Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-07 / 9. szám

12 SZEKSZÁRDI 1993. MÁRCIUS 7. Flott lesz Tóth Zoli vissz

apillan

tó t

ükrébe nézve (L) A „dobbantás" hiteles története A hetvenes években - amikor még jócskán volt karrierrel kecsegtető tehetsége a magyar labdarúgásnak - óriási jövőt jósoltak a legendás Újpestbe igen korán bekerült kapuvédőnek, Tóth Zoltánnak. Csak egy a megállapítások, értékítéletek közül: „Még Grosicsot is felülmúlhatja." Nagy szám volt Tóth Zoli. Nem egy, nála nagyobb rutinnal rendelkező, nemzetközi szintű, rutinos kapus „volt akkortájt forgalomban" a magyar élvonalban, de Tóth Zoli fantasztikus volt. No persze, nem esett messze az alma a fájától, a legendás újpesti kapuvédő Tóth György fiáról van szó. Bemutatkozott a címeres mezben is, mint akkori dózsás szurkolónak, elevenen él az emlékezetemben a tbiliszi szovjet-magyar világbajnoki selejtező (2-2), amit védett, ahogy röpködött a levegőben... Nem sokkal ezután, 1979 augusztusának végén átvitt értelmű röpködéséről tudósítottak - ha egyáltalán tudósíthattak? - a lapok: Tóth Zoli nem tért vissza szálláshelyére, csapata, az Újpest cádizi tornáján. S íme a történelem kifurkészhetetlensége: 13 és fél évvel később, mint a szekszárdi sportfarsang legváratlanabbul, legvéletlenebbül felbukkant vendégét - a szervezők sem sejtettek semmit - a szökésről és más egyebekről kérdezhetem. - A rendszerváltás óta, gondolom, gyakorta útban vagy Amerika és a haza között, ehhez képest alig - vagy egyáltalán nem? - jelent meg nyilatkozatod a magyar sajtóban. - Miért is lennék ennyi év távlatából annyira érdekes?... Eddig sok időm se nagyon volt, jöttem, mentem. Most, hogy hosszabb időt itthon voltam, azért érdeklődött a sajtó, kérdezgettek. - Mikor tudtál először nyugodtan hazajönni? - 1985-ben. Ekkorra sikerült megszereznem az amerikai állampolgárságot, tudtam, hogy nem bánthatnak, visszatérhetek. Jól emlékszem: szeptember elsején megkaptam az állampolgárságot, már másnap ott ültem a repülőn. Voltak frenetikus sikereim a pályán, de mégiscsak furcsa érzés volt, hogy a szüleim a Szabad Európa egyetlen tudósításából értesülhettek arról, hogy Amerikában vagyok és kész. Leveleim ugyanis nem érkeztek meg. - Nagy karrier előtt álltál, ki vagy mi tette a bogarat a füledbe? - Egy Los Angeles-i barátom, aki még a szüleivel '56 táján került ki. Egy nemzetközi tornán ismerkedtem meg vele, hamar barátok lettünk. Biztatott: óriási sikerem lenne odaé kint. S Amerika... az Amerika, s a hetvenes években elérhetetlennek tűnt. - A dobbantás mennyire volt sima ügy? - Hű, az nagyon meleg szituációkat produkált. Cadizban (Spanyolország) voltunk, úgy köszöntem el a srácoktól, hogy érezhették: én már nem megyek vissza a szállodába. Jött értem a srác Los Angeles-ből, „foltűztünk" Madridba az amerikai követségre. Sima vízumot hamar kaphattam volna, de azzal semmire sem megyek, nekem a H 2-es kellett, hiszen csak ennek birtokában kapcsolódhattam volna be az amerikai labdarúgóéletbe. Erre viszont várni kellett, míg az amerikai barátom barátja megszerzi és elhozza Madridba. Addig pedig eléggé „megfagyott" körülöttem a levegő. Kutattak utánam egész Spanyolországban... Tévében, rádióban bemondták, hogy eltűnt a kapus. Szaglásztak utánam rendesen. El kellett tűnnöm Madridból, hisz szeme előtt voltam a magyar követségnek. Ugyanakkor két-három naponta be kellett járnom az amerikai követségre, de náluk nem maradhattam. Ebben a kínos helyzetben nagyon sokat köszönhetek Östreicher Emilnek, aki egy nem akármilyen trükkel segített. Megjelent a spanyol tévében a Szentmihályi Antal képe, félrevezetve az utánam kutatókat, hogy így nézek ki. Elhárult az akadál

y' (Folytatjuk) nélkülük is Befejeződött egy olyan labdarúgóteremtorna, amely a maga nemében kuriózum. A megyében biztosan, de még arra is jó sansza van, hogy országosan is az legyen. A Flott Kft. és a Hungária Biztosító Rt. néven futó rendezvényről, eseménysorozatról van - remélem, nemcsak volt - szó. Amit a majdnem háromhónapos időtartam, a negyven csapat részvétele, a 170(ü) mérkőzés okán nevezhetnénk teremlabdarúgó-bajnokságnak is. Hála a kitalálóinak: a focit gyakorlatilag átmentették a télvíz idejére. A szervező Privát Sport Bt. szeretné még gigantikusabbá, a megyét még jobban átfogóvá tenni az egészet. Persze a szponzori vonalon vannak bizonytalanságok, nem tudni, ki lép be a Flott Kft. helyett, ha a cég akaratától függetlenül kiszállásra kényszerül. Végveszélyben akár a megyei labdarúJA szövetség is mentőövet dobhatna.7^^ távollétében - az előbbi még további versenyszámokra befuthat - is érdekes, viszonylag rövid öszszecsapás zajlott. Megnövekedett győzelmi esélylyel álltak lőállásba a futócéllövés magyar reprezentánsai, a két korábbi világbajnok, Sike József és Ángyán József és az EB-győztes Burkus Tamás. A mezőny momentán legnagyobb ágyúja, a barcelónai ezüstérmes orosz Asrabajev volt, de dédelgetett ^^ győzelmi reményeket a volt szovjetből izraelivé lett Világ Kupa győztes Elajev is. Az már az alapverseny után látszott, hogy Ángyán van a legjobb formában a magyarok közül: nagyon sok kilencest, mi több érintő kilencest lőtt, amivel két kör előnyt szerzett a fináléra, de az orosz „összekapta magát" és annyival előzte meg, amennyi a győzelemhez kellett. A hétvégén - vasárnap délutánig már igazi nagyüzem lesz a városi sportcsarnokban: mindhárom számban (puska, pisztoly, futócél) országos bajnokságot és nemzetközi versenyt rendeznek a 10 ország közel négyszáz versenyzőjének. A közönség számára emészthetőnek tűnik egy vasárnap délelőtti, szintén most debütáló újdonság: a kieséses rendszerű puska és pisztoly nemzetközi verseny. Beindult a l

övés

z nagyüzem Van fantázia az Európa Top 10-ben Eddig mivel találkozhatott az érdeklődő - ha egyáltalán hajlandó volt megtisztelni jelenlétével az eseményt - egy-egy sportlövőversenyen - lett légyen egy sokadrendű hazai viadal vagy akár a legrangosabb hazai vetélkedés. Megszámolhatatlanul sok ember a lőállásokban, nagy kavalkád, de a néző számára követhetetlen, felfoghatatlan, mi történik. A Szekszárdon zajló nagyszabású nemzetközi légfegyveres verseny nyitószáma a tolnai megyeszékhelyen debütáló futócéllövő Európa Top 10 - a kontinens legjobbjai közé számítók vetélkedtek, az alapverseny után egy pergő fináléban döntötték el a győzelem kérdését ezt a problémát igyekszik kiküszöbölni. Egyszerre csak két ember van a lőállásban, s a képernyőről, valamint a sportcsarnok villanyűjságjáról követhető, áttekinthető volt a verseny. Persze a sportkedvelőkben a jelekből ítélve még a régi reflexek munkáltak: világbajnokok ide vagy oda, szűk lövész családi körben debütált a Európa Top 10, ami valójában Top 7 volt, merthogy ennyien érkeztek meg. Pedig a csehek világcsúcstartója, Racinsky, valamint a szöuli norvég bajnok, Heiestad Sike József futóvadlövésben második lett