Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-03 / 18. szám

, SZEKSZÁRDI fASARNAP 1992. MÁJUS 3. Jelentés a toronyból hz 1DI35. október 54'útt leégett sackszátd! rám. katíi. templom. Közép-Európa egyik legnagyobb egyhajós templomának tartják a város történelmi központjában, a Béla királyról elnevezett téren magasodót. Sok évtizeden keresztül ez volt jószerivel az egyetlen tény, amire az ide látogató idegen figyelmét felhívhatták. Mert bizony a megsülylyedt lépcsősor a főbejárat előtt, a régi, omló vakolat kívül és belül, bizony nem tette széppé az Isten házát. Jó nyolc évvel ezelőtt viszont megkezdődött a felújítás, ami lassan a vége felé közeledik. Először, több nekifutással a templom belsejét alakították újjá. Utána a lépcsősor következett, majd az orgonát vették kezelésbe a szakemberek, s nemrég a külső homlokzat szépítése is megkezdődött. Ezzel a hatalmas munkával egy időben - így diktálta ezt a józan ész - a torony héjazatát is rendbe tették. S bizony, kiderült, a régi vaskereszt az idők során megérett a cserére. Egy jó hete leemelték, s akkor a tartó gömbből egy levél, és egy képeslap került elő. Akik írták, már nincsenek köztünk, betűik azonban hitelesen beszámolnak a majd 67 évvel ezelőtti templomégésről, majd az azt követő helyreállításról. íme az egy emberöltővel ezelőtt írt, s a napokban a magasban, a torony csúcsán előkerült levél: Az ősrégi templom 1794. aug. 7én tűzvész által hamvadt. Nyolc évig fából összerótt helyiségben tartották az istentiszteletet. Szluha György plébános buzgólkodása folytán 1. Ferencz király rendeletére a „Tanulmány-Alap"-i uradalom a katholikus hívek közreműködésével 1802-ben megkezdte a jelenlegi templom építését és 1805. évben fejezte be. - Az új templomot gróf Eszterházy László pécsi kanonok áldotta meg. 1925 év október 24-én /: a reggeli időszakban három suhanc gyermek a templom padlásán öszszehalmozott szemét között denevért pörkölvén, vigyázatlanságból tüzet támasztott, ennek következtében :/ a templom egész tetőzete és a torony kupolája /: délután 4 órára :/ leégett anélkül, hogy az oltást meg lehetett volna kísérteni. A lélek harang teljesen elpusztult, a háborúból visszahagyott mély és nemes zengésű nagy harang öszszeolvadt. A „Tanulmányi alap", mint kegyúr, Virág Ferencz apátplébános, Dr. Éri Márton alispán és Vend! István polgármester szolgalmazására a templom helyreállítását azonnal elrendelte és az építkezéssel Dicenty László helybeli építőmestert bízta meg. A tetőzet a következő év márciusában elkészült. - A torony faváza május első felében már szintén fennállott. A templom védőszentjének ünnepén, Urunk menybemenetele napján 1926. május 13-án áldotta meg ezt a keresztet Méltóságos Virág Ferencz fölszentelt püspök Úr, kit XI. Pius pápa Őszentsége ugyanezen év március 21-én kelt kinevezésével a pécsi egyházmegye föpásztori székébe emelt. - A kereszt a megáldás után föl lett helyezve. Szekszárd, 1926 évi május hó 13.-án. VendI István polgármester Dr. Eri Márton alispán Nagy János templomgondnok Virág Ferenc plébános pécsi püspök Reméljük, hogy sikerül a nagy munkát az idén bevégezni. Reménynél több még azért nincs mondta el Farkas Béla plébános, mert a sok nemes adomány, amivel a hívek és a nem hívők segítették a munkát, még csak a külső helyreállítás felére elég. Pedig az idei befejezést az is indokolná, hogy ez az esztendő jelesnek számít Szekszárd történetében. 