Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-15 / 46. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 15. „Kicsike pénzre vergődjenek" A művelődési intézet a politika hullámain Retrográdnak, narodnyiknak bélyegezték... A megye könyvtárosainak továbbképzésére eljött és előadást tartott Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója, a Honismeret szerkesztője. Elöljáróban a közel ötvenéves intézmény múltjáról szólt: az első igazgató Illyés Gyula volt, 3 évig, amíg a koalíciós idők tartottak. Mint mondta, Illyés munkáját Németh Lászlóval és másokkal együtt a bizakodás és az elszántság jellemezte. Első feladatként feltérképezték azokat a szellemi erőket, amelyekkel hitük szerint, a későbbiekben együtt tudtak volna dolgozni. Az Eötvöskollégium, népi kollégiumok jöttek szóba, különböző tanácskozások, például a híres szárszói. Velük akartak újat kezdeni. A bizakodó alapmunkálkodás ideje 1948-cal véget ért. - Mik voltak a legenyhébb vádak? - kérdezem Halász Pétert. - Retrográd. Narodnyik. Önmagukért beszélő szavak. - Az intézet mégis meg tudott maradni. - Végül is igen. Sokféle néven hánykolódott a politika hullámain. Szerencsére azok az emberek, akik akkor munkálkodtak, mint Martin György, Muharai Elemér hullámtörőkként tevékenykedtek úgy, hogy a hátukat tartva otthont adtak tartalmas munka végzéséhez. Jó néhányszor megkapták, hogy nem követik jól a művelődéspolitika kijelölt útját. Pedig az intézet a népfőiskolai mozgalom bölcsője, forrásvidéke, patronálója volt. A politikában nem mindig bevallottan, de céltudatosan dolgoztak az ügyért. A volt Népművelési Intézet képét aztán a szétválasztások és összevonások jellemezték. - Magyar Művelődési Intézet 1992től. Itt volt az ideje, hiszen több országnak van Magyarországon olyan intézete, háza, amely az adott ország kultúráját hivatott képviselni. - Valóban. Itt az idő, hogy munkánk kapcsán a civil szerveződések támogathatók legyenek, munkájukkal a magyar kultúra jó hírét erősítsük, ugyanis 1948-49-ben szovjet mintára megszüntettek minden egyesületet, kört, dalárdát, egyletet, művelődési és gazdasági közösséget. Kollektív ismeretteijesztő előadások, sokszpr pótcselekvések lettek a jellemzők. Pedig ha egy társadalom differenciálódik, jobban magáénak érezheti az országát. Jellemző például a franciákra, hogy újabban egy-egy település örökbe fogad egy patakot és gondozza. - A példa nekünk szekszárdiaknak eléggé plasztikus. Folytatva a témát, örökségbe mit vett át és mit tesz ezután, illetve már most az igazgató úr? - Művészeti értékek szeretetére való nevelés alig-alig volt az elmúlt 40 évben. Szeretnénk most például néprajzzal kiegészíteni a tananyagot. Az amatőr, néphagyományokra alapozott és a kortárs művészeti mozgalmakat támogatni. Alaposan megtanácskozni szakértőkkel a terveket és módszertani segédletet adni. Kóka Rozália, az intézet munkatársa, a Népművészet mestere hozzáteszi: - Óvodáknak, iskoláknak szeretnének segíteni, hogy az igazi értékeket adják át a gyerekeknek. Ne legyen például betlehemes helyett valami bazári műsor. Pályázatok kiírásával meg a népdalköröket, citerazenekarokat segítjük, hogy szép munkájukat folytathassák és egy kicsike pénzre vergődjenek. Szakmai házunkban az MTA által gyűjtött táncfilmek, népszokások, tájegységek eredeti szöveg- és hanganyaga megtekinthető, használható. - Nyitottá szeretnénk tenni az intézetet - veszi vissza a szót Halász Péter - könyvtárat, irodalmi kávéházat, jelentős emberekkel való találkozást, egyáltalán a magyar kultúrát bemutatni. Intézményessé szeretnénk tenni a határainkon túl élő magyarokkal a kapcsolatot, mert a legarchaikusabb kultúrformák e peremterületeken maradtak fenn. - Milyen tapasztalatai vannak és mit vár a művelődési tárcától? - Azt tapasztaltam, hogy felső szinten megvolt a vezetőváltás, alább viszont nem. Ahelyett, hogy egyesek a jövő elébe mennének, felügyelnek, hivatalnokoskodnak. Mit várok? Jó közös munkát. Hamarosan megkapja az intézet a közművelődési pályázatok utógondozását, ami nem kis munka, hiszen körülbelül 9000 van. A nagy kérdés az, hogy az elosztásnál kevesebbet adjunk-e sokaknak vagy többet keveseknek. Tolna megyéből is sok pályázat érkezett, értékelésük után az igazán jókat szeretnénk támogatni. A pályázat útján való pénzszerzés módját éppúgy meg kell tanulni, mint minden miS mesterséget. ™ NÉMETH JUDIT A királylány jegygyűrűről álmodik A királylány, Habsburg Walburga, a kilencszáz éves múltra visszatekintő, történelmet formáló dinasztia, Európa egyik legrégibb uralkodóházának egyeneságú leszármazottja. Ferenc József dédunokája, Habsburg Ottó 34 esztendős lánya. Csak a gondolatjáték kedvéért kínálkozik a kérdés: mi lett volna ha... 1945 után nem a kommunisták, hanem a royalisták kerülnek hatalomra... s most mint királyi felség fogadná az újságírókat a budavári palotában... ? - Ugyanolyan lelkiismeretességgel látnám el az udvar körüli teendőket, mint amilyen örömmel és hivatástudattal vágeztem most azokat a „polgári" feladatokat, amelyeket önként vállalok - mondja Habsburg Walburga. - Ezért végeztem el az egyetemet, ezért lettem jogász, majd újságíró. Most pedig megrendeztem az ománi szultánság magyarországi kiállítását. - Komolyra fordítva a szót: sosem gondolt arra, hogy egyszer valamikor, de még az Ön életében száznyolcvan fokos fordulatot vesz a történelem? Még 1990-ben Szekszárdon, a plébánián - Mármint, hogy újra királyság lesz Magyarországon? Nem tagadom, gondoltam rá, de sohasem vágyakozással! Csupán abban a tudatban, hogy volt rá példa nemegyszer a világban: királyságból köztársaság lett, majd újra királyság! Őszintén mondom, nem ejtek könnyeket elveszett „királylányságomért, de büszke vagyok arra a változásra, ami itt az elmúlt években történt, hogy Magyarország visszaszerezte a szabadságát. - Hogyan fogadták az iskolában e történelmi név viselőjét? - Az elemi iskolát magántanulóként végeztem el, egy Bécsből hozatott tanítónéni segítségével. Akkoriban ugyanis Németországban éltünk, mert családunk tagjai nem tehették be a lábukat Ausztriába. „Rendes, nyilvános gimnáziumban érettségiztem. Igaz, hogy az osztálytársnőim között voltak, akik a „rangom" miatt keresték a társaságomat, de a legtöbben nem ezért barátkoztak velem. - Hol érzi magát otthon? - Mindenütt, ahol ember módjára lehet élni. Ötven-ötven százalékban vallom magam osztráknak és magyarnak, de vérbeli európai vagyok! Bécs, Budapest és München egyformán kedves a számomra, s remélem Svédország is, ahová férjhez megyek. December 5-én lesz az esküvő a Mátyás-templomban. - A Habsburgok nemigen házasodhattak mással, csak kékvérűekket? - Ez is fontos szempont volt, sok más mellett. Kislánykoromban én is kíváncsi voltam rá, milyen színű a vérem. Többször meg is szúrtam az ujjamat, de nem kis csalódásomra piros vér buggyant ki a sebből... - Mennyire foglalkoztatja a család története? Hiszen a Habsburg-dinasztia históriájában még ma is vannak fehér foltok. - Azokra a fantázia szülte ügyekre gondol, amelyek még mindig elsősorban a dédapámékkal foglalkoznak? Hogy ki volt Ferenc József szeretője, miért lett öngyilkos Rudolf főherceg, meg hasonlók... Higgye el nekem: nincsenek ilyen titkok. Dédapámnak legfeljebb a házassága előtt lehettek ilyen kalandjai, déd- ^^ nagybátyám pedig jó keresztény voii^F és így nem vállalhatta az öngyilkosságot. - Mindig ilyen egyszerűen öltözik? Pulóver, szoknya, lapos sarkú cipő? Biztos a legelegánsabb francia és olasz szalonkreációkat is megengedhetné magának! - Ne gondolja. A család vagyonát már rég elkobozták, az apámnak mindig keményen kellett dolgoznia, hogy eltartsa a családot, hogy iskoláztassa mind a hét gyermekét, öt lányát és két fiát. Amióta elvégeztem az egyetemet és a saját lábamra álltam, egy fillért sem fogadok el az édesapámtól. Abból élek, amit keresek. Ebből pedig, de nem panaszként mondom - nem futja álomruhákra. - S ha szabad egy szentimentális kérdéssel zárni a beszélgetést: holdvilágos éjszakán miről álmodik, a királylány? - Arról soha, hogy királylány vagyok. De tegnap éjjel riadtan ébredtem, mert azt álmondtam, hogy valahol elvesztettem a jegygyűrűmet. GARAI TAMÁS Fotó: - kafi -