Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-05 / 1. szám

1992. JANUÁR 5. , SZEKSZÁRDI HSARNAP Egy elfelejtett évforduló de Yn, N, Évfordulóktól, vissza- és megemlékezésektől hemzsegő korunkban, amikor már száznapos kormányzati kísérle­tek összegezésére is sort kerítettünk, egy nagyon fontos dátum felelevenítéséről elfeledkeztünk. Mi is csak egy esz­tendővel késve emlékeztünk meg arról, hogy tavaly, nagy­jából ilyenkor volt 690 éve, amikor történelmünk minden bizonnyal legértékesebb uralkodóháza, az Árpádoké, fér­fiágon befejezte pályafutását. Négy fejedelmet és a kirá­lyok sorát adták az Etelközben fejedelemmé választott „barbár" Árpád ivadékai. Legkevesebb személyes adatunk magáról az alapító­ról, Árpádról van, akit elsősorban tettei minősítenek. Tu­lajdonképpen egyenesen a nemzeti mitológiából lép elénk, hiszen nagyanyja - Emese - már apjának, Álmosnak születésekor megálmodta volna, hogy ivadékai sokra vi­szik. A folytatás azonban már cseppet sem mitologikus. A vert hadai élén, tehát üldözötten megjelenő Árpád, néhány év alatt részletekben verte tönkre a Kárpát-me­dencét akkor birtoklókat, és hozzávetőleg 7-8 év alatt be­lezte a honfoglalás tönkretenni máig se teljesen sikerült űvét. Árpád fia Taksony volt, unokája Géza és Mihály. Nem előbbi, Szent István apja, hanem Mihály öccse vitte tovább a családot, méghozzá Vászolyon, a Szekszárdot is alapító I. Bélán, majd I. Gézán és az ősapa nevét kapott Álmos hercegen keresztül. Álmos fia volt Vak Béla, az övé II. Géza, ezé a nagy király, III. Béla, akinek sírja a budai Mátyás-templomban látható. III. Bélát a Bánk bánból ismert II. András követte, akinek a harmadik fe­leségétől, Beatrix estei őrgrófnőtől született István herceg, aki következetesen olasz nőket vettJeleségül. Második asszonyától származott az utolsó Árpád-házi király, III. András, akivel eléggé mostohán bánt a mifelénk külön­ben is különösen sajátos módszerek szerint dolgozó törté­nelem. Tizenegy éves uralkodása alatt ugyanis minden­nek bizonyult, csak tehetségtelennek nem. András anvja. Mnrosini Thomasina velencei patrícius­lány volt, aki a korában szokásosnál lényegesen színvo­nalasabban neveltette. 1278-ban - nem tudjuk pontosan, hogy 18 vagy 28 éves korában-e? - került vissza hazájá­ba, előbb Kun László megbízásából csak mint Horvát- és Tótország helytartója, majd mint a család férfiágának utolsó törvényes képviselője, 1290-től az ország királya. Trónkövetelőit rövid úton leverte, hasonlóképpen Habs­burg Albert herceget, akinek Magyarországot már az apja - Habsburg Rudolf - hübérbe adta, bár az nem is volt az övé­Legveszélyesebb trónkövetelője a csak lányágon Ár­pád-házi unoka, az akkor még gyermek Károly Róbert, a későbbi nagy magyar Anjou uralkodó volt. Ellene And­rást a köznemesség támogatta. III. András hirtelen halt meg. Az Árpádok családja még 37 évig létezett. A tössi kolostorban Svájcban, ahol 1338-ban halt meg III. And­rás egyetlen lánya, Erzsébet apáca... Aki a számokat kedveli, elvizsgálódhat azon, hogy a család különböző nevezetes és kevésbé nevezetes tagjai mennyi ideig voltak hatalmon. Árpád (kb. 18), Zsolt (40), Taksony (25), Géza (25), Szent István, mint fejedelem és király (41), az oldalági Pétert és Aba Sámuelt kihagyva, I. Ándrás (15), I. Béla (2), Salamon (11), I. Géza (3), Szent László (18), Köny­ves Kálmán (21), II. István (15), Vak Béta (10), II. Géza (20), III. István (12), 111. Béla (23), Imre (8), II. András (30), IV. Béla (35), V. István (2), Kun László (18) és a már említett utolsó, III. András, akit a maga korában „A velencei" melléknévvel is illettek (11). A honalapító nevének van egy különös sajátossága, ami valószínűleg a személyét övező szinte mitikus tiszte­lettel is összefügg. A család történetében csak még egy al­kalommal fordul elő, Hl. Béla teljes ismeretlenségben maradt öccse, Árpád herceg esetében. Magyar államfő soha többé nem viselte. Egészen Göncz Árpádig... ORDAS IVAN Szilvia manökenstúdiumon « (Folytat;K a/ 1. oldalról.) - Az iskoláb.in ;i/i nevelik beléd: vagy a legjobb, cl kell adni magad, indig úgy kell fellépned, mintha te 1.íselnéd a legszebb ruhát, önbizalmat kell sugároznod. Ez olyan nehéz. Amikor a színpadra lépés előtt fel­gyullad a lámpa, már bánom, hogy ott vagyok, aztán minden megoldó­dik, alig várom, hogy lehetőséget kapjak. Csendes, kiegyensúlyozott fiatal lánnyal beszélgetünk. Strich Szilvia Tolnán lakik és na­gyon komolyan készül arra, hogy a választott pályára léphessen, manö­ken legyen. Számára megadta a sors azt a kül­sőt, amiről legtöbben csak álmodnak és amivel eséllyel indulhat a rengeteg buktatót rejtő kifutón. Az adottság persze kevés. Édes­anyja motiválta ebben, amikor pici lányként művészi tornára, balettre, asztaliteniszre járatta és olyan családi környezetben nőhetett fel, ahol fon­tos volt a jólápoltság, a harmonikus megjelenés, a külső. Nem csoda, hogy kishúga már két éve elvégezte a Dior divatintézet manökenstúdióját és most nővérét noszogatja, hogy végre ő is fejezze be. Az indíttatás ellenére sem volt nyílegyenes Szilvia pályakezdése. Huszonkét évesen vallja, hogy mára, a kudarcokból rengeteg tapasztalatot szerezve, lelkileg megerősödve került ki. Többé nem adná fel elképzeléseit egy szerelemért. - A gimnáziumi érettségi után Mözsön tanítottam képesítés nélkül. Eközben levelezőként felvettek a szekszárdi tanítóképző főiskolára és elkezdtem a Sütő Enikő manöken­képzőjét. Aztán mindent félbehagy­tam egy nagy szerelemért, Németor­szágba kerültem. Idén júniusban jöt­tem vissza, talán legnagyobb nyeresé­ge ennek az útnak a nyelvgyakorlás volt... Ma intenzív német nyelvtanfo­lyamra jár Budapesten, és szeptem­ber óta a Pesti Divat manöken- és fo­tómodellképző iskolájában tanul. A követelmény szigorú és a meglehető­sen borsos tandíj fejében is meg kell dolgozniuk a hallgatóknak, hogy bentmaradhassanak. - Szigorú felvételin estünk át, en­gem 49 kilóval vettek fel és 172 cm magas vagyok. Azt mondják, az euró­pai mérce 173 cm, úgyhogy nyújtóz­kodom sokat, hátha növök még egy kicsit. A januári félévi vizsgák feltéte­le is az, hogy tartsuk a megadott súlyt - mondja Szilvia. Neves okta­tóink vannak, szakmailag sokat nyújt az iskola, hiszen mozgásművészetet Hetényi János, színészmesterséget Böröndi Tamás, divatelméletet Bor­széki Zita oktat. Emellett karbantar­tanak bennünket sok mozgással, sporttal. Az említett félévi vizsga vízválasz­tó, csak a legjobbak juthatnak el a jú­niusi záróvizsgáig, a vizsgafellépésig. Eddig egy cipőbemutatón szerepel­tek, akkor Szilvi mindjárt kapott egy olasz cégtől ajánlatot. Egyébként ed­dig nem erőltette túlságosan a kar­rierjét, meghívták ugyan, de inkább csak családi olaszországi utat válasz­tott, a magyarországi szépségkirály­nő-választás helyett. Minden évben volt valami tragédia, botrány, ezért nem akart menni. A jövőjét ezzel együtt nagyon tu­datosan tervezi. Elsőként a német nyelvvizsgát próbálja meg, aztán a gyógypedagógiai főiskolára jelentke­zik. A gyerekeket szereti, és tisztában van azzal, hogy a szépségből nem él­het meg túl sokáig. Nem akar kiszol­gáltatottá válni, vagy kényszerhely­zetbe kerülni. Égyébként az általa vá­lasztott pályán az érvényesülés sze­rencse dolga. Külföldre, lehetőleg né­met nyelvterületre szerződne el szí­vesen, hiszen itthon telített a szakma. És hogy mi kell ahhoz, hogy felfi­gyeljenek valakire a kifutón, vagy ép­pen az utcán, a diszkóban, vagy a leg­váratlanabb helyen is? A tökéletes szépségnél fontosabb, hogy valami egyéni, csak rá jellemző legyen az emberben. Mozgás, karak­ter, mosoly, ami csak rá jellemző. Szilviának ezt az ösztönös, titok­zatos bájt kellene megőriznie. - takács - kapfinger ­III Leltár helyett Mai számunkkal második évfolya­mába lépett a Szekszárdi Vasárnap. Tudjuk, nem teljes évet zártunk, hisz fél éve sincs, hogy 1991. augusztus 20­án az újság első, akkor „0"-val jelzett példányát, próbaszámunkat kézbe ve­hették az olvasók. Az elsőt, ami számunkra azóta is a legkedvesebb, amit legtöbben olvas­hattak Szekszárdon. A nulladik szá­mot, amit tizenkétezer példányban nyomtattunk és juttattunk el, szinte minden szekszárdihoz. Ez a példány­szám a hétköznapi munka során elér­hetetlen álom. Rendszeres olvasóink, előfizetőink lényegesen kevesebben vannak. Mégis hisszük, hogy a lap las­san ismertté, a város lakóinak tájéko­zódását segítő orgánummá válik. Nem tagadott célunk a hírszolgálat mellett, hogy olvasnivalót is nyújt­sunk, bemutatva a város, időnként az ország - különös tekintettel a város­ból elszármazott - érdekes embereit, fontos kulturális, vagy sportesemé­nyeit, nyíltan szólni a sokak szerint kí­nos kérdésekről is. Hogy a fentiek mennyire sikerül­tek, azt eldönteni a Tisztelt Olvasó re­szortja. Eldönti, és mi visszajelzést ka­punk. Legelőször is abból, hogy hét­ről hétre számot vetünk, mennyien vették meg, olvasták a Szekszárdi Va­sárnapot. Emellett persze telefonok, levelek is jönnek a szerkesztőségbe. Dicsérő és elmarasztaló egyaránt. Az előbbieknek örülünk, az utóbbit, ha hasznos, előrevivő tanácsokkal szol­gál, megszívleljük. A tavalyi év utolsó, 17. száma ka­rácsonykorjelent meg. Technikai okokból a két ünnep között nem tud­tunk megjelenni, ezért volt a karácso­nyi dupla terjedelmű szám. Mivel erre nem hívtuk fel kellőképpen olvasóink figyelmét, december 29-én sokan ke­resték lapunkat levélszekrényükben, a postai elárusítóhelyeken. Nagy öröm volt ez számunkra, mert igazolta, hogy a város lakói közül sokan megis­merték, megszerették a Szekszárdi Vasárnapot és ha egyszer nem jelenik meg, sokan vannak, akiknek hiányzik. Az elmúlt hónapok során kialakult a lap szerzőgárdája is. Több, mint negyvenen írtak eddig lapunkba, kö­zülük tizenöt-húszan rendszeres szer­zőként jelentkeznek, nevük ma már ismerősen cseng az olvasó előtt. Az eddig megjelent tizennyolc lap­szám alapján korai lenne bármiféle számvetésről, pontos tendenciákról beszélni, mert inkább csak a terveink­ről szólhatnánk. Eszembe jut egyik szegedi újságíró barátom, a Délma­gyarország (a szegedi városi lap) mun­katársa. Lehet, hogy túlzott optimiz­mussal, de arról beszélt, hogy ha vala­ki Szegedre költözik, első dolgai közé tartozik megrendelni a Délmagyaror­szágot. Mert attól lesz igazán szegedi, ha járatja a város lapját. A példa talán túlzó, de számunkra is elérendő célként „nem semmi"... TAMÁSI JÁNOS 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom