Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-01 / 44. szám

5 1992. NOVEMBER 1. SZEKSZÁRDI Csendes emberek hazája Egyik 120 évvel ezelőtti újságunk ilyen címmel adott hírt arról, hog halottak napján sok szekszárdi látogatott a temetőbe. A város régi és új temetőinek kutatói azóta sok adatot gyűjtöttek össze, köztük a már megszűnt sírkertekben, a híradáskor még olvasható sírverseket is. „A sírdomb békesség laka s küszöbén emberi érdek nem léphet be." (Kölcsey Ferenc) Ma működő legrégebbi temetkezési hely Szekszárdon az alsóvárosi temető. 1858-ban jelölték ki a helyét, mert a kb. 1800-ban megnyitott kicsi temető - az ún. Mesterkert - már nem volt bővíthető. A Babits Mihály általános iskola helyén lévő sírkert területét évtizedekkel később a tanítók ^^mesterek - háztáji kertjéül mérte tK város. Alsóvárosi temetőnk kápolnáját 1904-ben emelték. Itt vannak a történelmi parcellák és emlékhelyek is. Garay Antal síremléke az 1848-as szabadságharcra emlékeztet. Az első világháború több nemzetiségű halottainak keresztjeitől nem meszsze emlékfal hirdeti 1919 áldozatainak nevét. AII. világháború oly sok életet követelő dunántúli harcainak több ezer szovjet sebesültjét városunkban ápolták, az elhaltak a hazájuktól távol, Szekszárdon pihennek. Temetőnkben sétálgatva itt találjuk Garay János szüleinek a síiját, 12 gyermekük közül többet ők kísérték utolsó útjukra. A sírkeresztek közül san beissza a fél liter vörösbort. Aztán mentem vele tovább. Odaértünk a menye síijához. Ott egy kisüveg kölnivizet csorgatott ki. Sírt, mint a záporeső. M- A fiam egyes gyerek volt, a me^em meg annyival jött csak a házba, amit két kezében elhozott. Nem szíveltem, hiába akart a kedvemre tenni. Varrni is tudott, szép, takaros ruhákat készített magának. Én meg szidtam, hogy cifrálkodik. A fiamnak azt mondogattam, hogy nem lesz jó vége ennek, mert másoknak is tetszeni akar, majd egyszer azt veszi észre, hogy felszarvazták. Megcsuklott a hangja. - Egyszer bálba mentek a fiammal. A gyerekeket már lefektették. Olyan örömmel készülődtek, én meg majd megpukkadtam mérgemben, hogy ilyen ostobaságra prédálják a pénzt. Szidtam őket, mint a bokrot. Kiöltöztek szépen, nem szóltak vissza egy szót sem, csak nevetgéltek. A fiam kivett a köcsög alól húsz forintot - az nyáron váltotta a rossz pengőt az új forint - hát a düh majd elemésztett. Igaz, hogy ő dolgozott a kis birtokban az uram után, aki elesett a háborúban, de ez a húsz forint az enyém is volt! A munkát ő adja, de a birtok az enyém, elégedjen meg a megélhetéssel! De ez a „préda asszony" viszi a rosszra... - Egyszer aztán látom, hogy a mekiemelkedő, építmény az Augusz család mauzóleuma és a kórházi betegeket gyámolító „szürke nénék" temetkezési helye. Czencz János festőművésznek (1885-1960) barátja, Pásztor János készített síremléket, egyik leghíresebb munkája a parlament előtt álló II. Rákóczi Ferenc lovasszobor. Az újvárosi temető megnyitása előtt régen a Kadarka lakótelep helyén temetkeztek. 1892-től működik az új, a domboldali régit az 1920-as években zárták be. Mindkét helyen olyan szokás alakult ki, hogy a déli részben a katolikusokat, az északi parcellákban a protestánsokat temették. A megszűnt temetőben gyűjtött sírversek az 1850-1860-as években születtek. Idézzünk fel belőlük kettőt. Egyiket katolikus vallású felesége emlékére vésette egy szegény ember, aki évekig gyűjtötte rá a pénzt: „Szenderegj igaz szív s Szabó Katalin / Úgy is csalogány s múlékony az élet / 53 Nyarat számíthattam, s éltem legszebb kora a földben takarva / Hervad érted szívem ki voltál mindenem / Nincs is más reményem, csak az én Istenem / Felállította Bús özvegy Tóth János" Egy mmásik vers két református testvér síiján volt olvasható: „Letört szép virágok / Alig volt reggelűk / Mennyi öröm s remény í Enyészett el velők" Újvárosban a Főglein család épített kápolnát, attól mintegy húsz lényem eltűnik a külső kamra felé. Utánamentem, benéztem a kisablakon, hát egy kis üveget vett elő a zsákok mögül, a tenyerébe öntött belőle pár cseppet, aztán eldörzsölte a füle mögött. Berontottam utána, kikaptam a kezéből a kölnit, kiabáltam vele, aztán fölmutattam a fiamnak a konyhában, hogy a kedves felesége szagos vizzel készül bolondítani ma este a táncban a falu legényeit. Ebbül nagy veszekedés lett, végül is nem mentek el. Attól kezdve sorvadni kezdett az én kis jó dolgos menyem, és két év múlva már a virágot hordtuk a síijára az árvákkal. Hát... ezért hozom ki egyszer egy évben ide a szagos vizet. Ráncos öreg arcán leperegtek a könnyek, a jóvátehetetlen adósság sós-cseppes törlesztő részletei. Kisírt szeme olyan szép kék volt, mint eső után a nyári ég. Benne annyi fájdalom és szégyen párállott, hogy száz ember között is szétoszthattam volna. Főként olyanok között, akik nem gondolnak már vissza arra, amit másoknál elrontottak. Ezért hát átöleltem félkézzel a bűnbánó kis öregasszonyt, és suttogva elmondtam neki vétkeink nagy felmentő mondatait, amiket magától Jézustól kaptam a megfizethetetlen adósságok elengedéséhez. H. Németh István pésre fekete gránitoszlop emlékeztet Török Józsefné Sass Erzsébetre, akihez Petőfi Sándor a Négyökrös szekér című versét írta Kölesd-Borjádon. Ebben a temetőben nyugosznak Babits Mihály szülei és Szabó Dezső (1888-1971) festőművész. Itt pihen több mint száz éve Bocsor Antal „Szekzárdi prépost plebánus Aranymisés, Ferenc József-rend lovagja" és negyedszázada Senye Sándor, „Szekszárd m. város első demokratikus polgármestere, Tolna megye alispánja, a fasizmus elleni harcok alatt a Tolna megyei ellenállási csoport parancsnoka. " A város zsidó temetője a Bogyiszlói útról délre nyílik, sok jeles szekszárdi, köztük pl. a Leopold család pihenőhelye. Mementóként a halottasházban van felállítva annak a II. világháborús emlékműnek a zsidó áldozatokat felsoroló része, amely a volt zsinagóga - a Művészetek Háza - előtt állt. Garay Jánostól is fennmaradt egy sírvers szövege, 17 évet élt rokonlány emlékére írta 1846-ban: „Mint tavasszal a virágszál / Nyílt virágzott életem; A halál hideg kertében í Itt elhullott levelem. Jó szüleim, jó barátim / Érettem ne sírjatok; Síromon minden tavasszal / Mint virág felújulok" KACZIÁN JÁNOS Evangélium „Én hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: „írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." Jelenések 14:13. Halottak napja ez a mai vasárnap. Nem piros betűs ünnep, de nem is fekete betűs. Hiszen minden napon megemlékezhetünk halottainkról, viszont semmi különösebb jelentősége nincs annak, hogy a sok nap közül egy különösen a halottaké. Mi a halottaknak már nem adhatunk semmit. Egymásnak csak addig adhatunk valamit, amíg élünk. Szeretetet, jó szót, megbocsátást, kedvességet, ajándékot vagy egy szál virágot. Vihetünk ugyan a temetőbe koszorút, megemlékezés virágait, de arról a halottak már nem vesznek tudomást. Azt is csak az élők látják. Szabad megemlékeznünk a mi halottainkról, hiszen azt a keresztyén ember úgyis gyakorta megteszi. Hálát adhatunk életükért, és életük tanúságaiért. EVANGÉLIUMOT erre a napra is az IGE ad: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg..." Igyekezzünk, hogy megismeijük, illetve megismertessük minél több emberrel az Urat addig, amíg él. Megtérésnek, újjászületésnek csak addig van lehetősége, amíg életben van. , Nem szabad kétségbeesve néznünk a sírokra, hanem azzal a bizonyossággal kell odatekintenünk, hogy az ott nyugvó szeretteink már megnyerték azt, amit Isten kegyelme biztosított számukra. Hogy üdvösségre, vagy kárhozatra jutottak-e, ezen nekünk nem kell töprengeni, mert ez nem mireánk tartozik. Teljesen Istentől függ, hogy a kegyelmet miként adja. Halottak napján újuljon meg bennünk az élő és hervadhatatlan reménység. Imádkozzunk: Urunk segíts, hogy megtéijünk hozzád, hogy boldog megpihenés lehessen halálunk. Ámen. GY. J. Fotó: - ka -