Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-05 / 1. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JANUÁR 12. Egy nehéz év krónikája A Skála-filozófia töretlen Embert, vállalkozást, üzletet pró­bára tevő év állmögöttünk. Ha 1990­et sikeres esztendőként könyvelte el magában Vanya György, a szekszárdi Skála Áruház vezetője, a Szekszárd­Sárköz és Vidéke Áfész kereskedel­mi igazgatója, úgy az idei finoman szólva is tetemes visszaesést hozott. A legóvatosabb tervek is túlzónak bi­zonyultak, olyan nagyságrendű forga­lomcsökkenés következett be 1991­ben. - A január még a várakozásaink­nak megfelelően indult, az OTP-köl­csönök visszafizetési akciója azonban megindított egy lavinát, az emberek minden mozdítható forintot az OTP­be vittek. Innen kezdve nem tudta kifejteni hatását az az érdekeltségi rendszerünk, ami korábban a kiugró eredményességet produkálta: belső­profit-termelő vállalkozásokként üze­meltetjük a nagyáruházat, ahol az egységek - korábbi osztályok - óriási szabadságot élveznek, teljesítmény­hez alkalmazkodó prémiumrendszer­ben dolgoznak - mondja Vanya György. Hiába költöttek háromszor többet reklámra, a lakosság elszegényedését, a jugoszláviai bevásárló turizmus el­maradását, és a néhány év alatt szá­zával megjelenő konkurencia hatását nehezen, vagy nem tudták ellensú­lyozni. Pedig olyan lépéseket is meg­tettek, hogy vállalkozásokat fogadtak be az áruház falain belül, kapott is kritikát emiatt az igazgató: miért en­gedi be a konkurenciát? - Az elsődleges szempont, hogy a kínálati paletta szélesedjen. Eszerint választottuk ki, hogy mely üzletek­nek adunk területet. Az a fontos, hogy eggyel több indok legyen arra, hogy hozzánk jöjjön be a vásárló. Ha már az épületben bent van, nagyobb az esélye, hogy mondjuk bevásárol az ABC-ben, vagy körülnéz valame­lyik osztályunkon. De nem tartom távol a konkurenciát sem, hiszen az száz méterrel odébb ugyanolyan konkurencia, csak akkor nem biztos, hogy a Skálába is benéz a vásárló... Nem meglepő ezek után, ha azt állítja az igazgató úr, hogy jó a kap­csolat az üzleti partnerekkel. Igaz, az sem elhanyagolható szempont, hogy éves szinten ötmillió forint körüli bérleti bevételt jelent az áruház szá­mára. Ez különösen olyan esztendő­ben, mint a tavalyi volt, nem lebe­csülendő tétel. A szakember is hitet­lenkedve sorolja a zuhanás, a mély­pont hónapjait, a nyár kezdetétől no­vemberig teljesen lecsökkent a forga­lom. És csupán a decemberi élénkü­lésnek köszönhető, hogy 1991-ben összességében 15 százalékos csökke­nést konstatáltak. Ez a tendencia egyébként országos viszonylatban elérte a 40-50 százalékot, jóllehet ez nem vigasztaló helyben. Mégis re­ményt kelthet: - A december visszaadta a hite­met. Nem írt le bennünket a vásárló­közönség - mondja Vanya György. ­Az elmúlt év sarkpontja az volt, hogy minél alacsonyabb beszerzési áron jussunk a termékekhez, hiszen éppen a legnagyobb vásárlókörünk, a ko/CpICleg ililWlgl helyzete lollllolt leglátványosabban. A magasabb jöve­delműek nem feltétlenül nálunk vá­sárolnak, inkább Budapesten, Bécs­ben költik el a pénzüket, bár szá­mukra is kínálunk minőséget, mint ahogy az alacsony jövedelműeket sem hagyjuk figyelmen kívül. Nagy sikerű volt például a két alkalommal is meghirdetett kristálycukor-ak­ciónk. Az áruház-igazgató fontosnak tartja a köz véleményét. Most január­tól például vásárlók ládikáját helyezik el a földszinten, ahova mindenki be­dobhatja, megírhatja tapasztalatát. A leveleket maga az igazgató fogja felbontani és valamennyit végigolvas­ni. E szemlélet előzménye volt a de­cemberi közvélemény-kutatás. A vá­sárlók véleménye alapján alakult ki egy rangsor az áruházon belül: a leg­udvariasabbak az eladók és a legszín­vonalasabb termékeket kínálják az ABC-ben (nem véletlen, hogy az itt dolgozók átlagkeresete majd kétezer forinttal haladja meg a 10457 Ft át­lagbért). A legelfogadhatóbb árakkal viszont a villamossági-Amfora osztá­I hon lalalko/mk a vekszurdiak, vijai bevallásuk szerint. Ezt a tesztet min­den évben elvégzik majd. Hasonlóképpen kiállta az idő pró­báját a „Novum"-elmélet. A város­ban, a környéken elsőként bevezetés­re kerülő terméket jelölik a megkü­lönböztető címmel, ügyelve arra, hogy értékét megőrizze. Ezt a tőrei vést olyan üzleti lépések jelzik mint a Salamander cipők árusítása forin­tért, a Casio orgonák, hangszerek ér­tékesítése, a pékség megnyitása... A fontos, hogy mindig legyen jó elő­re elég ötlet. Az ezüstvasárnapon például már a húsvét szenzációján törték a fejüket a szakemberek. Vagy az év legna­gyobb sikerét hozó születésnapi ak­ció után már a következő esztendeit fontolgatják. Nem örök elégedetlen­ség ez, hanem sajátos filozófia, vagy nevezhetjük kereskedőszellemnek. Legtalálóbban Vanya György igazga­tó mottója jellemzi: „Nincsen olyan üzlet, amely jobban ne mehetne." TAKÁCS ZSUZS Fotó: Kapfinger Am ISA I Napot lopnak Tolnán... Rendkívül erdeke* elo/eles largyalason \ellünk részt az elmúlt év utolsó előtti napján Tolnán, a városházán. Első számaink egyikében tavaly már tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a város veze­tősége akár forradalminak is mondható új beruhá­zásra készül. Egy „régi" továbbfejlesztéseként. A „régi" szó azért került idézőjelbe, mert a 7. sz. tolnai óvoda mindössze nyolcéves, de ami belső állapotát illeti, akár műemlék jellegű épületnek is lehetne mondható: - hazai építőiparunk nagyobb dicsőségére. Egyre inkább energiaválságossá fordu­ló korunkban Tolnán úgy okoskodtak, hogy a gye­rekintézmény melegvíz-és hőellátását a legolcsóbb, mindenkinek rendelkezésére álló forrásból próbál­ják megoldani. Az energiaforrás földi létünk alapja, ott látható az égbolton, lévén a nap. A „naplopás" úgy értendő... Kevés dologban vagyunk gazdagok, de évi nap­fényes órák számában igen. A Német Szövetségi Köztársaságnál, földrajzi fekvésünk jóvoltából, pél­dául sokkal gazdagabbak. Mégis ott használják ki egyre fokozottabb mértékben ezt a gyakorlatilag kimeríthetetlen, sőt mégcsak távvezetékeket se igénylő energiaforrást, nálunk alig. A tolnai Spark Kft. közreműködésével decem­ber 30-án a városba látogatott Willfried Lanz úr és felesége. A Lanz cég - mely a mezőgazdászok előtt korábbról traktorairól talán már ismert volt ­.i legnagyobbak egyike, mely nyugaton napelemek, kollektorok gyártásával foglalkozik. Ezek nemcsak a közvetlen, „tűző" napsütést képesek felhasználni, hanem a szűrt fényt is, és fűtésre, melegvíz-szol­gáltatásra, sőt közvilágításra egyaránt alkalmasak és a gyakorlatban beváltak. Az aránylag kis felüle­ten elhelyezhető kollektorok teljeseit üzembizto­sak, a legkeményebbb jégeséssel szemben is helyt­állnak. Természetesen nem olcsó berendezések és mert árukat nyugatnémet márkában mérik, egyha­mar aligha lennének Tolnán felszerelhetők, ha az említett német szakember és Keszthelyi Márton polgármester előzetes tárgyalásain nem sikerült volna kecsegtető eredményre jutni. A magyar fél a Lanz cég rendelkezésére bocsá­totta az összes tervdokumentációt. Ámbár a hely­színi bejárás során kiderült, hogy a papírra fekte­tett tervek nagyon sok mindenben nem egyeznek a valósággal, elégségesek ahhoz, hogy adataikat ­lefordítás után - számítógépbe táplálva Lanzék költségvetéssel tudjanak szolgálni. A költségekbe minden jel szerint beszáll a szövetségi kormány, részt vállal belőlük Tolna ottani testvérvárosa, Stu­tensee és egy „Életsegély"-nek fordítható sajátos szervezet, melynek módja van jelentős anyagi erő­ket fordítani a világ bármely pontján nyélbe üten­dő beruházásokra, ha azokból mozgássérült gyere­kek is hasznot húznak. Mozgássérült, vagy leg­alább is mozgásukban korlátozott, akadályoztatott gyerekekben sajnos a megye névadó városában se szűkölködnek. így Keszthelyi Márton polgármes­ter nyugodtan aláírhatta Willfried Lanz úr részére a hivatalos megbízólevelet, melynek alapján hazá­jában ilyen célból is eljárhat: - Tolna érdekében. A kis tőkével, kevés számú, kisember által ala­pított Spark Kft. idáig a világhírű Fulgor akkumu­látorok hazai teijesztésével foglalkozott, sőt sok belhoni; egyszer talán még tanulságos módon is részletezendő bürokratikus akadály leküzdése árán; ennek is még csak az elején tart. A napele­mek révén várható profilbővítés iránt, minden hír­verés nélkül, már most nagy az érdeklődés. Máris tudunk Tolnán magánházról, melynek fűtését a napelemek és a gáz kombinációja révén kívánják megoldani. Azt, hogy ez mennyire lehetséges, sőt tájba simuióan, esztétikusan megoldható, fénykép­pel is igyekszünk dokumentálni. Végül néhány szót a Tolna számára nagyon fontos „diplomáciai" tárgyalások körülményeiről. Ami a feltételeket illeti, azokat a polgármesteri hi­vatal mintaszerűen, korrektül, minden hasonló al­kalomból korábbról már ismert dőzsölés, magya­ros eszem-iszom nélkül biztosította. Sőt a német és magyar üzletfelek a délutáni órákban saját cél­jaikra is megkapták a kis tanácstermet, ahol egyéb tárgyalásaikat bonyolíthatták. Az ebéd Szekszár­don zajlott, a Halászcsárdában, hosszú késéssel és a lehető legmagyarosabban akadozó kiszolgálással. Ugyanis a három nappal korábbi, részletekbe me­nő megrendelést, asztalfoglalást a különben idáig jó hírűnek bizonyult üzletben egész egyszerűen el­felejtették... ORDAS IVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom