Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-20 / 38. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. SZEPTEMBER 27. Bal felső sarok Nem lehet elég okosnak lenni ab­ban a kérdésben: szükséges-e az állan­dó gyakori központi felkészülés a nemzeti színeket képviselő sportági vá­logatottak számára, vagy elhanyagol­ható dolog. A klubok többsége vélt vagy valós érdekeire hivatkozva tilta­kozik az együtt-tartás ellen, a szövet­ségek pedig erőltetik, mert egy-egy csú­fosabb szereplés esetén rajtuk csattan az a bizonyos ostor - noha az érdemi kérdések valójában a szürkének mon­dott hétköznapokon a klubokban dől­nek. Márpedig ha így van, nincs okunk lándzsát törni a központi felkészülé­sek mellett. Már csak azért sem, mert a tapasztalatok, mindenekelőtt a nem­zetközi eredményesség, nem sorakoz­tatható fel érvként a centrum diktátu­ma mellett. A kiemelés, az elszigetelt­ség ugye nem vezetett eredményre az öttusázóknál, súlyemelőknél, asztali­teniszezőknél. pólósainknál, ugyanak­kor nem bizonyítható, de nagyon is valószínűsíthető, hogy Ónodi Henriet­ta, Kovács Antal, Szabó Bence, Farkas Péter, még folytatható lenne a sor, akkor is olimpiai bajnok lesz, ha csak a legminimálisabb időt tölti edző­táborban. Olybá tűnik, hogy az egyéni sportágakban - mert sok helyütt való­ságos team és műhelymunka folyik, ami az olimpiai sikereink záloga - in­kább lemondhatunk a központi bábás­kodásról. De mi legyen a népszerű csapatjáté­koknál, melyeknél a viszonylagos ka­pitányi önállóság, a szabad kéz sem éreztette, érezteti jótékony hatását? Ha valóban a legjobb, vagy legalábbis az egyik legjobb szakember a kapitány, és tényleg szabad kezet kap, akkor egy olyan fejlődés megjósolható, hogy a nemzeti válogatott a magyar bajnoki nívót jóval meghaladva, korszerűen játszva, értékelhető részeredményeket I érne el nemzetközi porondon. (Mint a Mezey-féle futballválogatott Mexikó előtt.) De ezek csak ideig-óráig tarta­nának - éppen az alappillér gyengesé­ge miatt. Mivel ezekben a sportágakban a morális zűrzavar állandó kísérőjelen­ség, se szeri, se száma a belvillongá­soknak, az edzőbizottságoknak - ép­pen az egyetemes sportérdek érdeké­ben, védelmében - kellene kezdemé­nyezni a konszenzust. De ha egyszer többségük merő for­malitásból „gittegyletként" működik... vagyis nem működik... Sportműsor Szombat Asztalitenisz NB I.: Húsipari SE-BSE I. (10) Kézilabda NB I/B.: HSE-Szigma­Nagykanizsa (14) Kosárlabda NB I.: KSC Szek­szárd-KÖZGÁZ (15.30) Kézilabda NB II.: Tolnatej-Sziget­vár (16) Labdarúgó NB II.: Sabaria-Szek­szárd (16) Folytatódik-e a HSE-Szigma varázslat? Vajon mit rejt a mester „kisokosa"? Aki figyeli (balról jobbra): Jelena Skal, Czirok Éva, Flick Mónika, Tatjana Krementsova. ganciával, csuklóból szórt góljai okán, de bennfentesek szerint a másik uk­rán (egyébiránt barátnője, csapattár­sa, a Motor Zaporozsjeből) megoldá­sainak színességével - nem csak a ne­ki rendelt beálló poszton - fölözni tudja honfitársát. S akkor még nem szóltunk az új átlövőről, az ifi váloga­tottként Szekszárdra kerülő - nem is olyan régen még tatabányai - Czirok Éváról. Vagy az NB I/B-hez felnövő, saját nevelésűekről, a talán másodvi­rágzását élő Bálintné Tóth Ágiról, és a helyenként T-34-esként lesújtó, igen fiatal átlövőről, Geiger Kin­gáról. Már csupán a fenti csokorba gyűj­tött pozitívumok leellenőrzése okán is érdemes lesz kilátogatni a csar­nokba. Szélmalomharc Miért mondott le a súlyemelő főtitkár? Februárban lépett színre, röpke félév után távozik a messiásként várt súlyemelő főtitkár, Horváth Ferenc. A távozás igazi okaiba nem avatta be a közvéleményt. Erre tettünk kísérletet, amikor újra felbuk­kant sportvezetői sikerének helyszínén, Szekszárdon. - A súlyemelés kaotikus helyzetét feltétlenül ismernie kellett, amikor ­közkívánatra - megpályázta a főtitkári posztot. A benne bízó közkatonák előtt mindenképpen van egyfajta megfutamodás íze a gyors lemondásnak, mondván, hogy a nem látványos sportág/eltámasztó kulimunkában már nem akar zászlóvivő lenni Horváth Ferenc. - Csak hát ehhez az építéshez pénz, nagyon sok pénz kellene, ami nincs a szövetségben. Momentán mínusz hárommillió adóssággal, a csőd szélén állunk. Tudom, az volt a küldetésem, hogy tegyem rendbe a szövetséget, ezáltal a sportágat. Ez pedig - véleményem szerint ­csakis szponzorilag eladható eredményekkel lehetséges. A szekszárdi Európa bajnokság sikeres megrendezése után minden erőmmel arra törekedtem, hogy már az olimpián letegyünk valamit az asztalra, hi­szen az itteni szereplés a következő négy évre meghatározza pénzügyi helyzetünket, a kibontakozás lehetőségeit. Úgy érzem, kitűnő körül­ményeket teremtettünk, a tárgyi feltételrendszer adott volt ahhoz, hogy több pontszerző helyet és legalább egy érmet elcsípjünk, de min­den - már ami a szereplést illeti - maradt a régiben. , - Akkor mégiscsak az olimpia kudarc a döntést kiváltó tényező. - Befolyásolta, de nem ez az igazi ok. - Akkor?... - A legutóbbi elnökségi ülésre már vagy-vagy alapon mentem el. Ha támogatják azt a radikális, az eddigi gyakorlattól gyökeresen eltérő változtatásokat, melyeket elővezettem, akkor maradok a jelenlegi pozí­cióban, különben lemondok. De nem úgy, hogy lelépek a térképről, hanem visszávedlek sima elnökségi taggá, s ebben a szerepkörben^^ gítem a sportágat. Nem kaptam egyértelmű helyeslést abban a ké^p ben, hogy a leendő pénzekből kizárólag az utánpótláskorú válogatotta­kat támogassuk, vagyis egy jó időre felejtsük el a felnőtteket. Igen, leendő pénzek... Felszólítottam a teljes elnökséget, mondja el már kü­lön-külön mindenki, ki mekkora összeget tud szerezni, hozzátenni a jövő évi költségvetéshez, mert én például azt vállalom, hozok legalább egymilliót. Erre síri csend lett a teremben, mire én kimondtam azt, ami már valóban érlelődött bennem. - Hogyan tovább? - Ha igénylik, maradok a szövetség elnökségi tagja, úgyszintén megtartom az európai szövetségben az elnökségi tagságomat, sőt a nemzetközi tevékenységemet, aktivitásomat szeretném fokozni. - De mi lesz a főállás? - Győrtől Békéscsabán át Szekszárdig több sportág több csapatá­hoz hívnak különböző funkciókba, de sporthoz közvetlenül nem kap­csolódó ajánlataim is vannak. Rábólintott a lövészvezérkar Európa Top-gála Szekszárdon A keszthelyi futócéllövő EB-n adtak egymásnak randevút az Európai Sportlö­vő Szövetség vezetői és a Szekszárdi Polgári SE vezetői. Az előzmény: a szek­szárdiak - felbuzdulva az OTP nemzetközi légfegyveres verseny eddigi sikerein ­egy Európa Top-tip gála megrendezését kérték a nemzetközi szövetségtől. Erre elképzelésük szerint egy adott év tíz európai futócéllövője kapna meghívást, s komoly pénzdíjakért zajlana a küzdelem. Bjorg Sorström elnök közölte Balogh Lászlóval, az SZPSE elnökével, hogy a testület elfogadta kérést, így 1993. már­cius 5-7-én megrendezésre kerülő, már hagyományos OTP Lövész-kupa kereté­ben, annak fénypontjaként, összeméri tudását a futócéllövő elit. Szevasz-kupa A Sopron-Szekszárd mérkő­zésen (3-3) tudósítónk 0-6-ig a következőképpen értékelte az SZPSE játékosainak teljesítmé­nyét: Mausz (4) - Koller (3), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (3) - Naumkin (2), Bozsér (4), Kvanduk (4), Kalmár (3) - Horváth P. (2), Varga (4). Ukrán frontra ér a kanizsai gdzös Azt valahogy az ember a csapatot körülvevő atmoszférából érezhette ­köszönhetően a nyári változásoknak -, hogy az NB I-be jutott Húsipari­Szigma női kézilabdacsapata nem a hagyományos újonc szerepre készül: megmenekülni a kieséstől. Többé-ke­vésbé az is kisilabizálható volt - a sorsolás nehézsége ellenére -, hogy ez a jelentősen megerősödött csapat már a kezdetben összekapar egy né­hány pontot. De arra azért -, hogy három forduló után százszázalékosak lesznek és vezetik a tabellát -, valljuk be: Tányástól, Lénástól, Czirok Évás­tól se számítottunk. Kérem szépen, az étvágy igen csak megnőtt... Á tava­lyi bajnokság bronzérmesének (KÖVAC) és ezüstérmesének meg­leckéztetése után ezen a hétvégén (szombat 14 óra) az NB I-ből kiesett kanizsaiakat is szeretnék vereséggel hazaküldeni, amire minden esélyük megvan az immáron Hajnal József vezérelte szekszárdi együttesnek. Nagy csatára van kilátás az élvonalat megjárt Nagykanizsai Olajbányász lá­nyaival szemben. A vendégeknél a rutin, a megbíz­hatóság, a csapategység, a Húsipari Szigmánál a fiatalos hév, lendület, di­namika, megspékelve az ukrán ven­dégmunkások párját ritkító, bravúros megoldásaival. Tányát, azaz Krementsovát már a KÖVAC ellen „díjaztuk" hanyag ele­I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom