Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-07 / 9. szám

13 1993. MÁRCIUS 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Ahogyan arról korábban beszámoltunk, megalakult a Szekszárdi Művészetbarátok Társasága. Az alakuló ülés néhány résztvevőjét arról kérdeztük, miért tartja fontosnak a kezdeményezést? Dr. Gesztesi Tamás „ötletgazda", a TIT Tolna Megyei Szervezetének elnöke: - Már régóta foglalkoztunk egy ha•

kló társaság létrehozásának gondoaval. Hogy ez az igény másokban is megfogalmazódott, bizonyítja, hogy első érdeklődő levelünk után hatvanan válaszoltak úgy, hogy szívesen vennének részt a munkában. Az előzetes elképzelések közül a levélben visszajelzők és az alakuló ülés résztvevői is a művészekkel való találkozásokat, beszélgetéseket, a művészettörténeti, esetenként zenével és irodalommal összekapcsolt találkozásokat, s az egyes képzőművészeti eseményeken való ^észvétel lehetőségét tartották fontosnak. Baky Péter festőművész, a Művészetek Háza igazgatója: - A képzőművészek által egymás között már többször dédelgetett gondolathoz most sokan társultak. Sőt, a ma elhangzottak szerint annyiféle többletigény is szóba került, hogy ezek kielégítését az első időszakban egyáltalán nem látom reálisnak. A művészetbarát társaság, amely a TIT szakosztályaként működik, egyelőre a képzőművészethez kapcsolódik szorosabban, de nagyon szeretnénk, ha csatlakoznának hozzánk a többi művészeti ág képviselői is. Juhos László, szobrászművész: - Ha egy művész teszi a dolgát, fontos, hogy valaki észrevegye ezt, véleménye legyen róla, legyen kommunikáció művész és a közönség között. Hogy szó essék a művészetről. S a felnőttek révén talán a gyerekek is közelebb kerülnek a képzőművészeti kultúrához. Csányi László, író: - Egy régi kedves emlék jut eszembe. Régen Pécsett működött egy művészetpártoló kör, amelynek gazdag tagjai nagyszerű mecénásai voltak a pécsi művészeknek. Nekik ajánlotta fel megvásárlásra például Martyn Ferenc egyik képét. Úgy gondolom, ez a társaság egyelőre inkább egyfajta „szellemi mecenatúrára" vállalkozhat. De ez is nagyon fontos pillanatnyi közműveltségi állapotunkban. Dr. Leidecker Jenő, alpolgármester: - Vannak olyan egyesületek, baráti társaságok, amelyeknek nagyőri fontos szerepe lehet a lakosság életében. Ez tipikusan az. Én nem értek a művészetekhez, csak szeretem. Azért jöttem, hogy belépjek. Megtudjam, mi a program, érdemes-e máskor is eljönnöm. Az elhangzottak alapján úgy érzem, itt a helyem. Mindig is hiányzott a városban egy olyan hely, például egy kávéház, ahol az ember nyugodtan leül, kávézik, eszmét cserél. Nem tagadhatom, én elsősorban képzőművészet-párti vagyok, de úgy gondolom, ahol képekről, szobrokról esik szó, ott hamarosan megjelennek a zenészek és az irodalmárok is. Felvételünk a Kecskeméti Kerámia Stúdió kiállításán készült. Szekszárdon, a Művészetek Házában. -csótifotó: -kapfingerMűvészetbarátok Társasága Szellemi mecenatúra Szekszárdon Amikor valaki majd kis hősök nyomait keresi, ne vegye kezébe az 1897-ben Bonyhádvarasdon született és 80 évvel később Bonyhádon meghalt néhai Lili Mihály naplóját. Közreadása a Völgységi Füzetek 2. számaként, Szőts Zoltán szerkesztésében és a Tolna Megyei Könyvtár szokás szerint mintaszerű műszaki tervezése jóvoltából mégis maradandó érték. Sokaknak kellene olvasniuk, köztük egykori hadvezéreknek is. Lili Mihály nem volt hős. Nem vezérkari térképekről szemlélte a háborút, ahol szenvtelenül mozgathattak - higgyük el, hogy olykor kiváló és becsületes szakemberek - százezreket, hanem egy volt a százezrek, milliók közül. Két világháború részese volt és ezenközben irt naplót. Földközelből szemlélte a körülötte zajló pusztulást és szépen, csendesen megírta a napi eseményeket. Milyen hideg volt?Kaptak-e krumplit? Amenynyire visszaemlékeznem sikerül, a korabeli lapok még véletlenül sem írtak arról, hogy a magyar kir. honvédség tagjai a helybeli oroszoktól krumplit - koldultak. Lili naplójában logikusan sok információ olvasható a hőmérsékletről, a bombázásokról, sőt arról is, hogy a zsidó munkaszálgálatosokkal együtt hányta az orosz télben túlságosan is nagy mennyiségben előforduló havat. A saját hősiességéről nem ad hírt, valószínűleg nem is volt hős, ami egyébként se könnyen meghatározható kategória. Giccset annál többet vetett papírra, a „messze keletről" és mindavval kapcsolatban amit ilyen esetekben a hü hitvesről csak leírni lehetett, meg a kis családról is. Időnként lelkesedett a német győzelemért, ezt egy németajkúnak (egyszerűbben sváb) meg lehetett bocsátani és ma is meglehet. A Tolnai Népújság szériában közli a keleti fronton elesettek, eltűntek nevét. Lili naplójában dátum szerinti pontossággal, az illetőségi helyet is rögzítve szerepelnek a környezetében meghaltak és az is, hogy hol hantolták el őket. Odakint. Az érdekelteknek, érdeklődőknek, hátramaradottaknak megérné az utánjárást. Talán... (Ordas)