1192-ben, III. Béla uralkodása idején avatták szentté László királyt, aki nemcsak Erdélynek, hanem Szekszárdnak is védőszentje, s a felújított templom méltó színhelye lenne a nyolcszáz évvel ezelőtti történés megünneplésének. Egyébként 1925-ben, mikor a templom leégett, országos gyűjtés kezdődött a szekszárdi templom újjáépítéséért. Ezt bizonyítja a képeslap, amit a hajdani levél mellett találtak, a templom tornyán, a keresztet tartó gömbben. Hátoldalán ceruzával írt gyöngybetűs sorok adják az utókor tudtára, hogy ezt a képeslapot, ami a tűz előtti állapotában ábrázolta a plébániatemplomot, azért nyomtatták, s terjesztették az egész országban, hogy az árával is segítsék a tűz nyomainak eltüntetését. S akkor a gyűjtés eredményes volt. £ - szepesi Zongoraverseny Nem mindegy, mivel szerez magának hírnevet egy város. Lehet egy megyeszékhely híres, hírhedt, de lehet jellegtelen is. Szekszárd az elmúlt hét végén két nagy eseménnyel is felhívta magára a figyelmet. Az egyik európai jelentőségű volt: a súlyemelők nagy versenye. A nagy tömeget vonzó rendezvények azonban nem vonhatták el a figyelmet egy másik jelentős eseményről: négy napon át városunk adott otthont a Zenetanárok VIII. Országos Zongoraversenyének. Hűsek Rezső Cziffra-díjas zongoraművész álma nemcsak megszületett a két évtizedes múltra visszatekintő, háromévenként ismétlődő versenyen, hanem ki is teljesedett. Alkalomról alkalomra emelkedő színvonal, egyre növekvő tekintély, mind határozottabb szakmai figyelem jelzi, hogy amit városunk díszpolgára egykor Liszt Ferenc szellemében elkezdett, az ma virágzó, rangos esemény. Több mint harminc fiatal zongoratanár vállalkozott a megméretésre a Művészetek Háza pódiumán. Komoly technikai felkészültséggel kimunkált darbokat hoztak magukkal, 5 adták elő kotta nélkül a zsűri, s a szakmai közönség előtt. Mégsem zártkörű, s csak a szakmát érdeklő verseny volt ez. Szekszárd zeneszerető közönsége is eljött, hogy részt vegyen a nyitókoncerten éppúgy, mint a gálahangversenyen. Az előbbi nagy élmény volt, hisz a város különleges tehetséggel megáldott művésze, Lányi Péter, Mozart Esz-dúr zongoraversenyét játszotta virtuóz könnyedséggel, ámulatba ejtve a szakmát éppúgy, mint a „laikusokat". Hangszere életre kelt, s mindent elmondott, amit a művész belső rezdülései indítottak. A kísérő pécsi szimfonikus zenekari Jobbágy Valér vezényelte. Ö állt a dirigens pulpitusára a madrigátkórus Hándel Anthem-jeinek előadására is. Jó lenne sokszor hallani e két művész közös produkcióit! Az európai színvonal itt is egyértelmű volt, s bárcsak a pécsi zenekar át tudná venni azt a precíz, érzékeny muzsikálásstílust, amit Lányi Péter és Jobbágy Valér városunkban képvisel, s megvalósít. A záróhangverseny azoknak is ragyogó keresztmetszetet nyújtott a VIII. országos zongoraverseny színvonalából és eseményeiből, akik az elődöntön és a döntőn nem tudtak jelen lenni. Nem volt könnyű feladata a híres szaktekintélyekből álló zsűrinek, amikor a díjak felől döntenie kellett. A Forrai Miklós vezette bizottság, melynek tagjai közt ott voltak dr. Franz Backhaus (NSZK), Falvai Sándor, Lantos István, Némethy Attila zongoraművészek, végül is több megosztott díjban fejezte ki véleményét. A legszebben megszólaltatott Liszt-műért járó különdíj Kovács Adrién, gyulai zenetanárnőt illette. A megosztott harmadik díjban Király Miklós (Budapest) és Csóka Beáta (Nyíregyháza) részesült. A megosztott második díj tulajdonosai: Seres József (Kiskunfélegyháza) és Balázs Ferenc (Pásztó). A K & H Bank által támogatott első dijat Laskay Edit vehette át, aki Liszt: Faust-keringőjével gyönyörködtette a gála közönségét. (A cikkíró szubjektív megjegyzése csupán, hogy a tökéletes technikán túl e fiatal debreceni művésznő tudott igazán könnyeden, s átütő belső tartalommal muzsikálni. A többieknél is megfigyelhető precíz, virtuóz játék itt csodálatos művészi ihletettséggel párosult.) Köszönet mindazoknak, akik e versennyel is öregbíteni akarták Szekszárd jó kulturális hírnevét. Mindenekelőtt a Szify Lajos vezette Liszt Ferenc Zeneiskolának és kollektívájának, valamint a Méry Eva igazgatta Művészetek Házának. De köszönet illeti a jó célért áldozni kész szponzorok egész sorát is. harkály