Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-01 / 44. szám

4 _ , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 1. Szekszárdi történetek Út a kábeltévéig A történet pontosan harminc éve kezdődött. Műszaki szakemberek és kiskatonák jelentek meg a Kálvárián a keresztek mellett és felállítottak egy irgalmatlanul csúnya, de elég magas oszlopot, amelyre feltették azt az antennát, amely lehetővé tette, hogy elfogadható minőségű képet lehessen venni Kab-hegyről, ezáltal jobbá tenni a tévévételt a városban. Ez volt az az időszak Magyarországon, amikor esténként a tévé nem elválasztotta, hanem összehozta az embereket. A Ki mit tudok, a sportközvetítések mindmind az újdonság erejével hatottak. Amikor már külföldi adókat lehetett fogni, az már egy új kor volt és más, meg több is. Hétfőn, amikor a magyaron nem volt adás, akkor nézhettük a jugót. De jött a magyar kettes, eleinte csak este nyolctól és nem is mindennap, lassanként ment előre a dolog, mígnem eljutottunk az újabb csodához, a színes tévéhez. Itt a legfőbb újdonság a készülék ára volt. Ez már mellbe vágta a dolgozót, de hozzászoktunk. Volt időszak, amikor hiánycikk volt. Az atyaistennek nem lehetett hozzájutni. Még ilyen áron sem. Protekció, meg egyebek kellettek. Ma ilyen gond nincs. Van elég. Drága, meg még drágább. A vétel, főleg a magyar adók vétele tulajdonképpen még ma sem jó, pedig most már Csávoly is van. De úgy látszik az is messze van, vagy pedig mi vagyunk igényesek és nem felel meg akármilyen minőség. El ne felejtsem, van videó is meg ürtévé. Még magyar is. Úgy kell nekünk. Itt a kánaán. És akinek még ez sem elég, annak van városi, falusi, közösségi, meg kisközösségi műsor. Szekszárdon városi tévé, pop-tévé is van. Hírek, mindenfélék, filmek, akciófilmek, szexfilmek, klipek, innen-onnan, ilyen meg olyan minőségben. Vannak a képernyőre való szép és okos tévések és hát vannak, akik nem valók oda. Vannak riporterek akikből csak úgy folyik a szó és vannak akik még a riportalanyok nevét sem tudják megjegyezni. És vannak riportalanyok akiknek annyira tetszik, hogy „benne lesznek a tévében ": olyan vaskosan fogalmaznak, hogy elpirul a mikrofon, és vannak szerkesztők, akik ezt benne hagyják. Hiába, ez is egy szakma, majd megtanulják, előbbutóbb. Önök szerint, Kedves Olvasón, mi lesz harminc év múlva? Merre tovább? Mire van még szükségünk? Szükségünk van még valamire egyáltalán? -tiikea vágy... tudomány eszközével is elérhetővé, legalábbis szemmel felfoghatóvá váljanak, egy másfajta készségre volt szükség. Rábeszélő és meggyőzőkészségre. A szekszárdi csillagda ugyanis a TIT Tolna megyei szervezete tulajdonában van és a köztudottan szerény anyagiakkal ellátott szervezetnek csak az épület felújítására, rendbe tételére futotta. így örömmel vették, hogy akad valaki és hátára veszi a várost, hogy a speciális készüléket elkészíttesse. - Utólag magam is meglepődtem azon, hogy nem néztek sehol szélhámosnak, amikor megkértem az embereket, hogy ingyen célszerszámokat készítsenek és speciális alkatrészeket gyártsanak a távcsőhöz. Azt hiszem, aki szívből az igazat moncü^^ az hiteles tud lenni. Amatőr csillag®' szá vedlettem át, szakkönyveket tanulmányoztam és műszaki leírás nélkül, elmondás, visszaemlékezés és saját ötlet alapján állítottam össze a szerkezetet - mondja Balogh Jenő. Az így elkészült Newton-távcső szinte minden alkatrészét és munkafázisát másutt állították elő, így segítséget nyújtott a Gemenc Plast Rt., a Csőszer, az ESZI, a Szakály testvérek Ktsz., az AGRAM, a műszergyár és a Rózsa Ferenc Szakközépiskola. A szekszárdi csillagvizsgálót a jövőben a TIT üzemelteti, a hivatalos megnyitásra november 3-án, 15 órakor kerül sor Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatójának részvételével. T. Zs. - K. A. Újra van szekszárdi csillagda Mindenkiben él - Az egész ügy szinte kínálta ma- minden emberben él a vágy, hogy a gát. Itt, a szomszédomban állt az el- csillagokat fürkéssze, talán ezért is tahagyott csillagvizsgáló, amire az én láltam sok segítőre - vélekedik Bagenerációm még emlékezett milyen