Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

1992. DECEMBER 24. SZEKSZÁRDI 13 rraSSIWaitth O ÍIIIIIO Óluu t JÍ-rflJli 1 Hwl «CT<t>J w N op*tKMttt*oi4cuk> 3Uui»tmK«lm.milli6i»niM jcnwfwMíjfrwjrfimo mmo nutitnnobi UI tcjftu •t Heffymt <íl fcnim fon ftfpiuri4_rv$f Fametszet az augsburgi Thuróczy Krónikából N! Rézmetszet a Nádasdy Mausoleumból aponla kézbe vesszük megyei lapunkat, melynek fejlécét Tolna megye ismét használatos címere díszíti. A rajz köriratából kitűnik, hogy egy 1836-ban megújított, eredetileg 1699-böl származó ábrázolásról van szó. A kép Magyarország vármegyéinek címerrajzai között ritkaságként, Szent Istvánt ábrázolja, jobbján korán elhalt fiával Imre herceggel. Az eredetileg pecsétnyomóhoz készült, sorrendben harmadik címerábránk története több kérdést kínál, közülük keltőre igyekszünk választ adni. 1. Milyen volt az eredeti, 1699-es pecsétrajz? 2. Honnan ered az ábrázolás? A kérdések megválaszolásában egyrészt Rózsa György történetábrázolási kutatásának eredménye (1973), másrészt Hohib József (1914) és Várady Zoltán (1992) megyénk pecséttörténetéi is érintő munkája lehel segítségünkre. Miután a töröktől felszabadított országrészen, így megyénkben is felállt az új közigazgatás, az 1696-ban alispánná választott Broderich András az 1550:62. tc. alapján vármegyei pecséthasználathoz kért engedélyt a királytól. Ezt igen gyorsan, március 2-án kelt diplomával meg is kapta. A pecsétnyomó! alig másfél évig használták, mert Radonay Mátyás főispán támogatásával a vármegyére erőszakolt alispánt hamar leváltották és a pecsétnyomó átadására kötelezték. Broderich csak hosszas huzavona után, 1697. július 13-án volt hajlandó a pecsétnyomótól megválni. Az előző évben kiadott diplomát visszavonta, a kancellária érvénytelenítette a pecsétet. Nem tudjuk. hogy Broderich pecsétnyomója mit ábrázolt, csak azt, hogy jogtalan használata elkerülésére a vármegye 1698 végén vagy 1699 elején új pecsétért folyamodott az uralkodóhoz. Ennek rajza nyilván eltért az előzőtől. Kérelmükre ráfestették a kért pecsétképet, a sürgősség nyomatékául Esterházy Pál nádor írt hozzá ajánlást. így jutott a vármegye az 1699. szeptember l-jén kelt, I. Lipóí által adományozott diplomához és ezzel új pecséthez. A pecsétnyomó rajzát ábrázoló kérelem és diploma, az 1836-os megújításról szóló oklevéllel együtt fennmaradt, mindhármat a megyei levéltárban őrzik. Ezekből kitűnik, hogy az eredeti, kora barokk Szent István-ábrázolást több helyütt megváltoztatták. Az 1699-es rajzon a király és mellette ülő fia egymásra tekintenek, imre mozdulata és István figyelő tekintete bensőséges viszonyra utaló, meleg hangulatot áraszt. A megújított rajz triptichon-szeríi tagolása ezt nem adja vissza. A perspektívát erősen hangsúlyozó mozaikpadló is merevebbé teszi. Színárnyalatok bősége mutatja, hogy a címertan hagyományos szabályai nem kérhetők számon a kompozíción. Viszont megmaradnak az alapszínek; a király bölcsességét kifejező arany, erényeit jelképező kék palást és bíborszínű ruha, Imre öltözékében pedig a reménységet szimbolizáló zöld. Az ábrázolás eredetére vonatkozóan a Nürnbergben 1664-ben kiadott ún. Nádasdy Mausoleum ad útbaigazítást. Ennek a királyábrázolásokat tartalmazó könyvritkaságnak a létrejötte a tragikus véget ért Nádasdy Ferenc (1623-1671) országbíró érdeme. A 60 db magas színvonalú rézmetszettel illusztrált történetíráshoz több forrást használt a sokáig ismeretlen szerző. Kilétének kutatói arra az eredményre jutottak, hogy a jezsuita Nikolaus Avancinivel lehet azonos. A királyábrázolások előképei - köztük Szent Istváné is - a közismert Thuróczy Krónika augsburgi kiadásáig (1486) vezethetők vissza. Százötven évvel később, jelentős stíluskülönbségekkel egy kevésbé ismert királyábrázolás-sorozat készült, ez nagy valószínűséggel Isaac Major bécsi mester 1630-as évekből származó munkája, rézkarc és rézmetszet együttes alkalmazásával. A nagy gyűjteményt már ekkor ki akarták adni, a szövegezést Berger Illés történetíróra bízták. Végül csak harminc év múlva, Esterházy Pál nádor sógorának, Nádasdy Ferencnek köszönhetően lett belőle ritkaságnak számító könyv, kb. 700 példányban. Az említett ábrázolásokat összehasonlítva kitűnik, hogy Tolna vármegye 1698/1699-es pecsélkérelmének rajza ebből a könyvből származik; a Nádasdy Mausoleum 16. rézmetszetéről másolták. A forrás eredhet a könyvet bizonyára ismerő és a török utáni újjáépítésben jelentős részt vállaló Mérey Mihály szekszárdi apáttól is, de nagy obb valószínűséggel magától a nádortól, Esterházy Páltól származhat, aki a család régebbi birtokai mellé ezekben az években vásárolt újakat Tolna megyében. A Nádasdy Mausoleum királyábráit később előszeretettel másolták; feltűntek falfestményeken, táblaképeken és könyvillusztrációként - pl. Heltai Gáspár Magvarok krónikájának I789-es kiadásában - de pecsétként csak a Tolna megyei ismeretes. Önálló címerként később kezdték használni. Ennek szép példája a vármegye 1848-as honvédseregének megyecímerrel díszített zászlaja. Nádasdy könyve képanyagában külön figyelmet érdemel I. Béla király ábrázolása is, melyre egy másik alkalommal még visszatérünk. Kaczián János Tolna vármegye pecsétkérelme 1698/1699-ből Az 1836-ban megújított pecsetrajz