmi keveset éreznek. - Az alapanyag, a tej mennyiségének csökkenése nekünk is sok fejtörést okoz. De majd, ha a privatizáció eredményeként a tejtermelők is és a vállalat dolgozói, szakemberei is mint tulajdonosok vesznek részt a feldolgozásban, illetve a késztermék értékesítésében, remélhetően javul a helyzet. - Arra nem gondoltak, hogy a termelők és feldolgozók együttműködését megvalósítsák. Hogy a tejipar is részt vegyen az alapanyag előállításában? - Voltak ilyen javaslatok. De én azt vallom, hogy a szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. Azt csinálják azok, akik legjobban értenek hozzá. Ez nem jelenti azt, hogy mi a tejtermelés feltételeit ne javítsuk az eszközeinkkel, esetleg, ha erre módunk van, pénzzel. - A magyar gazdaság eléggé hiU^ lámvölgyben van. Hogy látja a jövfl^F Koller Ferenc? - Én nagyon optimista vagyok, legalábbis azóta, hogy nyilvánosságra került a Földművelésügyi Minisztérium koncepciója az átalakulásról, amivel szinkronban van a vagyonügynökség igazgatótanácsa által a tejipar privatizációjáról kidolgozott terve. Amint az előbb már mondtam, ez a tulajdon alapján a mostani dolgozókat is érdekeltté teszi, hogy még jobban tegyék dolgukat. - szepesi Apapapa Aprócska fiúgyermek, 4 éves talán, „trappol" a felsővárosi járdán. Egyedül. Kezében műanyag jatagán, harcol. Csapkodja a házfalakat, a kerítést. Az attakot hangokkal is kíséri. Hirtelen kiáltás hallik: Marcell, állj meg! Összerezzenünk a szinte artikulálatlan hang hallatán. A kisfiú viszont - úgy tűnik fel - már megszokta és esze ágában sincs megállni. Egy fiatal férfit látok utána loholni. Beéri. - Mondtam, hogy állj meg! - Hagyj békén! - így a kis srác. - Marcell, én úgy tökön rúglak! Megdöbbenten bámulok. Marcell kitépi magát (feltehetően) az apai kezekből és uccu tovább. A férfi utána. Fel sem ocsúdhattam a döbbenettől, amikor a ,jó anyád" kezdetű körmondat kíséretében alapos verés következett. Meg bömbölés, miközben eltűntek a sarkon. „A kisgyermek személyisége döntően életének első hat esztendejében alakul ki." Ebben az örökletes tényezőkön túl a környezeti hatások is döntőek. Vannak, akik szerint csak az utóbbi (környezeti) hatás a determináló. Talán nem minden esetben igazolódik a tétel. - bayer A kajánságról Életünk nagy fűszere a humor. Mondhatjuk azt, hogy velünk születik, bennünk keringő életerő, mint fíiben-fában a felfelé törő nedvesség. A régi rómaiak életigenlést, alkotóerőt, életörömöt értettek a latin humor szón. Manapság a humor jelentése leszűkült a derűre, a humotfesztiválok szakadatlan kacagást, röhögést ígérnek, a kabaré a rekeszizmokat csiklandozza, hogy bezsebelje a mennyezetig érő kacagást. Egy jó vicc úgy szalad végig az országon, mint egy lökhajtásos repülő. Az iskolákban - különösen tavasszal - dilinapok vannak, derűs tanárbosszantások, kegyetlen ugratások, egész napot betöltő kamaszröhögések. A humoros megnyilvánulásokra nem egyformán reagálunk. Van, aki „vevő" mindenre, első szóra érti a derűt, kap is, ad is. Mások csak hálás felvevők és továbbadok. Több változat után a sort a humortalan emberek zárják, akik nem értik a tréfát, de nem értik az anekdotázó ember örömét sem. Most nem a múltbeli szúrós szemű emberekre gondolok, akik hat hónapos elzárásra minősítettek egy jól sikerült politikai viccmondót. Inkább a humorellenzőkre. A humortalan ember is humorizál. Mások rovására, lejáratására. 0 irtózik attól, hogy kirekesszék maguk közül a jókedvű emberek és nevetségessé váljék. így hát esetlenül megbokszolja a nálánál kisebbeket, és őket teszi nevetségessé. Teheti ezt főnöki magasságokból, a nagyobb tudás fölényéből, titkolt hiúságból, durva erőből, akamokságból. Titkolt célja, hogy ő ne kerüljön terítékre. Rajta ne röhögjenek. De hol van ez a nagy orrú Cyrano nemes érzékenységétől! A sok orronütéssel eléri, hogy ő tabu lesz, nem heccelik. Sőt félnek tőle, mert övön alul üt. Kegyetlen szavakkal. Unokatestvére ennek a vagdalkozó viccelődőnek a kaján-lesipuskás. Otthonos az élcelődésben, világért se bántaná a társaságbelieket. A távollevők a kedvencei. Először megcsipkedi őket, a gyengéiket teSzi nevetséamk sé, de finoman. Hogy úgy mondjam, elnéző vigyorgok sal. Ha sikere van, később előveszi kis mérgezett nyilait és jellembe vágó pontokat céloz meg. Sajnálatos esetekről közöl információkat. Elvesz belőlük, hozzákölt me

: rész fordulatokat, kijelentéseket-másít meg, lebőgeti. Es a felcsattanó röhögésre mellékesen megjegyzi: „Ez köztudomású, mindenki tudja." A kajánkodás egyik csúcsa a keresztbe verés. - Tudod, mit mondott rólad? - mondja négyszemközt két kiszemelt áldozatának a másik szájába adott rosszindulatú véleményt. Aztán, mint a pók a háló sarkában, figyeli a két áldozat vergődését. Ha sikerül összeveszíteni őket, vagy legalábbis egymást megutáltatni, elégedetten kuncog az ugratás sikerén. A kaján ember gátlástalan, nem retten vissza durva hazugságoktól sem. A siker elvakítja, a szó és a toll fegyvereivel akár erkölcsileg meg is semmisiti áldozatait, ellenfeleit. Lehet védekezni ellene. Fülénél fogva odavihetjük éles nyelve áldozataihoz, hogy megkérdezzük, mondtáke, amit ez a kígyó állított? Kínos zavara két ember kibékülését jelentheti. De legjobban úgy védekezhetünk, ha kiábrándulunk belőle és módszeresen hadat üzenünk minden bennünk jelentkező kaján hajlamnak. Ehhez persze szeretet kell, egyoldalú emberbaráti szeretet. Meg kellene találni - valahol. H. NÉMETH ISTVÁN