logh Jenő, akinek nem kis áldozatválvolt, működés közben. Azt hiszem, lalása kellett ahhoz, hogy az egyszervolt szekszárdi csillagvizsgáló újjászülessen. Talán nem tartozik a magától értetődő dolgok közé, hogy valaki effajta vállalkozásba fogjon, ezért kerestük a választ a miértre. - A Szekszárd 2000 mozgalomnak bárki tagja lehet, aki a városért tenni szeretne. Én a közvetlen közelemben tapasztaltam egy ilyen lehetőséget, ezért építtettem újjá a távcsövet, a kezelő- és mozgatószerkezetet. így az általános és középiskolások az életben is megláthatják azt, amiről tanulnak. A gyermeki fantáziát a csillagok világa ugyanis könnyen megmozgatja. Szerencsére nemcsak a gyermekekét, de az erre fogékony idősebb generációét is. Balogh Jenő misztikus hangulatú, a világegyetem és a földi lét viBalogh Jenő: „A mélykék égbolt, galaxisok, a szonylatát kereső festhold megfigyelésére alkalmas" ményei erről vallanak. I Ahhoz azonban, hogy a Törlesztések VX szből télbe megyünk, lekapaszodott a határ, nem hajt már a fű sem. Minden behúzódik a föld alá, nem terem a föld, meztelenek a fák. Kint a határban egybeolvad a végtelen alföld, meghúzza magát a fagyos szelek alatt, váija a tél hideg szemfódelét, a havat. Mindenkiben borongós gondolatokat ébreszt a ködös november, megszeppen bennünk a magabiztos ember. Aki nagyképű volt tavasztól télig, most meghúzza magát és bizonygatja, hogy sosem akart más lenni, mint egy jóságos mikulás. Hja, barátaim, menetközben, időnként közel kerülünk a határhoz, és onnan mindig érettebben térünk vissza. - Engem is elvisz egy ködös november - dúdolom magam elé Palotai Gyuszi versét, Sikter Bandi bátyánk énekkíséretével. Hő!! Őket már elvitte közülünk a köd és a november, nem maradt nekünk belőlük más, csak amit ránkhagytak, az is csak emlékben. így hát átélem én is, amit ők, valamint a velem együtt őszülő összes kortársam. Ezek a gondolatok jótékony fékező hatással vannak azokra a kocsizókra, akik lefelémenet is rákapcsolnak a sebességre, és hirtelen rádöbbennek arra, hogy ilyen tempóban a falnak is lehet menni. Jó ez a téli visszaváltás, a rohanást felváltja az elmélyült séta, ami testnek-léleknek egyaránt egészséges. Már barnásfehérek a mindenszenteki krizantémunok, óriási kupacokban állnak a főutak mellett a temető elhervadt virágai. Letelt a kegyelet ideje, a tavaszi sírgondozásig nincs gond az elhunytakkal. Azazhogy... Az utcánkbeli Bözse nénit látom, amint nyugtalanul talpal az alsóvárosi temető legbelsejében. Nagy szatyor van a kezében, nicsak, most megáll egy besüppedt sírdombocskánál, kivesz valamit és a hervadt virágok alá csúsztatja. Észrevesz engem, intek neki, kiesik a szatyor a kezéből, és sírva fakad. Odamegyek hozzá, bólogat, szorosan markolja a rózsafüzért, szólni még nem tud, csak jól kisíija magát a vállamon. Aztán elhúzza a hervadt virágokat. Ekkor meg velem fordul egyet a világ, mert olyan rendhagyó a látvány. Tíz deka savanyú cukor van Józsika sírján, nejlonzacskóban. A többit már mondja el ő. - A kisunoka nagyon szerette a savanyú cukrot, persze ritkán jutott hozzá, mert én azt mondtam, hogy ez prédaság, a fiamék meg a fogát féltették tőle. Egyszer észrevettem, hogy megint a zsebében van a cukor, azt mondtam, tőlem lopta az árát, meg éppen haragudtam is valamiért. Kirángattam onnét a cukrot, és előtte belevágtam a tűzbe. Éppen még három hetet élt szegényke, aztán elgázolta az autó. Ha nem tudok aludni és eszembe jut a savanyú cukor, akkor ríva fakadok. Most már nincsenek virágok, hát a tél előtt kihozok a sírjára virág helyett savanyú cukrot. Ránéztem a szatyorra, észrevette. Megint sírt egy verset. - Abban egy fél liter bor van, virág helyett. Az én drága apámnak a sírjára viszem, merthogy amikor tehetetlen öreg volt nálunk, csak felvizezve adtam neki, mivel már nem dolgozott meg az ételért, italért. Mindig kért, hogy inkább fél pohárral adjak neki víz nélkül evés után, én meg leteremtettem, mert rossz kedvem volt. Egyszer egy ilyen kiabálás után elemésztette magát. Pár perc múlva tanúja voltam annak, hogy a papa felett a föld szomja-